Ott hagytam abba, hogy elugrottunk Valenciába a barátainkat meglátogatni. Hétfő későn este értünk haza, és nekem kedden korán reggel spanyolórám volt, ahol dolgozatot írtunk. Tudtuk előre, de valahogy mégsem volt elég dőm eleget tanulni rá. Egy darabig idegeskedtem ezen, de aztán elengedtem. Gondoltam magamban, igazából nincs tétje, legrosszabb ami történhet, hogy rosszul sikerül. Szerdán volt az első tanításom is, azt sokkal fontosabbanak éreztem. Másnap az esélytelenek nyugalmával mentem be megírni az irományt.
Nem éreztem nehéznek, egy dolog volt amiben nem voltam biztos, azt el is rontottam, de azon kívül minden hibátlan lett. Szóval valami mégiscsak elkezdett ragadni rám. :) Akármennyire is igyekeztem, valahogy mégiscsak a szerda délelőtt maradt arra, hogy felkészüljek a délutáni órámra. Nem nagyon tudtam mire számítsak, így készültem többféle dologgal. Végül nagyon jól alakult minden. Egy diák jött el a négyből. Ugyan elvben teljesen kezdőnek vallotta magát, nem volt az, és mivel csak egyedül volt, jól lehetett vele haladni. Az óra jó hangulatban telt, és úgy éreztem bármennyit tudnám ezt csinálni.
Aztán hipp-hopp eltelt egy újabb hét és azt vettem észre hogy már megint órát tartok, ezúttal egy másik diáknak az 5-ből. Ez is ment mint a karikacsapás, bár izgalmas hogy mindig valaki más jön, akiről igazából nem tudom milyen szinten van és miben kéne erősíteni. A bébiszetter amúgy nagyon bevált, a gyerekek imádják, nyugodt szívvel hagyom itt őket amíg elmegyek tanítani.
Közben lerendeztem a karácsonyi bevásárlást is. Egy pár ajándékot sikerült is úgy elraknom, hogy azóta sem találom. Kénytelen voltam az egyiket újravenni télapóra, mert azóta sem került elő. Most már csak a szokásos sütisütögetés van hátra, meg a millió apróság, amit még el akarok intézni. És holnapután már megint szerda, amikor mehetek tanítani. :) Azért igyekszem majd többet írni, mert akarok mesélni több dolgot is... Remélem lesz rá energiám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése