Update 1: A bípelés a poszt megjelenése utáni nap megszűnt, gondolom hazaért a tulaj. Az elemet vagy kidobta vagy kicserélte, mert azóta csend van. Hurrá!
Update 2: A szelektív szemetet ezúttal maradétalanul elvitték, úgy tűnik eltaláltuk mit szabad melyik dobozba rakni. Menni fog ez! A rendes szemetet is elvitték, úgyhogy végre normálisak a szemétviszonyok nálunk.
Egyébként meg megint az volt, hogy annyira jó idő volt, meg annyi tennivaló, hogy mindent hátrahagyva (beleértve a háztartást is) jártuk a környéket, parkoztunk, kirándultunk, a bloggal meg elmaradtam. Egy újabb pótlás következik.
Az a jó abban hogy alapvetően esős a klíma, hogy amikor viszont nem esik, akkor azt az ember értékeli, és igyekszik minél több időt a szabadban tölteni. Mi is megyünk, és újabban faleveleket gyűjtünk az igazán esős napokra gondolva, hogy akkor is legyen mit ragasztgatni.
Ha meg néha mégis kifogunk egy esős délelőttöt, akkor sütünk egy kis mézespuszit, mert az a Lili kedvence, és ha tehetné kilószámra enné.
Egyik nap fogtuk magunkat, és elmentünk a Titanic Negyedbe. Bevallom én mielőtt ide költöztünk nem tudtam, hogy itt készült a Titanic. Most egy gyönyörű múzeum van itt a kikötőben, meg lehet nézni az eredeti darukat amivel beemelték a vízbe, fel lehet menni pár kisebb hajóra, stb. Sokkal többet nem tudok elmondani róla, mert egyedül a két gyerekkel kb annyit tudtam megnézni hogy igen, van múzeum, van benne WC (hurrá!). Integettünk a kikötő túloldalán a nagy konténerhajóknak, és ettünk fagyit. De mindenképpen érdemes lesz még kimenni oda, és rendesen körülnézni, csak ahhoz kelleni fog egy kis segítség.
Most hogy itt vannak a biciklik, van hogy azzal megyünk ki a parkba, sőt azon túl is elgurulnak, csak arra kell vigyázni, hogy belekalkuláljuk a hazautat is, hogy minél kevesebbet kelljen nekünk hozni a bicikliket. Ja mert legtöbbször Gombi elé megyünk, és együtt jövünk haza.
Egyik nap meg elmentünk egy távolabbi játszótérre, hogy legyen valami újdonság is. Eddig ez a legjobb, főleg mert rendszeresen ott tanyázik egy fagyiskocsi is. Danit és Lilit meg nem kell félteni, ha fagyiról van szó minden gátlásuk megszűnik, rohannak oda és kérnek maguknak csokifagyit. Igaz félig spanyolul, de addig magyaráznak meg mutogatnak amíg megérti őket a fagyis bácsi.
Ha meg nagyon nem megyünk sehova, akkor itthon főznek "lakomát" a maciknak. Én meg közben nekik csinálok uzsonnát. Mert hogy még mindig rengeteget esznek. Ha pl játszóra menet veszek fél kiló szőlőt, akor az nem ér haza, mert már a játszón megeszik ahogy van. Cserébe azért könyörgnöm kellett hogy a palacsintát legalább megkóstolják. Végül azért nagy duzzogva ettek belőle.
Voltam aztán még bolhapiacon is. Hűű nagyon hiányzott nekem ez a fajta shopping. Rögtön szereztem is a gyerekek szobájába lámpát, Lilinek vízálló kabátot, nadrágokat, pulcsikat. Nagyjából le kell cserélnünk a ruhatárukat, mert megint akkorát nőttek, hogy hirtelen minden nadrágjukból halásznadrág lett.
És végül a szomszédmacskák katalogizálása is folytatódik:
Szia Ziebi! Megirnád a mézes puszedli receptjét, ha nem nagy ügy? Elore is koszi!
VálaszTörlés