Május 9: Belfast

Bele is vágok rögtön a közepébe, ne húzzuk az időt: úgy néz ki, hogy a nyáron Belfastba költözünk. Kicsit hirtelennek tűnhet a dolog, de nyilván nem az, csak nem akartam írni róla korábban, amíg nem biztos.

Azt hiszem soha nem csináltam abból  titkot, hogy nem találom a helyem itt Spanyolországban. Én azt gondolom megpróbáltam, megtettem ami tőlem telik. Viszont elég döbbenetes volt azzal szembesülni hogy egy év ittlét után amikor spanyolórán fogalmazást kellett írni 5 dologról amit szeretünk Spanyolországban, akkor csak ültem a papír fölött és a kezdeti lendület után (imádom az itteni kaját) még tíz perc gondolkodás alatt is csak annyi jutott még eszembe hogy tökjó itt a bölcsi. 

Sokat ostoroztam magam emiatt, akkor is ha tudtam, nem kéne. Mert mit képzelek én itt jóvilágomban, mások ölni tudnának ha csak egy órányira lennének a tengerparttól. Milyen csodás hogy folyton süt a nap. Pálmafák. Mediterrán. Annyit agyaltam rajta, hogy tényleg kezdtem elhinni, hogy az én készülékemben van a hiba, amikor az én fejemben mindez így hangzott: Embertelenül meleg van nyáron, levegőt nem lehet kapni a hőségtől. A légkondi alatt alszunk egy kupacban mint ha sátoroznánk, és így is csak izzadunk és izzadunk. Pálmafák, ja, de nincs ősz, ami a világ legszebb évszaka. Cserébe folyton virágzik valami, én meg lassan mindenre allergiás vagyok ami itt nő, az év 90%-ában fuldoklom a takonyban, viszket a szemem, és mindezt úgy hogy folyamatosan szedek valami allergiagyógyszert. Viccesen azt szoktam mondani, hogy allergiás vagyok Spanyolországra.

Nagyjából fél éve (ha nem több) aktívan állást keresünk az EU-n belül. Meg kell mondjam, baromi frusztráló - szerintem ezt nem kell részleteznem (Bár gondolatban már megfogalmaztam pár dühös posztot ezzel kapcsolatban). Az elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy itt Spanyolországban nem sok esélyünk van normális  munkát találni - akkor sem ha akarunk. Ha fel is veszik az embert, mindenhol rövid szerződésekkel dolgoznak. Nyilván nem fogom az egész családot költöztetni Barcelonába egy 3 hónapos projekt miatt. Én folyamatosan küldözgettem a CV-met nyelviskoláknak, de a legtöbb helyen anyanyelvi tanárt keresnek, így ott se rúghatok nagyon labdába- főleg úgy hogy semmilyen tanári képesítésem nincs (csak tapasztalatom, de az kit érdekel ugye). Volt egyébként egy hely ahol nagyon jó lehetőségek lettek volna, csak láthatóan a tulajnak inkább csak az ötleteim kellettek, de hogy azokból mikor lett volna valami... magyarul erre sem lehet építeni.

Gombi munkahelye is fix szerződéses, most augusztus végéig tudtak neki hosszabbítani. Közben nem szerette igazán. Minden ötletét elutasították, amivel előbbre vihette volna a projekteket, és közben teljesen értelmetlen és felesleges dolgokat csináltattak vele. Nyilvánvaló volt tehát hogy lépni kell innen, és minél előbb annál jobb, hogy a gyerekek már az új helyen kezdhessék az ovinak megfelelő intézményt. 

Végtelen számú elküldött önéletrajz és pályázat után jött egy olyan állás, aminek a leírásáról kb. csak Gombi neve hiányzott. Mondanám hogy sorsszerű volt az egész, akkor jött amikor már kezdtük feladni. Jelentkezés, viszonylag hamar interjú, és az interjú másnapján már írtak is neki, hogy övé az állás ha akarja. Egyik legnagyobb előnye, hogy ez egy 4 éves szerződés, amiben benne van a lehetősége annak hogy a gyerekek 1 helyen járják ki az ovit. Nem beszélve arról, hogy valószínűleg könnyebben találok én is munkát. El nem tudom mondani mennyire megkönnyebbültünk. Poén 1: ez a hely ahol dolgozni fog, közös projekteken dolgozik az USA-beli volt munkahelyével. Poén 2: Amióta igent mondott, azóta 2 helyről is megkerestek tanítás ügyben. Azt hiszem így jártak.

Szóval megint nem fogunk unatkozni a nyáron. Rengeteg szerveznivaló van, de viszonylag nyugodtan állunk a dologhoz. Csináltuk már, túléltük, Az előző költözés sokkal nagyobb volt. Most is a legnagyobb izgalom a cicaszállítás lesz, és az, hogy találjunk egy olyan lakást ahova vihetjük őket. De csak szépen sorban. Most egyelőre holnap még megpróbálok levizsgázni spanyolból, hogy ne legyen hiábavaló ez az egy tanévnyi spanyolozás. Aztán jöhet a többi, szépen sorban egymás után.