A facebook szerint már két éve annak, hogy Ypszi barátnőnk meglátogatott minket Alicantéban. Majdnem napra pontosan 2 évvel később megint felkerekedett, ezúttal a párjával, és elautóztak-kompoztak-autóztak hozzánk. Majdnem egy egész hetet töltöttek velünk, de úgy elszaladt az a pár nap is, hogy mire kettőt pislantottunk, már mentek is haza.
Szombaton reggel a nagy izgalomtól már aludni sem tudtam, úgyhogy vigyázzállásban vártam őket. Csaptunk is azonnal egy nagy welcome reggelit, és aztán nem sokal később egy ebédet is, hiába tiltakoztak hogy de hát most ettünk. Amúgy rendkívül trükkös kihívás volt ez a szűk egy hét, mert mi annyit de annyit beszélgetünk Ypszivel kajákról, és annyi mindenről megbeszéltük, hogy majd csinálok neki ha talákozunk, hogy nagyjából lehetetlen volt mindent egy hét alatt megfőzni- na meg megenni. Úgyhogy nem is szórakoztam az aprajával, rögtön bedobtam a paradicsomos húsgombócomat meg a muffint, hogy azok ne maradjanak ki. A maradék időben beficcent még egy kis kínai tészta is, csak hogy pihenjen a gyomrunk. Ja mert hogy egyik nap meg úgy belángosoztunk a magyar gyereknapon, hogy utána úgy éreztem, napokig nem leszek éhes.
A kajálás csúcsa viszont szerintem egyértelműen Ypszi szülinapi ebédje volt. Bevezetésnek egy laza grillezéssel indítottunk, aztán bevetettem a nehézbombázót: a csillagkapu-tortát. Valami igazán különlegeset akartam csinálni, olyat amit emlegetni fog évekig - és nem azért mert annyira szörnyű. Valami azt súgja hogy sikerült, mert azóta már kérte a receptet is - pedig amúgy elrontottam. Eredetileg kék zselét akartam a tetejére, az lett volna az eseményhorizont. A zselé meg meggondolta magát és befolyt a lapok közé, így maradt az áfonya, ami határeset, de azért kék, és ha lehet még finomabb. Szóval nagy volt az öröm, a torta egy nap alatt elfogyott. Az a szerencse hogy másnap már indultak is haza, mert szerintem képesek lettek volna rávenni hogy csináljam meg még egyszer.
Persze nem csak ettünk, hanem mászkáltunk is mindenfele. Egyrészt letudtunk egy csomó olyan vásárlást, ami jelenleg az autóhiány miatt macerás lenne. Voltunk pl. ikeában , ahol még egy fánkot is nyertünk, már megérte az egész. Terveztünk még farmra menni, meg pl a közeli parkba, de nem jutottunk el, mert Dani akkorra betegedett le. Így végül csak a Stormonthoz mentünk fel, ahol van kastély, meg parlament, meg ilyesmik, de igazából mi inkább játszótereztünk meg kirándultunk a zöldben. (Mondtam már hogy lassan egy év után is leesik az állam ettől a zöldtől ami itt van? serintem olyan lesz ez mint Utahban a hegyek)
 |
| Eddigi legjobb játszótér |
 |
| Ay a sok fehér az mind százszorszép. |
Ypsziek egyébként nélkülünk is kirándultak a környéken.Pechjükre a függőhíd pont le volt zárva mikor arra jártak, de azért szerinte még így is kaptak egy kis ízelítőt abból amit Észak- Írországban látni lehet.
 |
| Photo by Ypszi |
 |
| Photo by Ypszi |
 |
| Photo by Ypszi |
 |
| Photo by Ypszi |
 |
| Photo by Ypszi |
 |
| Photo by Ypszi |
Ja és persze nem jöttek üres kézzel, mert nem, és úgy megleptek hogy még a mai napig nem hiszem el. Azt nem írom le mit kaptam mert tutira megutál az olvasóközönség fele. Maradjunk annyiban, hogy most már semmi akadálya annak, hogy pl. kakaóscsigát süssek. Vagy akár lángost. Meg kaptunk még papírsárkányt is, de arról majd írok külön, mert megérdemli a külön posztot.
Szóval tökjó volt hogy itt voltak, és olyan üres lett a ház amikor elmentek... A gyerekek is imádták az extra társaságot, azóta is kérdezgetik, hogy mikor jönnek megint Ypsziék, mondják hogy aludhatnak az ő ágyukban. És ha meg nem jönnek akkor meg menjünk mi és látogassuk meg őket. Ki tudja, lehet egyszer még arra is sor kerül. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése