Elkezdtünk lakásokat nézni Belfastban. Még el sem kezdődött a fizikai készülődés a költözésre, de már maga a vadászat is eléggé idegtépő, annak ellenére hogy az egyetemen van segítségünk. Első körben felvettem a hivatalos segítséggel a kapcsolatot, és kaptam tőle egy szuper listát ingatlanügynökségekkel és olyan emberekkel, akik az egyetemen dolgoznak, és lakásokat adnak ki. Az igényeink amúgy nem túl magasak: legyen megfizethető, ne legyen Gombi munkahelyétől több mint fél órányira gyalog vagy tömegközlekedéssel, lehessen macskákat vinni, és fizikailag elférjünk benne a cuccainkkal. Aztán hogy ez most sorház vagy apartman valami komplexben, egy szinten van vagy keskeny és az emeleten vannak a szobák, hát az teljesen mindegy.
Szépen végigmentem a listán és kivétel nélkül mindenkinek írtam akinek a leírás alapján olyan lakása volt ami éppen nekünk kéne. Nagy részük azonnal válaszolt, bocs most éppen laknak benne, nem aktuális. Egy csaj írta hogy hű pont most ürül meg a lakása, és milyen szerencse, mert ő engedélyezi a macskákat. Nagyon megörültünk, de sajnos az öröm csak addig tartott, amíg el nem küldte a képeket a lakásról. Végülis ha messziről néztem és hunyorítottam akkor akár jó is lehetett volna - egy nagyon rövid időre. Akárhogy is próbáltam megbarátkozni vele nem ment, így végül megköszöntük a lehetőséget, és lemondtunk róla.
Azóta is éjjel-nappal a lakáskeresős oldalakon lógok, táblázatot csináltam a potenciális jelöltekkel. Van már egy szép kis listám, de még nem mindenhonnan írtak vissza, ahonnan meg visszaírtak, oda nem jöhetnének a cicák. Jelenleg most úgy álunk, hogy én jövő héten elutazom Belfastba bő két napra, és addigra megpróbálok minél több lakásnézést leszervezni. Van egy hely ahol már biztos hogy jöhetnének a cicák, tetszik a képeken, és lefixált időpontban mehetek megnézni. Van még egy ami nagyon tetszik, onnan még nem jeleztek vissza, nyilván felhívom őket ha hétfőn sem írnak.
Azért a keresés során körvonalazódni látszik a felhozatal. Nyilván tudomásul kell venni hogy teljesen másképp néznek ki a belfasti lakások mint az itteniek vagy az amerikaiak, kevesebb négyetméterrel gazdálkodnak, más a klíma, más az emberek ízlése. Ennek ellenére azért időnként fennakadnak a szemeim, mert el nem tudom képzelni mi késztet arra embereket hogy neonpinkre fessék a nappali falát a kandalló körül. Vagy hogy minden szobába más gigavirág-mintás tapétát rakjanak. (Vagy a pinket meg a virágokat kombinálák) Vagy hogy a szoba közepére tegyék be a kanapét úgy, hogy a lehető legzsúfoltabbnak tűnjön a hely. Azt már nem is mondom, hogy szerintem az ingatlanosokat is meg kéne tanítani fotózni legalább annyira, hogy a potenciális bérlők nagyjából tudják mire számítsanak. Ha a fotón semmi más nem látszik csak az üres szoba egyik sarka, vagy egy váza művirággal, az nem információ. Az sem, ha a képen csak a WC szerepel. Meg hogy például teljesen felesleges lefényképezni az utcatáblát kétszer, cserébe a fürdőt azt hasznos lenne. Az pedig, hogy használtbútor-lerakodónak használnak egy lakást, az lehet hogy bútorozott, de attól még nem az "ízlésesen berdendezett" kategória.
Az egyik kedvencem az az ingatlanos, aki nagyon kedves volt és felajánlotta, hogy megkérdezi nekem jöhetnek-e macskák, HA tetszik a lakás. Írtam neki, hogy ez nem így működik, tök mindegy milyen jó a lakás, ha nem jöhetnek cicák akkor tök feleslegesen vesztegetjük egymás idejét. Erre megkérdezte hány évesek a macskák. Gondolom ez lehetett a beugratós kérdés, mert miután megírtam megint megkérdezte tetszik-e a lakás. Majd miután nem tudtam eldönteni hogy véletlenül küldte-e el ugyanazt a kérdést kétszer vagy ennyire rossz a szövegértése, megláttam, hogy módosult a hirdetés, nem lehet állatokat vinni a lakásba. Hogy ezért miért kellett ennyi felesleges kört futni?
Szóval izgalmas hetem lesz, de ha minden igaz legközelebb már Belfastból jelentkezem, és nagyon-nagyon remélem hogy jó hírekkel.
Szurkolunk.
VálaszTörlés