November 16: 31. hónap - Szányas cincin és háphápusz

Na vajon milyen állatokat hívnak így a gyerekeim? Lehet találgatni a poszt végéig, ott elárulom :) Visszajöttünk Magyarországról, és azonnal visszazökkentünk a dolgos hétköznapokba, minden értelemben. A napok nagyjából egyformák, és bevallom én ezt nagyon élvezem. Annyi izgalom volt az utóbbi években körülöttünk, jól esik a kényelmes egyhangúság.

Reggel keltem őket negyed 9-kor, átöltöznek, megeszik a reggelit. Dani szigorúan epres joghurtot, Lili csak és kizárólag tojást valamilyen formában: rántotta, kemény tojás, vagy tükörtojás kerül a tányérra. Nagyon odavan most a tojásért, általában kettesével eszi, csak győzze az ember venni és sütni-főzni. Sokszor arra nyitja csak ki a szemét hogy mondom neki, tojás lesz reggelire. Enné reggel, délben, este. Reggeli után (van hogy közben :D ) cipő, és indulnak a bölcsibe Gombival. Az utóbbi pár hétben teljesen elhagytuk a babakocsit, most már sétálnak mindenhova. Nagyon megugrott az állóképességük. Simán hazasétálnak a szomszéd faluból, vagy Gombi munkahelyéről, olyan távolságokról ahova régebben csak babakocsival mertünk elindulni. Így sokkal könnyebb velük kimozdulni. Pl. van esélyem buszra szállni velük egyedül, ami jelentősen megnöveli a délutáni programok lehetőségét. A bölcsi meg amúgy is negyed óra gyalog, velük húsz perc, de nem problémáznak, simán oda- és hazasétálnak. 

Mostanában szeretnek magukkal vinni 1-1 kis játékot az útra. Időnként figyelmeztetni kell őket, hogy csak 1 dolog mehet, de nem szokott ebből harc lenni. Dani általában a tűzoltóautót választja, Lili meg a Vukot vagy valamelyik hasonló kisállatot. Útközben elmondják az összes autóról, házról hogy milyen színű. Emlékeznek rá ha valahol egyszer megbotlottak, hogy egyszer ott azon a ponton valakivel találkoztunk, vagy valakivel együtt mentünk arra. A bölcsi ajtajában berakják a kispajtást a zsákjukba, mellé rakják a cumit, és hátra se néznek, rohannak be játszani. 

A bölcsi ajtajában

Mikor megyek értük fél 1-kor, azonnal elővetetik a cumit, a kis játékot, és boldogan indulnak haza. Abból szokott csak sírás lenni, hogy az ő nénijük is akkortájt végez, és siet el a dolgára. Ezen minden alkalommal felháborodnak, és sírnak, hogy ne menjen el a néni. Szóval szerintem annyira nem utálnak oda járni. :) Hazafelé megint ugyanez a műsor, minden autó és ház színe felsorolva, majd benézünk az autószerelő bácsihoz, ahol elmondjuk éppen milyen színű autót szerel. Tovább megyünk, és meglessük a kirakatban a Mancs őrjárat szereplőivel borított bögrét, tolltartót, akármit. Nagyon nagy rajongók lettek, imádják ezt a mesét. Főleg a kis tűzoltó kutyát szeretik, Daninak is tűzoltó autója van, szóval nem véletlen a rajongás. 2 bolt is van, ami direkt ilyen gyerekhülyítő (tele van méregdrága meseszereplős cuccokkal), na azoknál mindig meg kell állni és mindent alaposan megnézni. De nagyon jó gyerekek, mert ha azt mondom megyünk akkor megyünk tovább, egyelőre még nem hisztiznek azon hogy melyik micsodát vegyük meg. Sőt, egyszer bementünk az egyikbe, mert nyitva volt az ajtó, és semmihez nem nyúltak, de mindent megnéztek ügyesen, nagyon büszke voltam rájuk. (Nem tudom meddig lesz ilyen szerencsém...) Az egyik boltból amúgy elvitték a tűzoltókutyát a kirakatból, a gyerekek azóta emlegetik, hogy o-ó Marshall.

Babot és borsót ültettek a bölcsiben

Innen már csak egy szökkenésnyi táv a templom, amit szintén nagyon szeretnek. Szerencsére amikor megyünk haza mindig zárva van, de ha este vagyunk kint. és éppen mise van, mindig be kell mennünk bekukucskálni. Ott is nagyon ügyesek, tudják hogy csendben kell lenni, suttogva mutatják, az ujjukat a szájuk elé teszik, úgy susognak.

Amint befordulunk a sarkon már izgatottak, mert otthon várja őket a Maci meg a Pléd. Egyszer poénból betakartam a Macit a Pléddel amíg elvoltak, hát az a boldogság ami a gyerek arcán volt amikor hazaért! Mert a Maci aludt! A Pléddel! Ez óriási. Azóta megcsinálom nekik minden nap, és ezek olyan cukik hogy minden nap örülnek neki. :) 

Ebéd a macikkal

Megeszik az ebédet, aztán fogják is az alvós csomagot és mennek lefeküdni. (Van amikor már hazafele mondják hogy ők aludni fognak).Nagyjából 5 perc alatt alszanak el, és 4-kor én ébresztem őket, különben aludnának lazán 5-fél6-ig, és buliznának utána éjfélig. 

