Április 13: Mindjárt 3 évesek...

... és egészen fantasztikus kis kölykök. Csak ámulok és bámulok azon amiket és ahogy csinálnak. Hogy a közepébe vágjak a mesélésnek, nemrég nagy buli volt itt a faluban, elterelések, lezárások, mert ide települt egy komplett búcsú a falu végére árusokkal, vidámparkkal. Természetesen elmentünk mi is megnézni. Az első sátornál megegyeztünk velük, hogy mindent meg szabad nézni, meg lehet simogatni, de venni csak 1 pici dolgot fogunk. Úgyhogy az első sátornál ki is választottak maguknak 1-1 játékot. Dani egy hatodik tűzoltóautót , abból soha nem lehet elég alapon, Lili meg egy olyan nyekeregve ugató kiskutyát ami mozogni is tud. Mentségemre legyen mondva, először valami szörnyeteg autót akart ami úgy zenélt hogy 2 másodperc után már rángott tőle a szemöldököm, úgyhogy azt mondtam neki, hogy BÁRMI mást választhat csak azt nem. A gyereknek meg még nem annyira jó az üzleti érzéke, így kiegyezett egy piciócó ugató vacakkal, amivel azóta együtt alszik és elnevezte Picurnak. Ezután nem sírtak semmiért, végigmentek úgy egy játékokkal kirakott utcán, hogy mindent csak megnéztek és megsimogattak. (Mindezekre szemtanúm is van, itt volt éppen egy barátnőm Magyarországról). 

Aztán ha már búcsú, akkor kaptak 1-1 fagyit, amivel büszkén sétálgattak, egészen addig amíg szegény Lilinek ki nem esett a kezéből. Szegény nagyon sírt miatta, nagyon sajnáltam. Dani nézte egy darabig ahogy vigasztaltam aztán felajánlotta neki hogy osztozzanak meg az övén. És akkor egyszer az egyik nyalt belőle, egyszer a másik, mi meg ott álltunk és tátott szájjal néztük a műsort, mert ezt se hittem volna el ha valaki meséli. A gyerekeim, akik gyakorlatilag az elképzelt csillámpónin is képesek veszekedni, egy szó nélkül osztoznak a fagyin. 

A vidámparkot is meglátogattuk, nehéz lett volna elkerülni. A gyerekek tátott szájjal nézték a sokféle körhintát, járatot amire fel lehetett ülni. Végül kiegyeztünk egy olyanban ami egy mini hullámvasút volt, bele lehetett ülni hintóba, versenyautóba, kukásautóba, motorra, lóra, amit akarsz. Először féltem kicsit, hogy persze tetszik nekik, de ha elindul velük akkor majd megijednek. Na erről szó sem volt, teli szájjal vigyorogták végig az egészet, kacagtak, kurjongattak, imádták, úgyhogy repetáztak is belőle. Utána viszont onnan is egy hang nélkül jöttek el, pedig vártam a hisztit a túlstimulált gyerekektől. 

Itt már azért komolyak mert éppen megállt a járgány

Száguldás

Voltunk még Magyarországon is egy hetet - csak hogy kellőképpen csapongjak az események között. A repülőúttal az ég világon semmi gondjuk nem volt. Hozták a kis hátizsákjukat, amit előtte már többször is bepakoltak, akárhányszor megemlítettük hogy repülni fogunk.

Készült a repülésre. Pizsiben. 

A repülőtéren még rohangáltak egy sort, aztán szépen egy szó nélkül elrepültek Budapestig, majd ugyanígy visszafelé is. Otthon szemük se rebbent attól hogy egy tök idegen helyen szálltunk meg, szépen aludtak ahol és amikor kellett. A tömegközlekedést imádták. Egyik nap futva kellett követnünk egy kukásautót. A trolibuszokért teljesen oda voltak. Minden szirénahangra rohantak az ablakhoz leselkedni. Mindenkivel jó fejek voltak, nem féltek senkitől, gond nélkül lehetett őket otthagyni amíg mi ügyet intéztünk. Egyedül a bölcsit hiányolták kicsit, így azzal se volt gond amikor visszajöttünk, hogy ne akarnának menni. 

Közben meg úgy megszerették a homokozást is, hogy most már mennének minden nap a partra homokot lapátolni. Azok a gyerekek akik tavaly ilyenkor még sírva fakadtak ha homok ment a cipőjükre, most boldogan szaladgálnak mezítláb a homokban, gyűjtik a kavicsot, ásnak, építenek. Kacagnak, énekelnek, szaladgálnak. Komolyan, mint akiket kicseréltek. :)

Hogy valami komolyat is írjak, egy rosszabb pillanatomban konzultáltam egy szakemberrel a beszédfejlődésük ügyében. Az jól rám ijesztett (látatlanban), hogy nem lesz ez így jó, meg vannak zavarodva a gyerekek, álljunk le valamelyik nyelvvel. El  is gondolkodtunk rajta, denagyjából lehetetlen. Itthon csak magyarul beszélünk- kivéve ha vendég van. A bölcsiben, utcán csak a spanyolt meg a valenciait hallják. Az angol barátainkkal meg csak angolul tudunk beszélni. Sakk-matt. Összességében viszont tényleg azt látom hogy ha lassan is de fejlődnek, és pl. a mostani hazaút is sokat lendített a helyzeten. Ha lehet még többet beszélnek, ha nem is ragoznak ahogy kell. Közben titokban megtanultak spanyolul tizenvalahányig számolni, énekelnek, és sokmidnent spanyolul mondanak. Mivel nem tudjuk mit hoz a jövő, végül hol fogják kezdeni az ovit (ez egy külön bejegyzés lenne), ezért most hagyjuk hadd fejlődjenek a saját tempójukban, aztán majd úgyis kialakul mire igazán fontos lesz. Velünk megértetik magukat, komolyan mondom kis activity bajnokok. Mondjuk még így is belefutunk abba hogy napokig agyalunk mi az öreg ördög az a "tumpija", aztán véletlenül kiderült hogy az a trombita.

A szobatisztulással ugyanígy vagyunk. A hazaút előtt már teljesen egyértelmű volt hogy itt az ideje, de az út miatt nem akartuk komolyra fordítani a dolgot. Közben pedig a bölcsiben is volt erről egy fejtágítás, és ott úgy csinálják hogy minden héten 2 gyerekre fókuszálnak. Mi elkezdjük itthon egy előre megbeszélt hétvégén, és a követező héten ott folytatják. Így kvázi segítenek, amit mi szeretnénk is kihasználni. Nem félek, nem maradnak pelenkások, most ezen az 1-2 héten semmi nem múlik, itt már lassan bugyira vetkőzős idő lesz, menni fog ez. 

Lili közben megtanult hóembert rajzolni, ez igazán nagy fejlődés a barlangi pókhoz képest. :D Látom a bölcsis munkáikon mennyit ügyesedtek. Pontokat kötnek össze vízszintes vonallal, embert rajzolnak, festenek. A puzzle ahogy nézem most nem nagyon érdekli őket, cserébe nagyon mozgékonyak lettek. Rohangálnak, ugrándoznak, bukfenceznek. Ismerkednek idegenekkel, integetnek a kukásbácsinak, reggel hangos "Hola!"-val rohannak be abölcsibe, már rég vissza se néznek. Azt állítják magukról hogy ők viccesek, bátrak és erősek. És egyébként tényleg. Irtó jó a humorérzékük. Bátrak is, mert pl Dani végre nem üvölt hajmosásnál. Közölte hogy azért mert ő bátor. Ja ha ezt előbb tudtam volna... :) Egyébként a fürdések mostanában nagyon viccesek. Minden este el kell énekelnem az Érik a szőlőt meg a Hull a szilva a fárólt, a gyerekek meg dobolnak a kis műanyag edényükön és rázzák a fejüket hozzá :D 

Szóval ilyesmik vannak mostanában gyerek fronton. A többiről meg majd írok hamarosan, ha lesz időm is meg energiám is meg kedvem is. :)