November 21: A meló

Azt meg majdnem elfelejtettem megírni, hogy úgy tűnik, munkát kaptam. Igaz egyelőre csak rövid időre, mintegy próbaképpen, meg keresni is csak annyit fogok vele hogy kifizessük a bébiszittert, de a meló az enyém, a sajátom, a drágaszágom. 

Úgy indult a dolog, hogy az ír csaj biztatott nagyon hogy tanítsak angolt, mert szerinte hűűűűde jól beszélek angolul. Bennem ez fel sem merült, mert én nem gondoltam magamról hogy olyan szinten vagyok, hogy bárkinek bármit tanítsak. Viszont az tény hogy tanítani szeretek, és jelenleg semmi más spanyoloknak eladható tudásom nincs. Leültünk hát egyik délután a számítógép elé, és amíg a gyerekek játszottak, addig beregisztrált engem egy helyi oldalra, ahol nyelvtanárok és nyelvet tanulni vágyók kereshetnek egymásra. "Kétnyelvű tanár, több mint tíz év tanítási gyakorlattal angoltanítást vállal alap és középfokon.". Úgy gondotuk hogy nem feltétlen kell azt mindenkinek az orrára kötni, hogy angolt még nem nagyon tanítottam, csak angolul bioszt. 

Kaptam is hamarosan pár érdeklődő levelet, de igazán egyik sem volt komoly. Egy valaki jutott el oda hogy megbeszéltünk egy időpontot, de aztán le is mondta, így egy kicsit elkenődtem. Közben megkerestek egy nyelviskolától is, kérték hogy küldjem el a CV-met. Na ezt vettem a legkevésbé komolyan, hiszen semmilyen tanári képesítésem nincs, de azért az esélytelenek nyugalmával elküldtem amit kértek. 

Eltelt 3 hét, és nem történt semmi, gondoltam ez ennyi is volt, már el is felejtkeztem az egészről, amikor egyszer csak hívtak, hogy interjú skypon fél óra múlva. Ezen a ponton még mindig nem értettem miért ENGEM keresnek, amikor biztosan sorban állnak az ilyen pozíciókért az anyanyelvű angoltanárok. Mivel tényleg nem gondoltam hogy van esélyem, teljesen laza voltam, kedélyesen elcsevegtem a vonal túloldalán lévővel (szerencsére kiválóan beszél angolul). Kb. 5 perc beszélgetés után azt mondta, hogy ugyan tényleg nincsen képesítésem, de ő szeretne engem felvenni, mert tetszik neki a hozzáállásom, amiket mondok, ahogy mondom. 

Két nappal később már küldte is a tudnivalókat. Egy rövid projektre vesznek fel, összesen 4x2 óra kezdő angolórát kell tartanom banki dolgozóknak Alicantéban. Ez 4 hétre van elosztva, minden szerdán 2 óra délután. A dolog apró szépséghibája, hogy annyit fogok keresni, hogy nagyjából fedezi a bébiszitter óradíját. Viszont én úgy gondolom hogy ez egy kiváló lehetőség arra, hogy kipróbáljam magam mint angoltanár. Ha nagyon utálom, akkor hamar vége lesz. Ha imádom, akkor legaláb tudni fogom, hogy érdemes ilyen irányba is elindulnom. Eben az esetben nagyon jól fog jönni ez a rövidke tapasztalat az önéletrajzomban, nem beszélve az ismeretségekről, amiket szerezni fogok. Itt Spanyolországban ez gyakorlatilag fontosabb mint a diploma, minden munkát az ismerősök ismerőse kap meg, így a kiterjedt kapcsolati háló elengedhetetlen a túléléshez. 

Minden esetre rettenetesen izgulok. Túl vagyok pár kisebb-nagyobb pánikolós órán, hogy mégis hogy a francba fogom én ezt csinálni?? Máskor meg azon vihogok magaman, hogy most kicsit visszanyal a fagyi a spanyoloknak: úgy kell angolul tanulniuk, hogy én spanyolul nem fogokhozzájuk szólni. Drukkoljatok! :)