Most így a 28. hónap magasságában megtörtént az ami eddig soha: itthagytam 3 napra a gyerekeket az apjukkal, Magyarországra utaztam az érettségi találkozómra. Akárhonnan is nézem ez legalább annyira szólt rólam mint róluk. Nekem soha nem volt gondom azzal hogy ráhagyjam őket valakire, akiben megbízom. Voltak ők már barátokkal, huanitákkal, bölcsiben, és természetesen Gombival is, de ez most más volt. Figyelembe véve a gyerekek viselkedését az utóbbi időben, egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet eltűnni 3 napra.
Gyakoroltunk, többször elmentem napközben hétvégén, vagy esténként fektetés után de még alvás előtt. Eleinte nagy kiborulásokat rendeztek, főleg Lili. Képes volt akár negyed órát is az ajtóban üvölteni, majd további egy órát csak úgy általában elégedetlenkedni. Aztán ez azért javult valamit, de még indulás előtt egy héttel is simán megcsinálta azt hogy hisztérikusan toporzékolt az ágyában ha kiléptem a szobából. Szóval kicsit tartottam ettől az egésztől.
Végül meglepően jól sült el. Pénteken reggel felkeltek, még túl álmosak voltak ahhoz a bölcsi előtt, hogy rájöjjenek, nem vagyok itt. Elmentek bölcsibe, hazajöttek, és ugyan időnként eszükbe jutott hogy itt valami nem kerek, összességében jól elvoltak Gombival. Közben ahogy azt kell lebetegdtek egy picit, de semmi dráma nem volt, mindenki túlélte a dolgot. És hogy én hogy éltem meg? Teljesen jól. (Tudátok milyen pihentető 2 kisgyerek nélkül repülőzni?? ) Egyrészt nem nagyon volt időm ezen filózgatni, túl sűrű volt a program, másrészt tudtam jó helyen vannak, így nem aggódtam . Igazából szombaton is csak a hírek hiányoztak, én teljesen jól elvoltam vidéken "egyedül". Feltöltődve, kisimulva értem vissza hozzájuk, kaptam sikongatva nyaka ugrást, puszikat, szóval minden a legnagyobb rendben. :)
Nagyon jó kis kor ez egyébként, mindig is mondtam, imádom ahogy a kis agyuk működik. Időnként olyan dolgokra emlékeznek hogy csak lesek. Például Dani valamelyik nap kitalálta hogy ő tejet szeretne (nem tudom honnan vette, hónapok óta nem isznak tejet). Mondtam neki hogy nincs itthon, de majd írunk a papának hogy hozzon a boltból. Aztán persze elfelejtettük. 2 nap múlva megint mondta hogy "papa, tej!". Na kaptam is a fejemhez, mondtam hogy ne haragudjon elfelejtettem, de ma aztán tényleg hozatunk a papával tejet a boltból. Amíg bölcsiben voltak én megvettem a tejet és beraktam a hűtőbe. Erre mikor Gombi hazaért, Dani kérte a tejet, mert hát "papa, tej", azaz papa hozott tejet. Egyébként nagyjából 2 kortyot kért, azóta se kell neki.
Nagyon rá tud kattanni dolgokra. Például kitalálja este fogmosás után hogy ő kekszet kér, és van egy kisebb vitánk abból hogy nem lehet, van hogy éjszaka felül az ágyában és emlegeti a kekszet, és reggel amikor felébred, akkor is azzal kezdi, hogy keksz. A makacssága elképesztő. Nem volt hajlandó felveni se a karúszót, se az úszógumit a medencébe, így mondtuk neki hogy akkor sajnos nincs medence. A gyerek azóta nem volt a medencében, mert inkább nem megy, nem érdekli, ő akkor sem vesz karúszót. Lili sem egyszerű eset egyébként, de Dani pár ilyen megmozdulása alapján azt kell mondjam Lilit nagyságrendekkel könnyebb kezelni.
Alig várom már hogy rendesen beszéljenek, mert még így is rendkívül szórakoztatóak, mi lesz akkor ha rendesen el tudják mondnai azt amit szeretnének? Valamelyik nap ebédeltünk, és Lili kiette az összes sárgarépát a rizsből. Mondtam is neki, hogy" nahát Lili, nagyon ízlik neked ez a répa!". Mire a Dani közölte: "Lili, bípa!" Majd elgondolkozott, látszott rajta hogy nagyon kattognak a kis kerekek a fejében, és közölte: " Tassi, bípa!"- azaz a nyuszi is szereti a répát. Ami azért is érdekes mert én nem emlékszem hogy ezt valaha megbeszéltük volna, maximum mesében láthatta hogy nyúl-répa, de nem tudnám megmondani hol és mikor.
És ami a legjobb, most kb egy hónapot nem voltak betegek, így mentek rendesen bölcsibe! Nagyon pihentető volt ez mindekinek. Aztán ahogy lenni szokott minden jónak vége szakad egyszer, és megint betegek, de gyakorlatilag már szemem se rebben...ezen is túl leszünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése