Július 21: Megvan a lakás!

De hogy mire idáig eljutottunk.... Valahol ott hagytam abba a mesét, hogy végülis 3 lakást néztem meg Belfastban, abból az egyik teljesen kiesett, maradt 2. Ezek közül az A. lakásra beadtuk a jelentkezést, és be is kérték a referenciáinkat. A B. lakást meg jegeltük, mert annyit vacakoltak rajta, és végül drágábban akarták volna kiadni, plusz foglalóval. Vártuk-vártuk a híreket az A. lakásról, de csak nem jöttek, így felhívtam őket. Akkor kapott a fejéhez az ügynök, hogy ja, elfeletett hívni, a tulaj nem minket választott. Kösz.

Ezen a ponton nagyon csalódottak voltunk, hiszen jó helyen volt a lakás, és egy sor más pozitívuma is lett volna. Viszont jó tanulópénz volt, mert rájöttünk, hogy a referenciák sokkal fontosabbak mint ahogy mi azt gondoltuk. Mivel a B. lakásról a macera miatt lemondtunk megint ott voltunk hogy akkor most mi lesz. Nem tudunk odarohangálni Belfastba minden lakást megnézni ami szimpatikus. Jobb híján, tartaléknak megpályáztunk egy egyetemi lakást, ami nem elég hogy drága, de cserébe cicát sem lehet vinni. Viszont közel lett volna, és ha megkapjuk akor onnan nyugodtan kereshettünk volna lakást. Ebben az esetben a cicák nyaraltak volna Ypszinél amíg nincs fix helyünk. Közel sem ideális megoldás, de úgy voltunk vele, valamit muszáj bebiztosítanunk, mert így semmit nem lehetett rendesen szervezni.

Szintén alteratív megoldásnak azt találtuk ki hogy lehet hogy akkor Gombi előre megy pár héttel, de ettől mindannyian nagyon fáztunk. Ehelyett én felvettem a kapcsolatot ottani magyarokkal, és felajánlottam hogy aki megnéz nekünk lakásokat annak fizetünk egy jelképes összeget. Nyilván nem harminc lakásról lett volna szó, hiszen a cicák miatt a hirdetések nagy része kiesett. Találtam is valakit akivel megbeszéltem a dolgot.

Közben én voltam egy esküvőn, ahol besyélgettem angolokkal-írekkel, és nyilvánvalóvá vált számomra, hogy igazából az a szerencse ha egyáltalán taláunk valakit aki hajlandó a cicákkal együtt beengedni minket a lakásába. Így vettünk egy nagy levegőt, és nekifutottunk újra a B lakásnak. Megegyeztünk egy kicsit drágább árban mint ahogy eredetileg hirdették, de még így is reálisnak érezzük. Leadtuk a papírokat. Ezúttal profikkal írattunk referenciákat, és a mostani főbérlőnktől is kértünk egyet, amit angolra fordítottunk. (Az előzőnél meg sem próbáltuk azzal hogy nem beszél angolul, hiába hívják nem fognak tudni beszélni vele) Csatoltunk mindent és még többet a jelentkezéshez. 

Ezzel egyidőben írtak az egyetemről hogy megkaphatunk egy egyetemi lakást ha kérjük, 48 óránk van visszaelezni. Na itt toporogtunk egy sort, mert ugye az egyetemi közel sem ideális megoldás lett volna, de a semminél meg jóval több. Így végül elmondtuk nekik hogy várunk egy lakásra, kaphatunk-e pár nap haladékot. Megkaptuk. 

Másnap írtak a B. lakásos ügynökségtől, hogy megkaptuk. El nem tudom mondani mekkora kő esett le... Folynak a papírmunkák, de talán ez most már rendben lesz. Lemondtuk az egyetemi lakást. Elkezdhetjük szervezni a költözést konkrétabban is mint hogy "hát valamikor július közepén". Mondjuk a cuccaink fele már dobozokban van, minden nap bepakoltam párat csak úgy szórakozásból is, hogy úgy érezzem csináltam valami hasznosat is aznap azon kívül hogy lakásokat nézegettem az interneten. 

A lakás egyébként szerintem Belfast legunalmasabb utcájában van, kívülről pontosan ugyanolyan mint a másik százvalahány a környékén. Belülről 3 hálószobás, bútorozott, otthonos. Olyan tipikus keskeny lakás a filmekből,  alul van a nappali meg a konyha, az emeleten meg a hálók meg a fürdő. Kell majd bele vennük egy fagyasztót/nagyobb hűtőt, könyvespolcot, na meg biztonsági rácsot a lépcső tetejére, de alapvetően teljesen élhető úgy is ahogy van. A közelében van egy gigantikus-gyönyörű-mókusos park, van könyvtár , vannak iskolák, meg van kebabos, fish and chipses is. Gombinak fél óra séta lesz naponta 1-1 irányba amíg jobbat nem találunk ki (bár szerintem a séta azon a parkon keresztül simán megéri - egyébként most is ennyit gyalogol naponta).