November 4: Streamvale Farm

Szuper nap volt a mai. Felkerekedtünk, és elmentünk egy közeli farmra, ami hasonlóan működik mint az, ahova Salt Lake Cityben jártunk. A farm egyben egy élménypark gyerekeknek-felnőtteknek, ahol lehet állatokat simogatni, járműveken utazni, van meseolvasás, és mindenféle program. Régóta készültünk már, de most hogy szünet van az oviban, az idő is jó, végre eljutottunk. 

A bejáratnál kaptunk egy térképet, meg egy adag matricát azzal, hogy ha útközben találkozunk a Graffaló könyv szereplőivel, akkor ragasszunk oda egy matricát ahol láttuk, és ha mind megvannak, akkor a végén az ajándékboltban kapunk valami apróságot. Na ez az én feladatom lett, mert a gyerekek térképolvasásból még nem annyira pengék, de nem baj, nagyon élveztem. Rögtön belefutottunk a pónilovagolás lehetőségébe, de Dani és Lili szerint a póni félelmetes és szúrós a szája (=harapós) úgyhogy mentünk is tovább. 

Sebaj, mert rögtön megtaláltuk az egész farm legizgalmasabb pontját: a munkagépes játszóteret. Zseniális ötlet ha belegondolunk. Kismotorok helyett kis traktorok, buldózerek. 2 pénzzel működő markológép, homokozó. 

Tartozik hozzá egy belső rész is, tehát ha esik az eső akkor is lehet játszani. Ezen a belső részen játékbolt, hinták, és a legnagyobb poén: levegővel működő szivacslabda ágyuk. Őszintén szólva még mi is élveztük az ezekkel való játékot, nem csak a gyerekek. Úgy eljátszott(unk)ak itt egy órát hogy két pillanatnak tűnt.

Innen jött egy sor klasszikus farmlátogatós momentum: kisegerek, kiscsirkesimogatás, nyuszilátogatás, csirkeetetés, pónisimogatás (az a póni nem volt félelmetes, pedig ki is volt írva hogy harap). 

És aztán a kötelező hordóvonat. Na azok a boldog gyerekarcok, minden pennyt megértek! Mentek egy kört a farmon, körbe-körbe az udvaron, és a végén még egy alagúton is átszáguldottak. A gyerekek szája fülig ért utána. 

Persze nem hagyhattuk ki az istállót sem, ahol felsorakozott a farm minden lakója: pónilovak, csacsik, tehenek, birkák, disznók, és nyuszik. Volt egy sarok, ahol felügyelettel  nyuszikat lehetett simogatni. Természetesen ez is nagyon tetszett a gyerekeknek, és mi sem utáltuk nagyon :) 

Aztán játszottunk még egyet a labdaágyus helyen, és akkor ránéztünk az óránkkra, és rájöttünk hogy mindannyian nagyon éhesek vagyunk, csak a gyerekeknek még nem esett le, úgyhogy roham tempóban kipróbáltuk a farm kávézóját, ahol ettünk egy kicsit, és felmelegedtünk. Ja mert hogy itt már tél van, és baromi hideg volt egész nap. 

Mikor kijöttünk, nekiállt esni az eső, de még volt egy ösvény amit meg akartunk nézni. Így amikor elállt, akkor elindultunk, és meglátogattuk a kacsákat, a kecskéket, és Kevint a disznót. Kevint el kellett külníteni, mert folyton összetűzésbe került Harveyval. Végigjártuk a borzösvényt, és mikor elindultunk visszafelé, leszakadt az ég. Úgy kezdett el szakadni az eső, hogy meg kellett állnunk Kevinnél, mert nála volt a legsűrűbb a fák lombja, és így csak mérsékelten áztunk. 

Megtaláltuk a Graffalót!

Ahogy ott álldogáltunk, egyszer csak megjelent mellettünk egy border collie, akit már korábban is láttunk mindenfelé. Úgy tűnt hogy mindenhova van bejárása, nagyjából úgy járt-kelt a farmon mint egy ügyintéző. Szóval megállt tőlünk pár méterre és nézett. Eltelt egy kis idő mire megláttuk a labdát amit lerakott a földre. És várt. Amikor úgy tűnt, hogy az eső nem fog hipp-hopp abbamaradni, akkor elindultunk, de a kutya továbbra is csak nézett. Elrúgtam neki a labdát, szaladt utána, elkapta, aztán megint megállt előttünk az úton, lerakta a labdát és várt. Mentünk úgy egy darabig, hogy rúgtam neki a labdát, de kezdett olyan érzésem lenni, hogy igazából ő azt gondolja, hogy mi elvesztünk, és így próbál minket visszacsalogatni a főépületek felé. 

Éppen egy esőbeállóhoz értünk, amikor minden eddiginél jobban nekiállt szakadni az eső. Bármennyire is szerettünk volna már visszaérni a központba, butaság lett volna ebben tovább menni, úgyhogy beálltunk a tető alá. Akkor láttuk meg, hogy egy csomó szarvas gyűlt oda a környékre, köztük egy nagy hím. Odaköszöntünk nekik, mire a hím szépen lassan komótosan odaballagott a kerítéshez, áttolta az orrát, és megszagolgatta a kezemet. Szabályosan méregetett minket, és ha tudott volna beszélni, szerintem azt kérdezte volna: Megkaphatom az almát ami a hátizsáktokban van? Almát végül nem kapott, így visszasétált a legelőre, aztán megláttuk a táblát, hogy legyünk vele óvatosak mert nagyon agresszív. 

Nagyon agresszív

A kutya továbbra is várta hogy dobjuk neki a labdát, aztán amikor nem mozdultunk akkor odahozott egy botot, hogy hátha azzal hajlandóak vagyunk játszani. Szerencsére elég hamar elállt a zuhogó eső, és visszajutottunk viszonylag szárazon a farm bejáratához. A kutya egészen addig játszott velünk amíg el nem értünk a kacsákig, onnan már csak pár lépés volt a nyuszi- és csirkeólakig. Szeritem úgy gondolta hogy küldetés teljesítve, megmentett minket, és mehet a dolgára. A dolog szépsége, hogy Dani egyáltalán nem félt tőle, pedig újabban minden spánielnél nagyobb kutyától frászt kap. Még begyűjtöttük a Graffalójátékért a gumicukrokat, aztán hívtunk egy taxit és hazajötünk. Dani éjszaka mosolygott álmában. :)