December 28: Spanyol karácsony

Megvolt az első karácsonyunk itt Spanyolorságban, illetve még most is tart. Gombinak sikerült kivenni 2 hetet egyben, így mi most aktívan pihenünk. Nagyon kellett már, nem csak az utóbbi egy év miatt, hanem inkább az utóbbi 8 év miatt is, ez a kis pihenő. Meg kell mondjam, rettenetesen élvezzük azt, hogy nem csak évi 15 nap szabadság van. Végre belefér az évbe az is hogy hazautazunk, és egy ilyen két hetes semmittevés is - már ha semmittevésnek lehet nevezni a két kiskorú életben tartásást és szórakoztatását. 

Maga a karácsony nálunk 24-n kezdődött. Délelőtt, miután a gyerekek segítségével megcsináltuk az utolsó simításokat a lakáson ("az Angyalka a tiszta, rendes lakásokban hagy csak ajándékot, nem akar átesni az autókon" -  tuuuudom, már gyűjtök a terápiára, de úgy pakolták el a játékaikat mint a parancsolat.), közösen feldíszitettük a fát. A gyerekek nagyon bepörögtek, heteken t nézegették sóvárogva a fákat a kirakatokban, és most végre ott volt egy élőben is, hát majd kiugrottak a bőrükből. Ennek megfelelően a díszek felrakása kicsit nehézkes volt mert mindent ők akartak, de túl sok mindent nem lehetett. Aztán beáldoztunk pár apróbb vacakot, és onnantól rendben volt a dolog. 

A készülést egyébként takarítás szintjén jó korán el tudtam kezdeni, így nem maradt sok minden karácsonyra. Tavaly annyira bejött nekünk a kaja szintjén minimálkarácsony, hogy próbáltuk idén is haosnlóan intézni.  Mivel csak mi voltunk négyen, nem kellett ezer félét csinálnom. Csak a barátoknak szánt sütis dobozokba sütöttük meg a gyerekekkel korábban a sütiket, magunknak meg volt kétféle keksz, és ennyi. Egyik napra csináltunk rántott halat, hogy adjunk a hagyományra is. Karácsonyra meg vettünk pulykacombot, és bevágtam egy sütőzacskóba egy nemrég felfedezett fűszerkeverékkel (2 perces munka, de csak azért annyi, mert közben vizet kérek, sütit kérek, holvanatűzoltóautóm), csináltam mellé petrezselymes krumplit, és részemről a fáklyás. A legnagyobb dolog amit csináltam, hogy életemben először készítettem tiramisut, és egyszerre kétfélét, hogy a gyerekeknek is legyen. Lett egy tál klasszikus, meg egy tál, amiben erdei gyümölcs keverék helyettesítette a kávés szottyot. Persze utólag beláttam hogy ez is egy negyedórás meló volt, és mivel őrült jól sikerült, máskor is megcsinálom majd - lehet hogy legközelebb jövő karácsonykor.

Tényleg nem látom értelmét hogy sokkal nagyobb hűhót csapjunk a kaja körül, így is sikerült betegre ennünk magunkat. Ha csak annyit mondok hogy egy megbontott zacskó gumicukor majdnem egy hétig kitartott, akkor az talán leírja milyen szinten voltunk tele így is, hogy nem haltam bele a sütésfőzésbe. Tényleg javaslom mindekinek kipróbálásra. Egészen üdítő amikor az embernek nem lóg a bele karácsony alkalmából. :)

Na szóval huszonnegyedikén fát diszitettünk, ettünk halat, majd a gyerekeket elzavartuk aludni. Amikor elaludtak, akkor gyorsan bepakoltuk az ajándékokat a fa alá, és vártuk hogy felébredjenek. Amikor hallottuk hogy ébredeznek, bementem hozzájuk, és amíg dörzsölgették a szemüket megszólalt a csengő a nappaliban. Gombi rohant be hozzánk, hogy huuu, hallottuk-e, csengetett az Angyal, ő még éppen látta a szárnya sarkát, most járt itt. A gyerekek mint akiket puskából lőttek ki rohantak a nappaliba, ahol már ott várták őket az ajándékok. 

Volt nagy öröm! Igyekeztünk nem túlzásba vinni az ajándékokat, de így is úgy érzem bőven sokmindent kaptak. A legnagyobb sikere a kukásautónak és az orvosi szettnek van, de előkelő helyen szerepel a Csillababa és a kamion is. És nagyon szeretik az új  Bogyó és Babóca könyvet, meg a dinoszaoruszokat. Vicces amúgy, hogy mennyire másképp játszanak a dolgokkal mint ahogy mi azt felnőttek elképzeljük. A baba szuper, de az előkét ami hozzá tartozik azt Lili kishíján kidobta a kukába. Viszont a baba sokszor beteg, valószínűleg elkapja a Macitól, mert együtt kell őket a kórházba vinni, a kukásautóval meg a kamionnal. A kukásutó egyébként egyben dínócsapatszállító is, és kiválóan meg lehet pakolni legókkal meg a többi kisautóval. Ja és fel lehet ülni a tetejére, meg a kamionnak is, és rallizini az előszobában. 

Doozolós játék

Mi idén Gombival nem vettünk egymásnak ajándékot, hanem befizettünk egy dobozolós mókára. Nem tudom ki emlékszik még arra amikor írtam, hogy októberben Budapesten elmentünk a lakásunkba, és kiszelektáltuk a cuccainkat. Kidobáltunk mindent ami már nem kell, meg amit egyszerűen nem tudunk hova tenni, és a maradékot bedobozoltuk. Mostanra sikerült megszerezni a kiszállítást, és pont karácsony előtt értek ide a dobozok. Na az is egy szép menet volt, hogy kipakolni úgy a 19 dobozt, hogy ne legyen kupi karácsony napjára, de megcsináltuk. Végre egyesült az amerikai és a magyar könyvtárunk. Itt van velünk az a "pár" nélkülözhetetlen bizbaz, ami nélkül ugyan elvoltunk majdnem 8 évig, de mégiscsak jobb hogy itt figyelnek a szekrényben. Itt vannak a múltnak olyan darabkái, amire már szinte nem is emlékeztünk. Előkerültek olyan ajándékok, amiknek most megint ugyanúgy, ha nem jobban örültünk, mint akkor, amikor annak idején megkaptuk őket. Használatba kerülhetnek olyan nászajándékba kapott edények, amik még mindig a csomagolásukban várták hogy kibontsam őket. A kis ilyen-olyan gyűjteményeink, amik nékül szintén lehetett élni, de olyan jól esik ost rájuk nézni az üveges szekrényben. Ennél jobb ajándékot most el sem tudtam volna képzelni. (Ja de, Gombi tetézte, csinált gesztenyepürét, piacon vett gesztenyéből, rengeteg melóval :) )

Gesztenyepüré gyümölcsszósszal

Egyesített könyvtár

Azóta meg igazából csak pihenünk és nem csinálunk semmit. A gyerekek most jutottak el arra a szintre hogy túlságosan kipihenték magukat, már nem dőlnek el ebéd után azonnal, sőt van hogy nem is alszanak. Ugyan borzasztó jól szórakoznak együtt, már kezdik magukat unni itthon, kéne nekik a bölcsi, de idén már nem mennek, majd jövőre. Azért próbáljuk őket szórakoztatni, nagyon élvezik hogy itthon vagyunk, együtt vagyunk. Mi is ezt tesszük, most tökjó nekünk. :)