Szeptember 20: Gyerekszáj, avagy nemsokára 3.5 évesek

- Dani, neked mi a neved?

- Dani no beszél.

- És a macidat hogy hívják?

- Mamaaaa, a Maci játékmaci, Maci no tud beszélni.

Mert hogy elkezdte őket érdekelni ez a név kérdés. Több mint egy éve próbálom belőlük kicsikarni a nevüket, de láttam rajtuk, hogy már csakazértse mondják. Most viszont megtört a jég, sőt, kérdezgetik, hogy kit hogy hívnak. 

Máskor meg felviszem Danit az emeletre WC-re. Hamarosan megjelenik Lili is:

- Lili feljön, Lili fél egyedül a sárkány(tól).

Mire Dani:

- Lili no fél sárkány. Dani itt van.

:)

Mindamellett, hogy ez szerintem irtó cuki, időnként az agyamra mennek ezzel a félősdivel. Már Spanyolországban is volt pár ilyen dolguk, de most nagyon rákapcsoltak. Félnek a sárkánytól, a farkastól, az ördögtől, a boszitól és a légytől. Ezek közül a légy a legidegesítőbb, mert az tényleg be tud jönni, és összevissza repked a lakásban, a gyerekek meg reszketve vinnyognak. Gondolom nem csoda, hogy nem kellett sokat várni arra, hogy egyszer csak benyögjenek egy olyat hogy "Mama bejött a kujja légy, a kutya macska rúg(ja meg)! (Persze én meg felvinnyogtam a röhögéstől, amit nem kellett volna, de ahogy előadták hogy a kutya meg a macska rúg, nem lehetett kibírni.) 

A többi félelmetes dolog meg főleg esténként jön elő, amikor már aludni kéne. De amennyire lehet, lekezeltem a dolgot. Egyik este, mikor már huszadszorra jöttek le azzal, hogy bejön a sárkány, akkor begurultam és azt mondtam hadd jöjjön, majd jól a fejébe húzom a serpenyőt tele tojásrántottával. Na ezen úgy kacagtak, hogy a hasukat fogták, és rögtön tovább szőtték a dolgot, hogy ha már itt van a sárkány serpenyős séróigazításon, akkor mossuk is meg a haját és formázzunk belőle szarvakat. Azóta csak kérdeznem kell, hogy mi történik az ördöggel/farkassal stb ha bejönnek, és már röhögve mondják. A másik cuki dolguk az, hogy ellesték tőlem az ellenőrzést. Most már elég nagyok, sokszor felmegyek az emeletre kiteregetni, összekapni valamit, amíg mesét néznek, játsznak, de pár percenként leszólok az emeletről: "Minden oké?". És akkor ők válaszolnak : "minden oké!". Elkezdték utánozni, ha valamelyikük nincs a látótérben, a másik mindig megkérdezi: "Dani minden oké?" És már jön is a válasz: "Minden oké!". 

Valamelyik nap Lili megeszi a sokfogásos vacsoráját (a sokfogásos uzsonnája után), majd a hasát simogatva közli:

- Micsoda vacsora, micsoda vacsooora! 

Megint rákapcsoltak az evésre, komolyan mondom, hogy alig győzzük kajával, amit ezek ketten betermelnek. Ennek megfelelően nőnek is, egyik napról a másikra növik ki a ruháikat. Még az a szerencse, hogy sok az adománybolt, ahol fillérekből be tudom szerezni az utánpótlást. De nem csak nőnek, erősödnek, ügyesednek is. Fogják magukat és minden előzetes figyelmeztetés nélkül felmásznak a mászóka tetejére, átcsimpaszkodnak, kúsznak-másznak, igazi kis majomkölykök lettek. 

Az ovit egyelőre imádják, minden nap elmondják, hogy "Mama, jó az ovi". Az ajtóban kérik a puszijukat és már rohannak is játszani. Érdekes, hogy most látszik, már kezdik érteni azt hogy tegnap is ez volt, holnap is ez lesz. Elmondják, hogy a Papa dolgozni megy, én meg a boltba, és aztán jövök értük. Egy hete járnak, és már magukra szedtek olyanokat, hogy pl. építek vonatsínekből pályát a Daninak, mire az: "Oh, Mama ügyes, hájfájv!"- és nyújtja a tenyerét hogy csapjak bele. 

A magyarjuk nagyon megugrott az alatt az egy hónap alatt amíg itthon voltak, de észrevettem, hogy folyamatosan harmadik személyben beszélnek önmagukról. Mi meg átvettük, és már sokszor mi is így beszélünk velük, és így esélyük sincs megtanulni helyesen. Úgyhogy elkezdtem odafigyelni, és "kijavítgatni" őket. Persze nem szólok rájuk, hanem inkább elismétlem helyesen, amit mondanak. "Dani épít tornyot- Igen? Tornyot építesz? ÉN egy házikót építek." Nagyon hamar kapcsolnak, és rájönnek hogy ez javítás, és sokszor elmondják utánam jól is, de legalábbis megpróbálják. Meglátjuk, mire jutunk így. Mindenesetre nem nyomom őket túlságosan, mert megint bejött egy nyelv, ami most aktivizálódik. Pl. essszük az ebédet, nyammognak, és azt mondják: "Delicious!" És tudják hogy ez más nyelven van, el is ismétlik utána, hogy ez nagyon finom. Ezzel együtt van pár dolog, amit következetesen spanyolul mondanak továbbra is.

Mi az ott?

A "Miért?" korszak sincs már messze, de nem is kell a "miért", már így is tudnak keresztkérdéseket feltenni. Mint például: "Mama, mit csinál a légy az utcán?". Öööö. Máskor meg elküldöm őket aludni, de hallom, hogy megy a buli. Jó mérgesen felmegyek hogy szétcsapjak közöttük, de még el se kezdem, már közlik hogy ők kis vadmalacok. Mondom jó, akkor én meg vadmalacmama vagyok, és ha nem alszanak megbökdösöm őket az orrommal. Ezen egyrészt nagyon röhögnek, majd mikor elkezdeném elölről a litániát arról hogy miért is kéne aludni, akkor a Dani felteszi a negyed milliós kérdést: "Mama, a vadmalac vesz zoknit?"

Találtunk egy csigát

Amúgy a nappali alvásuk telesen random volt az utóbbi időben. Úgy állunk, hogy ha alszanak napközben akárcsak egy órát is, akkor este fél 11 előtt egyszerűen nem alszanak el, teljesen mindegy mennyire fárasztó programot találok ki nekik. Ha meg nem alszanak, akkor 4-5 után már csak vinnyognak és egyedül mesenézésre alkalmasak, ami meg közel sem optimális. Igaz, akkor 8-kor már alszanak. Próbáltam, hogy nyomulok és nem hagyom őket aludni, de mindannyian szenvedtünk tőle. Ők vinnyogtak, ami engem idegesített, ami őket idegesítette, szóval nem volt jó. Úgyhogy úgy döntöttem, ha alszanak alszanak, ha nem akkor nem. Csendespihenő mindenképpen van, az is valami.  Utólag amúgy be szokták hozni az alvást. Most az ovival mintha javult voltna  a helyzet, minden nap kidőlnek délután, és úgy látom este is mintha hamarabb lennének álmosak. De ez is tuti alakul még, ahogy megyünk bele a télbe, és majd korábban sötétedik.  Addig is úszunk az árral, és igyekszem felírni minden jópofaságukat, mert akad bőven.