Október 12: A mosás meg ami még eszembe jutott róla

Az utóbbi időben nem volt olyan nap, hogy ne jutott volna eszembe az, amikor kiderült hogy ikreket várunk és megírtam: nincsen mosógépünk, nem is tervezünk venni, és majd mosodába járunk mint addig. Húú, kaptam én hideget-meleget. Hogy ezt így lehetetlen lesz megoldani, és milyen szörnyű lesz majd, és olyan nincs hogy nincs mosógép egy kisgyerekes családban (és nagyjából indek az ilyennek gyerek). 

Érdekes módon pont a mosás része nem okozott semmilyen fennakadást az adddigi életünkben. 2 hetente 3 órát töltöttünk a mosással, és a végén száraz, hajtogatott ruhákat raktunk a szekrénybe. Eleinte volt hogy megcsinálta nekem Juanita, aztán már mentem a gyerekekkel, akik teljesen jól elvoltak a mosodában, nekik egy program volt a sok közül. Amióta van itthon mosógép, nagyságrendekkel többet töltök a mosással és az ahhoz kapcsolódó teendőkkel. Mivel nem ipari a mosógép hamar megtelik, és gyakorlatilag a szárító folyamatosan tele van. (Ok ebben benne van az is, hogy az emeleten van, és mire feljutok oda este már csak megvonom a vállam és nem rakom el időben) Szóval igazából ez az itthoni mosógép dolog nekem igazából nehezítés. Eddig talán kétszer mondtam azt, hogy jujj de jó hogy van itthon: amikor a gyerekek összehányták az ágyukat éjszaka.

Ezen azzal kapcsolatban filózgattam, hogy az ideköltözésünk is hasonló reakciókat váltott ki sok emberből. Belfast. Ahol mindig esik az eső. Meg rossz az idő. Hideg is van. Miért is akarna oda költözni bárki? (egyáltalán, minek élnek ott emberek? :D ) Ugye azt már írtam korábban, hogy itt sokkal kevesebbet fáztunk eddig mint Spanyolországban az elején. Igen, tud esni az eső, de ahhoz képest hogy azt vártam minden nap szanaszét ázunk, eddig ez összesen kétszer történt meg. Az esernyőmet egyszer használtam eddig. Szerintem sokat süt a nap, el nem tudom mondani hányszor mérgelődtem már, mert otthon felejtettem a napszemüvegemet. Jelenleg isteni őszi idő van, egyszerűen imádom. A maximum amit eddig fel kellett vennem az az 1 pulcsi plusz átmeneti kabát volt, és párszor elővettem már a sálat is (de végül mindig levettem útközben és elraktam a hátizsákomba). Az őszi színek alakulóban, de már most őszillat van a levegőben.

 Amúgy ez érdekes volt, hogy konkrétan meg tudtam mondani mikor érkezett meg az ősz. Egyik este feltámadt a szél, és először langyos selymesen fújt, aztán kicsit hűvösebb lett, és besöpörte az őszillatot a városba, ami azóta tart. Ahogy meg hűl le az idő, egyre inkább belopódzik az érzékeimbe a karácsony is, amit szintén nagyon várok. Így az egész ősz-télátmenet egy nagy várakozás nekem, és ez (is) nagyon hiányzott Spanyolországból. Szóval most jó :)