Október 24: 2 hét Magyarország

Azt hiszem nem volt még ekkora kihagyás a blog életében. Legjobb kifogásom, hogy 1. nem volt internetünk Magyarországon (annyi semmiképp hogy blogot is írjak), 2. nem volt idő, mert annyira nagyon nyaraltunk, hogy a blog elmaradt (cserébe betegre fotóztam magam). A magyarországi út fergetegesen jóra sikeredett, és ennek nagyrészt az volt az oka, hogy a gyerekekbe belebújtak az angyalok, és semmi, de semmi gondunk nem volt velük. Na de kezdem az elején.

A hazaút előtt Lili nem aludt délután, így kicsit izgultam hogy fogja bírni hogy pont alvásidőben repülőzünk. Ilyenkor már általában nyafogás van meg semmisejó. Ehhez képest úgy ment el 3 óra a repülőn, hogy egy hangja se volt a csajnak. Igaz aktívan matricázni, meg rajzolni kellett vele, de készültem, maradt még bőven matrica is, meg keksz is. A mellettünk ülőtől kapott még pluszba egy csokit is, aminek én annyira nem örültem este 11-kor, de a gyerek megette, és vidáman csacsogott tovább, úgyhogy egy szavam se lehet. Az út egyetlen kellemetlensége az volt, hogy Dani hányt egyet Gombi arcába leszálláskor, de ahhoz képest hogy milyen későn utaztunk, két örökmozgóval akiknek egy helyben kellett ülni, tényleg nem lehet okunk a panaszra.

Reptér

A megérkezés maga amúgy nagyon emlékezetesre sikerült. Ahogy kikeveredtünk a gyerekekkel a ránk váró családhoz, a két gyerek a reptér közepén leült a földre, és nekiállták előszedni a hátizsákjukból a macit, a plédet, a kisautót, a matricás füzetet, és megmutatni a nagynéniknek. Az egész reptér minket nézett és vigyorgott, olyan aranyosak voltak. És ezzel kezdetét is vette a két hetes cukiságáradat.

KO

Ahhoz képest hogy tavaly milyen volt velük otthon lenni, amikor egész nap vinnyogtak a lábamba kapaszkodva, ez most totálisan az ellentéte volt. Először is nem féltek senkitől, mindenkivel hamar megbarátkoztak, aki hajlandó volt velük egy picit játszani. A bérelt lakásban is jöttek-mentek, szemük sem rebbent attól hogy új helyen kellett aludni. Az első éjszakát leszámítva végig kiválóan aludtak, semmi probléma nem volt az éjszakákkal.

Budapest utcáin

Kértünk ugyan kölcsön egy babakocsit, de nem tudtuk használni a tömegközlekedésen, de rövid sétákra sem. Ehelyett gyalogoltak mindenhova egy szó nélkül, csak a hátizsákot pakolták meg a szokásos társasággal: pléd, maci kisautó. Imádták a buszt, a villamost. Tátott szájjal nézték a kamionokat, mentőautót, markolókat. Volt ott minden amitől egy felnőtt agyvérzést kap, és egy gyereknek paradicsom: egész Óbuda fel van túrva, mindenhol munkagépek, útlezárások, jobb mint egy valóságshow. Láttak végre közelről kukásautót, utaztak trolin.

Kukásautó

A kedvencük mégis a metró volt, vagyis inkább az oda vezető mozgólépcső. Kicsit tartottam tőle hogy majd szívrohamot kell kapnom minden fel - és leszállásnál, de olyan ügyesen léptek fel-le, hogy öröm volt nézni. Közben pedig hangosan kacagtak. Mi úgy tippelük azt gondolták hogy ez valami vidámpark.

Játszóházban az egyik nagynánivel

Legurulós boldogság

Boldogság 2

Annak elenére hogy ezúttal direkt nem akartuk szorosra szervezni a programot, mégsem unatkoztunk. A délutáni alváshoz ragaszkodtam, de előtte és utána minden napra volt valami. Az egyetlen negatívum ez ügyben a szinte folyamatos eső volt, ami gyakorlatilag ellehetetlenítette a szabadtéri programokat. Azért igyekeztünk a legtöbbet kihozni a dologból. Például elmentünk egy játszóházba a barátainkkal és a kislányukkal, ahol a gyerekek szabadon tombolhattak, mi meg válthattunk pár szót. Hát azt az örömöt, boldogságot a kis arcukon! Szerencsére nem voltak sokan, nagyjából az egész hely a miénk volt. Mindent végigpróbáltak, mindennel játszottak, többször is. Imádták az egészet, csúszdástul, kisautóstul, labdástul. 

Tánc a vonaton

Az egyik legnagyobb program a 2 hét alatt az volt, amikor leutaztunk vidékre nagyszülőket látogatni. Idén már be mertük vállalni a 3 órás vonatozást átszállással, késői úttal. Igazunk volt, a gyerekekkel a világon semmi gond nem volt. Rajzoltunk, matricáztunk, olvastunk, és így eltelt az idő. Amikor már untak minket, akkor odamentek nénikhez akik olvadoztak a cukiságtól. Mondjuk én ezen a ponton futottam bele a gyerekeim egy nagy hiányosságába: nem tudják mit kell reagálni egy olyan kérdésre, hogy "hogy hívnak?". Mondjuk honnan tudnák, én soha nem kérdeztem tőlük, hiszen tudom a választ :D Dani most ért el a vonatos fázisba, így neki külön nagy élmény volt a vonatozás. 

