Május 6: Trónok harca kirándulás

Nem nézem a Trónok harcát, Gombi viszont szereti, úgyhogy nagyjából azóta szemezgettem ezzel a kirándulással, amióta kiderült, hogy Belfastba költözünk. A szervezés nem volt egyszerű: kellett találnom valakit, aki bevállalja egy egész napra a gyerekeket, és ráér pont azon a hétvégén, amikorra le tudom foglalni. Ehhez plusz ba jött az az alapvető feltételezés, hogy valaki nagyon beteg lesz, lemondja a szitter, vagy valami random dolog amire előre nem tudok felkészülni. Magam sem akartam elhinni, de időben sikerült találnom valakit akit ki tudtunk előre próbálni, szerették a gyerekek is, és pont ráért. Csodával határos módon senki sem lett beteg, senki nem mondta le, úgyhogy itt álltunk szombaton reggel indulásra készen egy egész napos Trónok harca kirándulásra. 

A városközpontból indult a busz. A partvonalat követve haladtunk északra. Első megállónk Glenarmban volt. Ott megnézhettük AZT a bizonyos lépcsőt ami szerepelt a filmben. Teljesen abszurd hogy mennyire egy semmilyen lépcsőről van szó. Ha nem hívják fel rá a figyelmemet, úgy elmegyek mellette hogy észre sem veszem. (Nagyon durva amit ma számítógépes utómunka szintjén űznek a filmiparban ) De a kikötő szép volt, és egyszer a városkában is körülnéznék, mert szép az egész partszakasz. 

A lépcső amin Arya felkapaszkodott miután leszúrták

Ezt láttuk a buszról

Meg ilyesmit

Végig a parton haladtunk a következő állomáshoz, ahol megnézhettük azt a barlangot, ahol megszületett valami árnyék (aki nézi biztos tudja miről beszélek). A barlang maga az csak egy barlang volt, nekünk sokkal jobban tetszett az amit mellette láttunk. Hatalmas sziklákon megtörő hullámok, igazi vad tengermorajlás, a kedvencem. :) El tudtam volna ott üldögélni akár egy napot is, de  egy kis gyönyörködés után vissza kellett mennünk a buszhoz. Itt még egyébként nagyon hűvös volt, bosszankodtam is hogy otthon felejtettem a reggeli elrohanásan a sapkámat. Később a nap folyamán viszont visszasírtuk a hűvös szelet, mert a következő megállónknál már nyári meleg fogadott minket. 

A barlangok mellett 

Hullámok

A barlangok ahol megszületett az árnyék

A Giant's Causeway-t ez a túra sem hagyhatta ki. Talán van aki emlékszik rá, hogy nemrég én már jártam itt Csillával, amikor meglátogatott minket. Ez nem vett le semennyit az élményből, ezt a helyet másodszorra is ugyanolyan jó volt látni. Az öblök lélegzetelállítóan szépek, a bazaltoszlopok meg még mindig nagyon jópofák. Itt sajnos nem tölthettünk el sok időt, sietni kellett vissza a buszhoz. Viszont ahogy fentebb is írtam, annyira meleg lett, hogy muszáj volt egy gyors fagyizást beiktatnunk, a hőgutát megelőzendő. 

A buszról

Útközben

Homokos tengerpart is van

Megérkeztünk!

 Amikor nem a különböző helyszíneket fedeztük fel, akkor a buszon ültünk, és a vezető- idegenvezető szórakoztatott minket. Nem győzte hangsúlyozni, hogy mennyire sokat adott Észak- Írországnak a Trónok harca. Erdetileg Skóciában akarták forgatni, de ott nem sikerült megegyezni a megfelelő hatóságokkal, és végül áthozták a forgatási helyszíneket ide. Ezzel megalapozták az itteni filmipart és turizmust. Azt nagyon jól látják a helyiek, hogy az ország mondjuk húsz éve még nem volt túl vonzó az akkori politikai események miatt. Éppen ezért most mindent megtesznek, hogy idecsalogassák az embereket. Szerencsére szuper alapanyaggal dolgoznak. A partvidék meseszép, az ország gazdag a történelmi emlékekben, és ezt most megfejelte a Trónok harca népszerűsége, amit nagyon ügyesen meglovagoltak. 

Amikor nem a filmről beszélt, akkor vicceket mesélt a vezető. Volt köztük néhány nagyon fájdalmas, néhány egész jó, meg olyan is, amiből nagyjából egy szót sem értettünk. el is lettünk volna keseredve, ha az amerikai utastársaink nem mondták volna utólag, hogy ők sem értették maradéktalanul. :) 

A buszon

A Ballintoy-öböl volt a következő megállónk, ami szintén több jelenetnek adott otthont. Egyébként minden helyszínen táblák emlékeztették a rajongókat, hogy melyik filmrészletre kell emlékezniük, amikor ezt meg azt meg amazt a sziklát nézik. Mondjuk a hely- film ide vagy oda- gyönyörű volt. Nem győztük fényképezni, minden szögből mutatott valami újat. 

Már eléggé benne jártunk a délutánban amikor feljöttünk az öbölből. Okosan, pont ekkorra szerveztek nekünk egy ebédet az egyik közeli, Trónok harca témára kialakított étterembe. Nem is írnék róla, ha nem itt ettem volna életem legfinomabb hamburgerét. Nem vagyok egy nagy marhahús rajongó, de ez az ír marhából készült húspogácsa olyan puha és omlós volt, amilyet én még életemben nem ettem. 

A hely ajtaja, abból a bizonyos bükkfából

Tartozott a helyhez egyébként egy Trónok harca terem, amiben volt egy vastrón, pár címer. De a legjópofább az ajtó volt. Egyrészt gyönyörűen kifaragták. Másrészt az a különlegessége, hogy nem vágtak ki miatta fát, hanem az egyik olyan fából készült, ami a Dark Hedgesben dőlt ki nemrég. Azokból a fákból 1-1 gyönyörű ajtót készítettek, amiket Észak-Írország különböző pontjaira vittek el. Van egy pecsételős füzet, amibe lehet gyűjteni a pecséteket, ha az embernek éppen az a hobbija, hogy meg akarja látogatni az összeset. 

A függőhíd

Miután megebédeltünk, a következő megállónk a Carrick-a-Redge kötélhíd volt. Itt is jártam már Csillával, de attól még ugyanúgy tátott szájjal bámultam a partszakaszt. A tenger egészen lehetetlen színkben pompázott. Simán elment volna bármelyik trópusi sziget partszakaszának a türkiz ezer árnyalatával. A hídnál szerencsénk volt, semennyit sem kellett várnunk, és visszafele is hamar átjutottunk. Meg kell mondjam, nem lett kevésbé félelemetes a legutóbbi alkalom óta, és ugyanúgy örültem hogy átmehettem rajta- ezúttal Gombival.

Megcsináltuk!

Ott mentünk át

A másik látnivaló itt is egy konkrét forgatási helyszín volt, egy kőbánya, ami jelenleg gyakorlatilag parkolóként működik. Több csatalajelenetet is forgattak itt, és a hozzá tartozó partszakasz is szerepelt a filmben- állítólag többször is. 

A túra utolsó állomása a Dark Hedges volt. Ez egy olyan útszakasz, amit 300 éves bükkfák szegélyeznek, és az egyik legfotózottabb hely a világon. Éppen emiatt nehéz úgy elkapni akár csak egy kép erejéig is, hogy ne legyen éppen valaki az úton. Plusz szerintem akkor igazán varázslatos, ha szürkületkor, ködben, vagy borús időben akarja fotózni az ember. De azért így is jópofa volt. Főleg hogy a buszvezető előkapott pár jelmezt a csomagtartóból, és be lehetett öltözni John Snow-nak a fotók kedvéért. Természetesen az elsők között vettük fel a jelmezt, és fogtuk a kezünkbe a kardot meg a pajzsot. :) Jót bohóckodtunk az utastársakkal, mindenki remekül szórakozott. 

Innen már egyenesen hazajöttünk. Jól elfáradtunk, még ma sem volt kedvünk kimenni, csak pihentünk. Nagyon jó volt ez az egész napos randi, ha lesz rá alkalmunk, biztosan be fogjuk még iktatni a jövőben (amióta megszülettek a gyerekek nem volt alkalmunk ennyit egyhuzamban kettesben lenni). A gyerekek közben az egész délutánt a tengerparton töltötték a babysitterrel, és ugyanolyan fáradtan vártak minket mint amilyen fáradtan mi hazaestünk. Remélem hamarosan már családilag mehetünk ilyen kirándulásokra, mert látnivaló az aztán van bőven. :)