Szeptember 11: Mintha mi sem történt volna

Ahogy azt a futár ígérte, pénteken délelőtt megérkezett a cicákkal. A gyerekekkel együtt tűkön ültünk, nagyon vártuk őket. Mi összeszereltük a mászókájukat, beüzemeltük a macskaalmot, raktunk ki kaját. Dani és Lili pedig telepakolták játékkajával a mászókát, mert ők lakomát főztek a Mandyéknek. Minden nap elmondták valamilyen formában mennyire hiányoznak nekik a cicák, úgyhogy éppen itt volt az ideje a családegyesítésnek. 

A cicák természetesen azonnal elbútak. Eltelt vagy 5 perc is mire Mandy előmerészkedett. Akkor viszont mint ha mi sem történt volna azonnal jött és köszönt, körbesétált, szemrevételezte az új birodalmat, körbenyávogott minden sarkot. Dörgölőzött, dorombolt, mintha csak tegnap váltunk volna el. 

Várakozás

Megérkeztek!

5 perccel később

Félix viszont le se tagadhatná bányászmacska múltját. Kb. 2 perc alatt sikerült lefeszitenie a lépcső alatti kamrában egy fa lemezt, és bebújni a lépcős szerkezetébe. Nekem persze azonnal kétezer lett a vérnyomásom, mert nem tudom milyen az itteni házak szerkezete, van-e átjárás a sorházak között valami közös pince részen, van-e kijárat az utcára, stb. Úgyhogy fogtam magam és mindent kipakoltam a kamrából, hogy odaférjek a lyukhoz. Szerencsére onnan már nem tudott tovább szökni, úgyhogy megfogtam és kiemeltem onnan a macskát. Persze megpróbált visszaszökni, de bezártam az ajtót, és felszólitottam, hogy legyen szíves máshol találni magának egy elbújhelyet. Pl. a kanapé mögött nagyon kellemes. Így is lett, azóta Gombi megcsinálta a lépcsőt, Félix meg talált magának egy tucat másik helyet, ahol  bújkálhat napközben. 

Pl. rájött hogy be tud bújni a szekrénybe, gyerekek sátrába, ágya alá. Viszont egyértelműen nem előlünk bújkál, hanem mint régen, a gyerekek elől. Amint azok elmennek aludni megjelenik, és rám zúdítja az egész nap felhalmozott szerelmét. Bújik az arcomba, dorombol mint egy gép, fetreng az ölemben, Úgy tűnik nincs harag :) 

A gyerekek teljesen odáig vannak, mondogatják mint akik nem akarják elhinni, itt vannak a cicák, a cicák is eljöttek Belfastba. Dani simogatja Mandyt, és mondogatja neki : Mandy okos cica. Az éjszakák viszont egyelőre fárasztóak, mert a négylábúak akkor tartják a tesiórát, és rohangálnak a lakásban, nyávognak, játszanak. Át kell még állniuk a mi napi ritmusunkra. De nem baj, a lényeg hogy itt vannak végre. :)