Átszálláskor

Aztán jött a száz százalék nagyi-wellness. Volt ott minden, kívánségra készült reggeli, rántott gomba, annyi mézes puszi amennyit fiziailag képesek voltunk megenni. (Azóta még nem mertem mérlegre állni :D ) Olyan húsleves, amit addig fogunk emlegetni amíg megint nem ehetünk jövőre. Etettek a gyerekek lovat, birkát, simogattak csirkét, kutyát, macskát. 

Készül a kívánságreggeli

Lóetetés

Ránott gomba vacsorára

Rántotta reggelire

A gyerekek szerintem idén kárpótoltak mindekit a tavalyi nyűgösségért. Lenyűgöztek minden rokont: nagynénit, nagyszülőt, dédit, unokatesót akivel csak találkoztak. Ezek után szerintem végképp nem fogja elhinni nekünk senki, hogy tudnak ők igazán problémásak is lenni ha akarnak. :)

Fóka

Zsiráf- meg akarták simogatni

Kecskézés

A rossz idő azért nem fogott ki rajtunk, a visszaút előtti napon végül eljutottunk az Állatkertbe is. Nagyon sajnáltam volna ha kimarad, már tavaly is nagyon tetszett nekik, de nyilván akkor még nem olyan szinten élvezték a dolgot mint most. Érdekes volt, hogy teljesen más dolgok érdekelték őket mint amit mi gondoltunk hogy tetszeni fog. Ok, a fóka az hatalmas sztár volt. Azonnal megtanulták kimondani, és imádták ahogy ott úszkáltak az üveg mögött. Utána még a fürdőkádban is a fókát keresték. A maci, a pingvin szintén nagyon népszerű volt, de pl. a kengurukra magasról tettek, az emu sokkal murisabb volt ahogy ott mászkált a kerítésnél. Igazából elég hamar lefáradtak a sok látnivalótól, a tigris magasságában már inkább az elektromos kisautókat nézegették. 

Etetés

Azért nem hagytuk ki a kecskesimogatót sem, az is telitalálat volt. Úgy etették őket mintha világ életükben azt csinálták volna. A simogatás csak plusz volt. Ugyan Lilit fellökte a láma, de ez nem vette el a kedvét a kecskézéstől, alig bírtuk elhozni a simogatóból. Régen aludtak már úgy el a gyerekek hogy nem az ágyukban voltak, de akkor Lili úgy beájult a buszon hazafelé, hogy aludt majdnem este hatig.

Közben 2.5 évesek lettek

Ahogy arra számítani lehetett, a gyerekek beszédfejlődése pár magyarországi nap után meglódult. Elkezdtek utánunk mondani szavakat, mondatokat összerakni egyenlőre még ragok nélkül, de esküszöm úgy tűnik megállás nélkül beszélnek :D Most jött el az az idő hogy vigyáznunk kell arra mit mondunk, mert jó esély van rá, hogy visszahalljuk tőlük. Határozottan van értelme leállni és megbeszélni velük dolgokat, Dani például okosan bólogat ha valami új információt hall. Meg olyanokat mond néha hogy csak lesek. Pl. összekötötte a kis fejében, hogy a garázsban vannak az autók, amit mondjuk szerintem én soha nem mondtam neki, de valahonnan tudja. 

Vidámság a Dédinél

Közben meg olyan humoruk van, hogy kifekszünk a röhögéstől. Anyósomnak van egy nagy fekete padlóvázája. Dani ránéz és megkérdezi: Kuka? Persze már itt nagyon nevettünk mind, mondtuk hogy nem, az egy váza. Erre Dani: pisi? Hát igen, ha nem kuka, akkor csak bili lehet amibe pisilni kell. :D 

Könyvklub

Annyi mindent tudnék még mesélni, órákon át áradozni arról a szeretetről ami körülvett minket. A kishasáb-rántottsajtról, a gesztenyepüréről, arról hogy találkoztam végre két olyan emberrel is akiket eddig csak a blogjainkon keresztül ismertem, és pont olyanok voltak mint amilyennek képzeltem őket. Arról hogy megvolt az ikrek első vadgesztenye gyűjtése, és hogy nem gesztenyeállatok lettek a zsákmányból, hanem játékkaki a maci pelenkájában. Hogy Dani ránk hozta a frászt mert leesett a lépcsőről, de persze minket jobban megrázott a dolog mint őt. Meg hogy beugrottunk a volt iskolámba és olyan jó volt, és mennyire kicsiek tűnt minden ahhoz képest ahogy emlékeztem rá. Tényleg napestig tudnék mesélni.

Találkozás a gesztenyével

A gesztenye sorsa

Az egész út és otthonlét egy hatalmas nagy kaland volt a gyerekeknek, és egy isteni nyaralás mindannyiunknak, amit azóta is emlegetnek. Pontosan emlékeznek rá hogy kitől milyen játékot kaptak, hogy a Karcsi meg az Orsi vitt minket autóval, hogy birkát meg lovat etettünk és ott volt a fóka meg a maci. Alig várom a következő hazautat velük. :)