Május 31: Belfasti kirándulás

A belfasti kirándulásom kicsit felemásra sikerült. Úgy alakult, hogy szerda reggel apósom feladta a küzdelmet a rákkal. :( Nagyon sokkolódni sem volt időm, időnk,  mert a gépem este indult Belfastba, muszáj volt elmennem. Egy módon tudtam végigcsinálni az egészet összeszedetten, odafigyelve: az agyam zárolta az információt, és így nem roskadtam magamba ahogy azt illett volna hanem mentem és csináltam.

Az első aranyos élményem már megvolt a repülőnél ahogy vártunk a beszállásra. Az emberek egyik fele hófehér bőrű volt, a másik fele pedig rákvörös. Átmenetet nem nagyon láttam. Szerencsére az út unalmas és eseménytelen volt. Leszállás után a határon kedélyesen elcsevegtem egy aranyos határőrrel aztán már mentem is a taxihoz. Na ott egy nagy kultúrsokk, amire nyilván számítottam, de hajnali fél 1-kor már nem volt a fejemben: másik oldalon van a kormány. Ami a kisebb baj, mert nem én vezettem, de majdnem minden kereszteződésben sokkot kaptam hogy tuti most fogunk nekimenni valakinek, az meg belénk jön, miért jön az ott, jajmitcsinál. Ez egyébként a második nap végére valamennyire enyhült ahogy elkezdtem átlátni a közlekedést, de az utcára akkor is úgy léptem le hogy hatszor néztem mindkét irányba, mert annyira meg voltam keveredve. 

Rengeteg pink busz van

Másnap délelőtt volt egy kis időm a belvárosban sétálni amíg pénzt váltottam meg átalakítót vettem a laptoptöltőmhöz. Az első benyomásom az volt, hogy hű de tiszta. És ZÖLD. A zöldnek annyi árnyalatát láttam két perc alatt mint amennyit itt másfél év alatt se. Amúgy persze láttam szemetesebb sarkokat, de azok tényleg csak sarkok voltak, de pl nem gázoltam térdig kutyagumiban, ami nekem egy nagy pozitívum. Tájékozódni nagyon könnyű, minden fontos épület, városrész ki van táblázva rendesen. 

Az aznapi első lakásnézésemre egyszerűen odasétáltam a belvárosból. Közben pötyögött egy kicsit az eső, de egyáltalán ne volt vészes. Barátságos 15 fok volt és enyhe szél (hogy az időről is szóljak). Útba ejtettem a Queens Egyetemet és a Botanikus Kertet is. Elmondani nem tudom mennyire tetszett mindkét hely. Az egyetem tiszta Downton Abbey, igazi egyetemi város hangulattal. A Botanikus Kert meg maga a csoda. Frissen nyírt fűillat mindenhol, millió féle virág, és végtelen zöld. Ezen a ponton jegyezném meg, hogy a 2 nap alatt összesen ha kétszer tüsszentettem, szerintem azt is csak megszokásból. Bár minden ami szembejött virágzott éppen, úgy tűnt semmire nem voltam allergiás. Innen már csak egy fél órás séta volt az első lakáshoz, ami egy hatalmas parkon át vezetett. Na oda megint szívesen beköltöztem volna, főleg hogy láttam, volt akiknek sikerült. 

Természetesen mókust is láttam, nem is egyet

És akkor pár szóban a lakásokról. 

Lakás 1 - Nagyon tetszett mindkettőnknek a képeken. Nem okozott csalódást, pont olyan volt élőben is, csak pár apróság hibádzott. Pl. láttam egy penészfoltot a konyha plafonján, ami állítólag egy régi beázás eredménye - hiszem ha akarom (de inkább nem akarom). A lakás viszont összességében szuper volt, 3 hálószoba az emeleten, 1 fürdő, teljesen berendezve. Amit hiányoltam az a fagyasztó a hűtőben, és hát mégis csak fél óra séta Gombi munkahelyétől. A környék rendben volt (jól körbemászáltam), a nagy csodapark meg 5 percnyire. Szóval alapvetően pozitív benyomásom volt a helyről. Innen taxival mentem a 2. lakáshoz (gyalog nem értem volna oda a megbeszélt időpontra).

