Január 19: 33. hónap - Az értékelés

Néha úgy szeretnék légy lenni a bölcsi falán, és figyelni a gyerekeket mit csinálnak amikor nem vagyok ott. Labdáznak? Festenek? Barátkoznak? Veszekednek? Sírnak? Mesét hallgatnak? A nyilvánvaló nyelvi akadályok miatt nem tudom részletekbe menően kikérdezni a gondozónőket ezekről, általában mondják hogy minden oké volt, és ennyiben maradunk. Időnként raknak fel képeket a bölcsi facebook oldalára, ami szuper, de nem derülnek ki belőle olyan dolgok, hogy miben ügyesek, miben nem, mit szeretnek, mit nem. Pontosan ezért nagyon örültem annak, mikor karácsony előtt kézhez kaptuk a gyerekek szöveges értékelését. *

Összességében sok újat nem mondtak, de jó volt olvasni hogy hasonlóan látják mint én. Természetesen Mindketten nagyon okosak, ügyesek. Szépen játszanak az udvaron, labdáznak, motoroznak, szaladnak, ugrálnak. Mindketten önállóak, mindennek tudják a helyét, hogy mi mire való. Szerepjátékoznak mindennel ami a kezük ügyébe akad. (Azt mondjuk itthon is, például elkezdtünk boltosat játszani, és halálosan komolyan kiszolgálnak, szaladnak a láthatatlan palacsintáért, majd elkérik érte a láthatalan pénzt. Kaptak orvosos készletet karácsonyra, és azzal is minden nap eljátszuk hogy ők az orvosok és meggyógyítanak. A másik verzió hogy a macikat viszik a kórházba.) 

A foglalkozásokon szépen részt vesznek, rajzolnak, gyurmáznak. Tudnak kört rajzolni, pontokat egyenes vonallal összekötni. Az egyetlen dolog amit megemlítettek, hogy nem szabad egymás mellé ültetni őket, mert akkor zavarják egymást. (Ez a kis barátjukkal is gond volt amikor még oda járt, együtt "rosszalkodtak" ha egymás mellett ültek) Ügyesen építenek, szerintük Dani tíz, Lili 8 kockából tud tornyot építeni. Szerintem meg mindketten annyiból amennyit eléjük raknak, de ezen nem veszünk össze.

Amiben viszont teljesen igazuk van, és nekem nem tűnt fel az az, hogy Dani szépen kirakja a kirakókat, Lili viszont nem. És miért nem vetem eddig észre? Mert a kiscsaj olyan gyorsan memorizálja azt hogy mi hova való, hogy 2-3 darabos kirakóknál nem tűnik fel. Most, hogy kaptak 4-5 darabost vettem észre, hogy Dani szépen forgatja, kitalálja melyik darab hova való, Lili meg inkább megjegyzi. Próbálok vele "gyakorolni", de látom rajta hogy memorizál, nem kitalálja. Mondjuk az sem egy rossz képesség. Cserébe ő például simán elépítget duplóval egy órát, Danit az nem köti le annyira. És nem csak úgy pakolgatja random az építőelemeket, hanem kitalálja hogy ő akkor hajót épít és azon dolgozik. Közben megeteti a műanyag zsiráfokat, de aztán visszatér a hajóépítéshez.

Az egyetlen negatívum amit az elemzésben írtak, hogy nem nagyon játszanak a többi gyerekkel, inkább csak egymással. Javasolják hogy vigyem őket többet közösségbe, játszótérre, stb. És ha lehet akkor külön foglalkozásokra is, hogy jobban kibontakozhasson az egyéniségük. Na ez az amiben egyáltalán nem értek velük egyet, szerintem ez még nagyon korai nekik. Éppen elég volt nekik a költözés, új nyelv, legalább egymásnak hadd legyenek már ott. Majd ha pár év múlva az egyik balettra, a másik meg karatéra akar járni (mindegy melyikük melyikre), akkor úgyis szembenézünk ezzel, de akkor már el fogják tudni mondani mit gondolnak, éreznek. A kedvencem pedig az, hogy javasolják, töltsek velük időt egyesével is. Igazából nem olyan nehéz az, csak az egyiket berakom a szerénybe, amíg a másikkal leülök gyurmázni. :D Egyébként meg nyilván van ilyen is, hogy csak az egyikükkel csinálok valamit, de a gyakoribb az, hogy mindketten akarnak engem, és akkor úgy csinálunk valamit, hogy mindketten részt vehessenek. 

