Július 5: A szemüveg

Ha volt valami amiben mindig is 100 százalékig egyetértettünk akkor az az, hogy a gyerekeknek meg kell tanulniuk úszni. Ez mindkettőnknek nagy hiányossága, és nem akarjuk hogy a gyerekek is így nőjenek fel. Ezért nem volt kérdés, hogy amint lehetséges beiratjuk őket úszás órára. Tavaly karácsony előtt sikerült is elkezdeniük az első tanfolyamot. 

Komoly hátránynal indultunk: mindkét gyerek, de főleg Dani teljesen kiborult már attól is, ha csak vizes lett az arca hajmosáskor. Úgyhogy első körben nem is vártunk sokat a tanfolyamtól, csak annyit, hogy ne rettegjenek a víztől. Ez elég hamar el is jött, nagyon megszerették az úszásórákat, ügyesen mozogtak a szivacsokba kapaszkodva, de a téli/tavaszi betegeskedések miatt végül annyit hiányoztunk, hogy gyakorlatilag tavasszal újra kezdtük az egészet. 

Egy darabig úgy tűnt, hogy egy helyben toporgunk. Ügyesen evickéltek a szivacsba kapaszkodva, de pl nem mertek beleugrani a vízbe, és az végképp fel sem merülhetett, hogy az arcukat belerakják akár csak egy másodpercre is. (Külön nehezítés, hogy ebben mi sem tudtunk példát mutatni nekik) Az áttörés akkor történt, amikor egyszer rajtunk kívül senki nem jött el az órára, és még a tanár is beteg volt, és egy másik helyettesítette. Akkor végig velünk foglalkoztak, és a gyerekek kb. annyit fejlődtek, mint előtte fél év alatt. Pl. gond nélkül beleugrottak a vízbe a partról- erről előtte hallani sem akartak. 

A következő órán megint jött mindenki, az eredeti tanár is. Dani panaszkodott hogy nem jó a szemüvege, és megkérdezte a tanártól kipróbálhatja-e az övét. Persze, miért is ne? Felvette, és onnantól nem volt megállás. Egyik kezével befogta az orrát, és úgy ahogy volt lebukott a víz alá, és nekiállt úszni- fél kézzel. Mi meg csak pislogtunk, hogy mi történt azzal a kisfiúval aki zokogott ha csak egy csepp víz került az arcára. Persze Dani is nagyon büszke volt magára. :) Onnantól kezdve semmi mást nem volt hajlandó csinálni, csak az új tudományát gyakorolni. Két merülés között pedig megkérdezte a tanárt, hogy megkaphatja-e az úszószemüvegét. Megkaphatta. Azt mondja a tanár, ha ez kell neki hogy ússzon, akkor ezen ne múljon, neki van otthon elég. Nem tudom hogy ez mennyire igaz, de szerintem egy nagyon szép gesztus volt tőle. A gyerek azóta erről beszél, és büszkén újságolja mindenkinek, hogy ő a víz alatt úszik. Lili is ügyeskedik, ő is berakja már a fejét a vízbe, de biztonsággal még csak a szivaccsal mozog.  Ha így haladnak, akkor hamarosan szintet léphetnek, és az eggyel magasabb osztályba járhatnak.