Október 17: Ophelia

A Tűzoltó Samben van egy olyan rész ahol hurrikán érkezik a kis tengerparti városkába. Először azt gondoltam milyen hülyeség már ez, miért jönne ide bármilyen hurrikán, aztán megtudtam, hogy bizony simán előfordulhat hogy elindul észak (Írország, UK ) felé 1-1 ilyen vihar. Opheliáról először a munkatársamtól hallottam, múlt héten. Akkor még úgy volt, hogy vasárnap ér ide. Egészen addig nem kezdtem el aggódni amíg a helyiek nem kezdtek el idegeskedni. 

Vasárnap azt jósolták, hogy hétfőn délután fog ideérni. Gondoltam is magamban milyen szuper, a gyerekek addigra itthon lesznek, minket meg úgyis hazaküldenek az egyetemről, ha nagyon forró a helyzet. Este 9-kor még ránéztem a telefonomra, akkor semmi hír nem volt a sulitól. Másnap reggel kiráztuk magunkat az ágyból szokásos időben, félkómásan felkeltettük a gyerekekt, rájuk adtuk az egyenruhákat, kaptak reggelit, majd amikor ezzel mind készen voltunk, rápillantottam a telefonomra, ahol ott várt az üzenet az iskolától: maradjunk itthon, nem lesz tanítás. Csodás. 

Nekem mindenképpen be kellett mennem a munkahelyre, úgyhogy Gombi maradt velük itthon. Befele menet még úgy voltam vele, ok esik egy kicsit, de azért ez még nem a világ vége. Aztán egy órával később amikor kinéztem az ablakon, akkor már nem volt őszinte a mosolyom: nem látszottak a szomszédos épületek sem a felhőktől. Megjött az értesítő az egyetemtől is, hogy délben mindenki menjen haza, nem lesznek órák, ne dolgozzon senki. Hazafelé még beugrottam kenyérért, és láttam, minden bolt korán bezárt, küldték haza az embereket. 

A vihar menetrend szerint délután kettő körül érkezett. Itt a városban nem sokat érzékeltünk belőle. Ok, fújt a szél, esett az eső, de semmi extra nem volt. Ilyen szempontból ezek a sorházak nagyon praktikusak, védik egymást. Mi itthon filmeztünk, játszottunk a gyerekekkel, pihentünk. Akik a hegyoldalon laktak nem jártak ilyen jól. Az egyik munkatársam egész éjjel az üvöltő szelt hallgatta, nem tudott aludni. A macskája kisebb idegösszeomlást kapott a süvöltő szél hanngjától. Volt ahol leszakította az ereszt. Sok helyen nem volt áram. Én személy szerint teljesen jól aludtam, szerencsére minket elkerült a pusztítás. 

Kedden még nem volt iskola, cserébe az egyetem már kinyitott. Reggel simán el tudtam indulni biciklivel. A parkban látszott, hogy azért a szél megdolgozta a fákat, sokmillió kis letört ágacska az utakon, és sok helyen nagyobb ágak is hevertek a földön, amiket napközben folyamatosan takarítottak. Az, hogy mi ilyen jól megúsztuk puszta szerencse volt. Legutóbb mikor néztem, 3 halálos áldozatról számoltak be a különböző internetes portálok. A keddi iskolabezárás már mondhatni kicsit túlzás volt, de inkább ez, mint hogy ne vegyék komolyan ezeket a viharokat.