Július 4: Bye-bye Binky!

Újabb nagy mérföldkőhöz érkeztünk: az ikrek önként és dalolva feladták a cumijukat. Ez annyira nagy és fontos esemény , hogy gondoltam érdemes megemlékeznünk róla. Bár már csak éjszakára hozta meg nekik esténként a Binkymanó, de az szent volt és sérthetetlen, az esti rituálé része. Cserébe úgy aludtak mint az angyalok, nekem fél 8-kor már csak a szuszogó gyerekekben kellett gyönyörködnöm. Nem titok, ez is benne volt abban, hogy nem vettük el egyik napról a másikra: szeretünk aludni. De azt is láttuk mennyire ragaszkodnak hozzá, ezért úgy éreztük helyesnek, hogy nekik kell eljutni oda: nem kell már a cumi.

Persze ehhez alapoztunk rendesen, több fronton "támadtunk": Egyrészt megbeszéltük, hogy P2-be már nem mehetnek úgy, hogy cumiznak éjjel. Azt is, hogy ha kiesik az első tejfoguk, akkor meg végképp nem cumizhatnak tovább, mert az új fogakra nagyon kell majd vigyázni. Megegyeztünk abban, hogy ha úgy érzik készen állnak rá, akkor fogjuk magunkat, elmegyünk a Binkymanó erdejébe, és elvisszük neki, mire hazaérünk addigra pedig a manó hoz nekik egy olyan ajándékot amire nagyon vágynak. (Itt tényleg van egy ilyen tündérerdő, ahol az egyik fához lehet vinni a használt cumikat leadásra)

Ezzel párhuzamosan beszéltem az imádott tanárnénijükkel, hogy ha idejébe belefér, mondja már ő is nekik, hogy P2-ben nem lesz cumi. Ő nagyon aranyos volt, még azt is felajánlotta, hogy neki is elvihetik, majd ő eljuttatja a manónak. Persze a gyerekek bőszen tiltakoztak még június elején is, hogy neeem, az kizárt dolog hogy ők odaadják, hiszen ők még kicsik. Azért a kívánságlista elkészült: Dani pókembert szeretett volna, Lili meg először csokit, aztán módosította hullahopp karikára. A végső lökést viszont szerintem az adta meg, hogy Dani az egyik hétvégi bevásárláson meglátott egy karórának álcázott mini játékot, ami ráadásul a kedvenc mesehősével volt díszítve. Onnantól azért sóhajtozott éjjel-nappal. Mi meg fapofával mondtuk neki, hogy hát kérheti a Binkymanótól, amikor végleg odaadja neki a cumit. 

Utolsó nap az első osztályban

Elérkeztünk az utolsó naphoz az első osztályban. Pakoltam össze a tanárnénik ajándékát, amikor hirtelen ötlettől vezérelve rákérdeztem, nem akarják-e belerakni ők is a cumit. Akarták. Egy pillanat alatt eldöntötték hogy ennyi volt. Simán odaadták a tanárnéninek, aki őszintén meglepődött mikor meglátta, és nagyon-nagyon megdicsérte őket és elmondta hogy ez a legjobb ajándék amit csak kaphatott (azért mást is csomagoltunk neki :) ) 

Miután eljöttünk a suliból első utunk a játékboltba vezetett, mert így viszont muszáj volt AZONNAL megvenni a kivánságlistás játékokat (előre nem mertük, hiszen kb hetente változott mire vágynak éppen a legjobban). Kicsit leizzadtunk, mert az elso helyen nem volt Dani órája, de aztán az is meglett. Hazavittük gyorsan, elrendeztük az ágyukon, még egy kis üzenetet is hagytunk a Binkymanó nevében nekik, aztán bejöttünk dolgozni. 

Közben persze üzentünk a dadusnak, hogy ne legyen meglepve, és csináljon nekünk képeket. Mondanom sem kell, nagy volt az öröm. :) Az ajándékok nagyon betaláltak, azóta is sokat játszanak velük. 

A számunkra izgalmas rész viszont még csak ezután jött. Hogy fognak elaludni a cumi nélkül? Nem szépítem: az első két este rémálom volt. Azt se tudták mihez kezdjenek magukkal. Volt sírdogálás is, de sokkal kevesebb mint amire számítottam. Este tízig ment a buli, az idegeink cafatokban voltak. Harmadik napra én is lemerültem, ők is. Este egyszerűen csak lefeküdtem melléjük a füldre és mondtam hogy fel ne merjenek ébreszteni, aludjanak. Nagyjából tíz perc alatt mindketten elaludtak. Negyedik nap kicsit tovább tartott, de nem is voltak aznap annyira fáradtak. Azóta Dani már közölte hogy neki az alvós plédje sem kell, mert ő már nagy fiú. Nagyon büszke vagyok rájuk, amiért ilyen szépen vették ezt az akadályt is.