A minap azon gondokodtam, hogy mi is a legnehezebb abban, hogy az ember új életet kezd egy olyan országban, aminek nem ismeri a nyelvét. Még mielőtt az egész világlátó kalandunk elkezdődött azt gondoltam, hogy biztosan a hivatalos ügyek intézése, a munkahelyen való boldogulás az ami igazán feladja a leckét. Most már teljesen másképp látom, a tapasztalatok mást mutatnak.
Ha el kell intézni valamit, időpontot kérni, orvoshoz menni, akkor mindig van idő felkészülni. Az ember utánanéz mire lesz szükség, szépen komótosan beírja a keresőbe az ismeretlen szavakat. Átgondolja miket kérdezhetnek például az orvosnál, és felírja a válaszokat egy papírra. Kitalálja mit akar mondani, ahhoz megkeresi a kulcskifejezéseket. A munkahelyen hamar magára szedi amit kell.
Az igazán nagy kihívást a teljesen váratlan, hétköznapi helyzetek hozzák. Mint például amikor a néni teljesen váratlanul odalép és kiveszi a gyerekem szájából a cumit. Tart hozzá valami kiselőadást is (amit szerencsére nem értek), de az ember köpni-nyelni nem tud, mert nem nézte ki a szótárban előtte hogyan lehet (udvariasan) leállítani a mindentudó idegeneket. Ilyenkor aztán csak csúnyán nézni tud az ember lánya és látványosan visszaadni csóri gyereknek a cumit, és fogadkozni, hogy minél előbb megtanul spanyolul, csak azért hogy leszerelhesse a néniket.
Na meg amikor a játszótéren a vagány 5 éves nem engedi tovább a mászókán a kétévesedet, és fogalmad sincs hogy mondd neki szépen hogy okosan viselkedjen vagy arrébb rakod. Rettenetesen frusztráló amikor egy ovis előnyben van veled szemben azért mert nem tudod megkérni semmire. (Mondjuk ezen túlléptem pár hónap után és kifejlesztettem egy olyan nézés- mutogatás kobinációt, amit mindenki megért).
Vagy amikor ottfelejted egy padon a telefonodat és visszamész érte, akkor az éppen arra járó azt hiszi, hogy találtál egy telefont és simán zsebre rakod. És hiába magyarázod meg mutogatod hogy az a tiéd, ő már elkönyvelte hogy te most bizony loptál. Te meg vagy olyan harmatos lelkű hogy 2 napig rosszul érzed magad miatta.
Egy szó mint száz, jó érzés hogy járok spanyolra, és elkezdett derenegeni a fény az alagút végén. Kezdek látni rá valamennyi esélyt, hogy meg fogok tanulni egy kicsit spanyolul. Legalábbis annyira, hogy az ilyen szituációkat megfelelően kezelni tudjam.
A cumi kritizálók engem a mai napig irritálnak..3éves lánykám még cumizik.Engem nem zavar, leginkább akkor használja amikor alszik, illetve ha rossz a kedve akkor elkéri.Néha az utcán is nála van.Van hogy minket is leszólítanak emiatt hogy fujjj de csúnya az a cumi.. múltkor kapóra jött hogy aki beszólt az egyébként nagy dohányos.Rögtön válaszoltam hogy ami csúnya dolog az a cigaretta.Nem is szólt többet.😉Én is 6 éves koromban tettem el a cumit magamtól,így tökre megértem a lányomat hogy ez miért ilyen jó dolog.😁A nyelvtanuláshoz sok sikert kívánok!Mindig azt hittem egyébként hogy ez is csak egy ronda magyar szokás hogy ismeretlenül oktatják az embert,de a spanyol néniből kiindulva nem csak magyar mentalitás.😊Az ikrek pedig gyönyörűek cumival, meg cumi nélkül is, a blogod meg még mindig a legjobb a világon.😊Szeretem olvasni..
VálaszTörlés