Amire büszke vagyok, hogy külön kiemelték hogy mennyire önállóak, talpraesettek. Mondjuk én úgy gondoltam hogy az természetes hogy ennyi idősen már önállóan isznak pohárból, és egyedül esznek, leveszik a kabátot, de úgy tűnik itt ez extra. Szintén megemlítették, hogy Lili milyen kiválóan eszik, ami alatt azt kell érteni (ezt a gondozónőktől tudom), hogy amikor gyümölcsnap van, akkor az én gyerekeim eszik meg az egész csoport gyümölcsét, mert a többi gyerek nem nagyon szereti. Összességében azért nagyon jó kis összefoglaló volt, és végre van valami elképzelésem arról miket csinálnak amíg nincsenek velem. 

A karácsonyi szünet alatt egyébként teljesen meglódult a fantáziájuk. Egy magasabb szintre lépett a sárkány elől való menekülés, és a "félés". Színre lépett a boszi, a dinoszaorusz (dájnoszó) és a krokodil is. Szaladnak be a liftbe, mert hogy jaj jön a krokodil. A lifttől szaladnak a lakásajtóig, hiába mondom, hogy a krokodil elég gyenge lépcsőzésben. Bent aztán megnyugszanak, amikor mondom, hogy a krokodilnak nincs kulcsa. Majd elmennek aludni, és amikor felkelnek közlik hogy krokodil van az előszobában. Mondom de nincs kulcsa. Ok, a krokodilnak nincs, de a bácsinak van. Hogy ezt honnan vették? Máskor meg rohangálnak a nappali meg a szobájuk között, és minden játékot egyesével behordanak, mert jön a boszi. Egy ilyen boszis játékmentés alkalmával fordult elő, hogy Lili kiszaladt a nappaliba, elgondolkozva megállt, majd megfogta az egész autós ládát és betolta a szobába. Nem tudtam eldönteni hogy okos vagy lusta. :D Egyik este meg eljátszotta fürdésnél hogy a dínó hányt. Bevallom én teljesen odavagyok ezekért a játékokért, akkor is, ha nem tudom honnan vették ezt a krokodil dolgot. 

Elbujtak a krokodil elől duplózni

Azt meg most már minden hónapban leírom hogy mennyit fejlődött a beszédük, szerintem már unalmas lehet olvasni. Nekünk mégis nagy szám látni őket, hogy egyik nap még alig mond valamit, a következő héten meg az egész állatkertet elsorolja, utánunk mond teljes mondatokat, és elvontabb dolgokat, kötőszavakat is használ, mint ahogy azt kell. Egyre több szót ismerünk fel a spanyolból is, elkezdték nekünk is mondani hogy gracias, de pl. azt hogy köszönöm azt még nem hallottam (pedig használjuk itthon :) ) Lili meg nekiállt énekelni, legalábbis nagyon igyekszik utánam énekelni a Bóbitát.

A karácsonyi szünet egyébként nagyon jó volt velük, de a vége fele már nagyon vártuk a bölcsikezdést. Amint kipihenték magukat, nekiállták szabotálni a nappali alvást. Ennek megfelelően a kora esték két őrjöngő gyerekkel teltek, akik túl fáradtak voltak ahhoz, hogy bármi értelmeset csináljanak, cserébe folyamatosan piszkálták egymást, minket, mindenen kiborultak, hisztériáztak. Amint elkezdődött a bölcsi, a probléma megoldódott, 2-3 nap alatt teljesen visszarázódtak, és azóta normálisan viselkednek. Pedig mi próbáltuk őket fárasztani minden délelőtt, de úgy tűnik, mi ehhez kevesek vagyunk, mégsem vagyunk 15 másik korukbeli gyerek. 

Az egyetlen ami segített, ha elvittük őket kirándulni. Azokat a kiruccanásokat példásan viselték, élvezték, szerintem mennének minden nap ha lehetne. A kis világukban ez akkor lenne tökéletes, ha mind a ketten ittthon lennénk folyamatosan, és mást se csinálnánk, csak kirándulnánk, ha lehet minden nap máshova. Na akkor szépen aludnának délután meg este is. Még szerencse hogy hétköznapokon a bölcsi is megteszi.

*Meglepő módon 80%-t megértettem szótár nélkül is, ezek szerint mégiscsak ragadt rám valami az utóbbi 1 évben