Alvás a tűzoltóautóval

Amikor felkelnek uzsonna igény szerint aztán megyünk ki sétálni vagy játszótérre. Megmondom őszintén a játszótereket egyre kevésbé szeretem. Túl sokan vannak, a gyerekek lökdösik egymást a mászókán, az embernek egy pillanat nyugta nincs. Sokkal jobban szeretek velük csak úgy mászkálni, levelet gyűjtünk, kóbor macskát etetünk. Az a baj, hogy az itteni parkok nincsenek körülkerítve, és így pl. egy labdát sem tudok nekik levinni, mert nem biztonságos. Szóval inkább sétálunk, ha éppen nem találkozunk a kishaverral valahol.

Kóbor cica látogatás

Játszótér a kishaverral

Este vacsora, majd amikor Gombi megjön akkor még egy vacsora. Valamiért nagyon szeretnek tőle kunyerálni, és van hogy lazán bevacsoráznak másodszor vele is. Fürdenek, és mennek aludni. Mostanában sokkal nyugisabbak az esték, nem kell sokszor bemenni hozzájuk. Kitalálták hogy félnek az árnyéktól a falon, ami valójában egy fénycsík ami beszűrődik. Ezen pörögtek pár napig, aztán rájöttek hogy ha kicsit beljebb hajtják az ajtót akkor az eltűnik, és azóta ők akarják csinálni, és ha az megvan, akkor kerek a világ. Akkor már csak Lilire kell rászólni hogy ne rázza az ágyat. Éjjel nagyon ritkán ébrednek, Lili gyakorlatilag soha, Dani meg csak akkor ébreszt ha nem találja a cumit, de azt is általában csak egyszer, és nem is ébredek fel olyankor igazán, úgyhogy nem is számít sokat. 

Szóval így telnek a napok. A legnagyobb újdonságok még mindig az új szavak. Nagy áttörés volt például, hogy ebben a hónapban megtanulták végre kimondani hogy piros. Előtte azt mondták asá, ami jelentette a sárgát, és a sárkányt is egyben. Egyébként nagyon szeretnek sárkányosat játszani, vagy ők a sárkányok és én menekülök előlük, vagy fordítva. Amióta volt a Halloween a bölcsiben, és ijesztegetőst játszottak, azóta nagyon népszerű ez a sárkányozás. A másik új szó aminek külön örültünk az a mókus volt. Hónapokon keresztül felfele mutogattak ha a mókusokról volt szó, mert egyszer láttak egyet az egyik pálmafán, de nem kötöttek hozzá szót. Most viszont szépen mondják hogy mókus, és természetesen fel is ismerik. 

Van egy nagy állatenciklopédiánk, azt nagyon szeretik együtt nézegetni. Egy csomó állatot felismernek, ami csak azért vicces, mert azt nem mondják hogy igen vagy nem, de azt hogy koalamaci azt hibátlanul. A hétvégén pedig megalkották a legcukibb állatneveket: szányas cincin, azaz denevér (jobb mint a korábbi verziója, a babavér), és háphápusz, azaz kacsacsőrű emlős. Rettenetesen jól szórakozom rajtuk ahogy ízlelgetik a szavakat. 

Amióta megvan a gumicsizma és az esernyő,
azóta nem esett az eső

Egyébként a spanyollal is haladtak, a vizet már spanyolul kérik a bölcsiben, és a gondozónők elmondása szerint mindent értenek (már előbbre vannak mint én). Valószínűleg többet is mondnak mint víz, csak nem nekünk, mert velünk ugye magyarul kell beszélni. Érdekes ez a soknyelvűség. Itt van ugye az ír barátnőm a kisfiával. Azért is örülök hogy összejárunk, hogy az enyémek hallják az angolt is, legalább ilyen szinten (amúgy nem erőltetem). Erre a minap mi történt? Az ír csaj kisfia szólalt meg magyarul. :D 

Továbbra is szeretnek rajzolgatni, matricázni. Lilinél látom azt, hogy elkezdett megérni a kifestőkre, már látszik a szándék a sok firka mögött. Kipróbáltuk velük a memóraijátékot is. Meglepően ügyesek voltak, bár a ki jön ki után és ki van éppen soron még nem egészen követhető nekik, de ezt nem is várom el ennyi idősen. Viszont nagyon ügyesen emlékeznek arra mi hol volt, és értik azt hogy 2 dolog teljesen egyforma, és akkor az egy pár.

Amúgy is olyan az emlékezetük, hogy még mindig ledöbbenek. Az egy dolog hogy minden nap elmondják hogy ők bizony kecskét simogattak, meg fókát láttak, meg macit, meg volt a nagypapánál ló, meg pipi, de például azt hittem hogy nem figyeltek amikor a kengurukat néztük az állatkertben, erre mikor meglátták a könyvben akkor lelkesen magyarázták hogy ők olyat már láttak. Szerintem irtó aranyos ez a kor. :)