Ettem ebédet is

Lakás 2 - Már a környék sem lopta be magát a szívem csücskébe, de amikor beléptem, majdnem kifordultam az ajtóból. Büdös volt, teljesen egyértelműen erős dohányos lakott benne előzőleg. Minimum egy alapos festés ráfért volna, de alapvetően a szörnyű elosztást azzal sem lehetett volna feljavítani. Elvben 3 szoba, de abból az egyik olyan mini, hogy szóra sem érdemes. Összességében tényleg csak azért nem fordultam ki az ajtón az első percben, mert az ingatlanos lány nagyon kedves volt velem előzőleg is e-mailben, irtó segítőkész volt, nem volt szívem rácsapni az ajtót.

A második és harmadik lakás között volt 2 órám, amikor alapvetően sétálni akartam, de addigra már eléggé lejártam a lábamat a parkokban, és úgy istenesen rákezdett az eső is, úgyhogy beültem az egyetem melletti Starbucksba és 2 órán keresztül lestem ki a fejemből. 

Lakás 3: 15 percnyire az egyetemtől, de csak 2 háló. Cserébe 2 fürdő, ami a most szobatisztuló ikrekkel nem elhanyagolható szempont. A padlószőnyeg a nappaliban negatívum, de megoldható. Van mosogatógép, ami hatalmas pirospont. Összességében tetszett, jó benyomásom volt erről is. 

Hazafele sétálva komolyan gondolkodnom kellett, hogy az első vagy a harmadik lakás tetszik-e jobban. Készítettem excelben egy pro-con listát, átbezséltük Gombival, végül úgy döntöttünk, hogy mivel nem tudjuk csak a pozitív és negatív dolgok alapján eldönteni, így megpályázzuk mindkettőt, és meglátjuk melyiket kapjuk meg. Másnapra tartogattam a papírmunkát. Lett volna még egy lakásnézésem délután, de úgy voltam vele, hogy az egy sokkal alacsonyabb árkategória lett volna, és ha a Lakás 2 ekkor csalódás volt akkor egy százassal olcsóbban nem fogok szebbet-jobbat látni. Kiderült, hogy nincsen semmiféle papírmunka, online kell beadni a jelentkezést. Ehhez ki kellett tölteni egy több oldalas adatlapot. jelenlegi munkahely, cím, referenciák. A hármas lakáshoz meg is csináltuk, de az egyesnél azt mondta az ügynök még egyszer lefixálja a macskákat a tulajjal. Mivel az össsz munkám az online jelentkezés volt, és nem kellett ügynökséghez menni, papírokat intézni, stb, ezért gyakorlatilag volt egy napom mászkálni a városban.

Városháza

Megint bementem a belvárosba, ahol belefutottam a Városháza környékén egy szuper kis vásárba. Volt ott minden, lengyel kolbásztól a spanyol paelláig. Ott megtaláltam az információs központot, ahol beszereztem a város közlekedési térképét és egy tájékoztató füzetet a látnivalókról. Elsétáltam a helyi nagy plázáig, majd le a folyópartra. Ott szépen átmentem a hídon és elindultam délre. Amikor meguntam akkor visszamentem egy másik hídon az egyetemi folyópartra, és besétátam az egyetemig. Azon felül hogy várost néztem azért volt kézzel fogható haszna is a dolognak. Betévedtem 1 olyan utcába, ahol bizony éjjel nem szívesen sétáltam volna. Ott kiderült számomra, hogy az un. egyetemi lakások nagy része is ott van. Azokat átmenetileg adják ki pár hónapra, direkt olyanoknak mint mi. Miután láttam a környéket eldöntöttem, nem szívesen költöznék oda. 

Pláza

Folyópart

Folyómenti sétány

Innen már csak átsétáltam az egyetemen és mentem haza, mert megint sikerült lejárnom a lábamat. Összepakoltam, és másnap hajnalban indult a gépem vissza Alicantéba. Azóta annyi történt, hogy bekérték a referenciáinkat, és most várunk a harmadik lakásra. Az elsőnél a tulaj 4 napig tárgyalt a feleségével a macskákon. Most felajánlotta hogy akkor drágábban adja ki nekünk és még tegyünk le több depositot is. emiatt ezt most jegeljük, reméljük a harmadik még az előtt nekünk adja a lakást mielőtt az elsőt elviszi más macskátlan. 

Egyetem

Szóval lakásfronton most ez van, ezeket mindenképpen le akartam írni mielőtt elhalványul az emlék. Bár az az igazság az a zöld nem hiszem hogy valaha is kikopik a retinámból :) Szóval az út remélhetőleg sikeres volt, Belfastot egyenesen imádtam, otthon  éreztem magam, jobban mint itt Spanyolországban bármikor. Talán ez elég lesz indulásnak.