Én komolyan azt hittem, hogy megússzuk a három királyos ajándékozást. Nem tudom hogy gondoltam. Az egy dolog, hogy a bölcsiben az utóbbi két napban az ünnepnek megfelelő kalács szerű sütit sütöttek, koronás zászlót színeztek, ésatöbbi. De van egy idősebb pasi aki azt hiszem valahol a környékünkön lakik, és sokszor összefutunk vele a városban. Minden alkalommal messziről köszön a gyerekeknek, és magyaráz nekik csupa kedves dolgot, tényleg nagyon jó fej. Na ő napok óta mondogatja nekik hogy hűűde izgalmas mindjárt itt vannak a királyok, és vajon mennyi játékot fogtok kapni, hűűűűűde jó lesz. Úgyhogy a gyerekek is elkezdték mondogatni hogy akkor lesz ajándék, mint a világ legtermészetsebb dolga. Sakk-matt.
A hab a tortán viszont a ma esti felvonulás volt itt a faluban. Az ír barátnőm mondta hogy ők mennek, menjünk együtt, én személy szerint nem is tudtam róla hogy lesz. Pedig kár lett volna kihagyni. Mi a parádé útvonalának a végén álltunk be nézelődni. Esküszöm ott volt mindenki aki csak élt és mozgott a faluban.
 |
| Készülnek a bölcsiben is |
Színes traktorokkal húzták a különböző témájú feldíszitett kocsikat, szólt a zene, táncoltak a táncosok. Olyan érzésem volt, hogy a környék minden tánccsoportja beöltözött, készült valamivel. A pódiumokról jelmezbe öltözött gyerekek-felnőttek dobálták a cukorkákat a tömegbe. Közben azért elgondolkodtam, hogy hol bújtatják ezt a sok gyereket a helyiek évközben, mert eleve úgy tűnt hogy minden gyerek az utcán van és várja a fevonlást, aztán amikor odaértek a kocsik meg a táncosok kiderült, hogy még százzal több gyerek van az utcán mint eredetileg gondoltam.
Az egész amennyire abszurd volt a hangszórókból bömbölő Last Christmas miatt, annyira hangulatos is volt egyben. Valahogy minden a helyén volt. A kis hóembernek öltözött gyerekek, az arab táncosnők, a Jégvarázs egész stábja, a pékek, a mindenféle népi viselet, és természetesen a menet végén, az egészet megkoronázandó, a 3 király.
Mindhármuknak külön szekere volt, egy csapat udvarhölgy kísérte őket, és hatalmas ováció fogadta a megérkezésüket. A menet végén leszálltak a fogatról és rögtön a Szent Család után bevonultak a templomba. Mi ezen a ponton jöttünk el, mert a gyerekek kicsit túlpörögtek a sok látnivalótól. De jó hogy kimentünk, mert nagyon tetszett nekik a dolog, és itthon lelkesen mesélték Gombinak, hogy ott volt az Olaf, meg a kijáj, meg volt pijos taktoj.
Ajándék ügyben meg a szerencse (és Csilla) mellénk szegődött, ugyanis ma érkezett meg egy kicsit megkésve az egyik karácsonyi ajándékuk, így holnap reggel tényleg lesz mivel játszaniuk, minek örülniük. Szóval úgy tűnik mégiscsak megünnepeljük a napkeleti bölcseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése