Hát, ez is eltelt. Mit eltelt, elszaladt. Máris péntek este van, a gyerekek már órák óta alszanak, én meg akkor mesélek egy kicsit arról, milyen volt az első hét a munkában.
A munkahelyen minden a legnagyobb rendben ment. Megvoltak az ismerkedős körök: szerencsére mindenki normálisnak, sőt jó fejnek tűnik. Kaptam saját asztalt, laborköpenyeket, laborasztalt. Most így a hét végére sikerült a HR-nek iktatnia engem az egyetemi rendszerben, így végre van e-mail címem és belépőkártyám. Utóbbi még nem működik, de nem lehet mindent egyszerre. Egyelőre tréningről tréningre "járok". Bizonyos szempontból minden új, ugyanakkor minden ismerős. Látom hogy még nem igazán tudják felmérni mit tudok, érik őket kellemes meglepetések. Remélem ez így is marad.
A napjaink még most alakulnak, próbáljuk kitalálni mi a legideálisabb módja a reggeli rutinnak. Úgy tűnik az lesz a legjobb ha Gombi viszi a gyerekeket iskolába, én meg annyival előbb bemegyek dolgozni. Szerencsére elég rugalmasak bent, és elkönyvelték, hogy nekem korán el kell jönnöm, úgyhogy reggelente igyekszem is be. Egyszerre indulunk: a gyerekek Gombival suliba, én meg dolgozni. Lehetőség szerint biciklivel járok, így 20 perc alatt bent vagyok. Bentről háromnegyed 5 körül jövök el, így kényelmesen haza tudok tekerni, és még van idő arra is hogy Huanitával megbeszéljük a délutánt.
Apropó Huanita. Nem akarom elkiabálni, eddig úgy tűnik, hogy szuperül beválik. Megy a gyerekekért, haza hozza őket, esznek ebédet, aztán mennek a parkba, vagy játszanak itthon. Megcsinálja velük a "leckét", elmosogat, elpakol utánuk, és kimossa a ruháikat. Ez utóbbit amúgy teljesen magától csinálja, és nem fogom róla lebeszélni. Hatalmas segítség, hogy nem kell munka után még azzal is foglalkoznom, hogy van-e tiszta egyenruha másnapra. A gyerekek szeretik, mindig kérdezik, hogy aznap jön-e, és reklamálnak, hogy miért megy el olyan korán.
Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem viselte meg a gyerekeket ez a hét. Minden éjszaka jönnek át hozzánk aludni a matracra. Dani többször sirva ébredt, rosszakat álmodik, meg kell vigasztalni. Szerencsére könnyen visszaalszik. Az első pár reggel sirt hogy ő nem akar iskolába menni, ő itthon akar élni (!!!). Persze mikor már ott vannak akkor soha nincs gond. Olyannyira nincs, hogy most már be sem kell őket kísérni, az ajtóban elbúcsúznak és mennek be. Ez lett volna amúgy is a cél, csak az elsősöket kísérgetik be a szülők, a felsőbbévesek már ügyesen bemennek egyedül. Októberre tűzték ki ezt a célt a tanárnők, és úgy tűnik, nálunk egy picit hamarabb jött el ennek az ideje.
Cserébe mindkét gyerek halálosan fáradt már estére. Amikor hazajövök már csak mesét nézni van erejük. Jó esetben megeszik a vacsorájukat, rossz esetben egyszer csak elszakad a cérna és vacsora nélkül, bőgve mennek fürödni, és be az ágyba. Aztán persze közvetlenül lefekvés előtt még gyorsan meg kell beszélni a napot. :)
Hétvégén aztán kialusszák magukat, pihennek. Mi is próbálunk így tenni. Én magam is nagyon fáradt vagyok, de teljesen másképpen mint eddig. Érdekes egy kombinációt élek meg: fizikailag sokkal fáradtabb vagyok, de mentálisan, agyban tizedannyira sem vagyok leszívva mint amikor itthon voltam egész nap. Egy biztos, este fél 11-kor már én is inkább aludni megyek. Jóéjt! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése