Ezen a héten úgy túnik, minden napra jut valami jó.
Hétfőn bent voltam a laborban, és tanultam valami újat. Közben kiderült, hogy végülis nem is annyira új a dolog mint ahogy azt gondoltam, de persze majd még be kell gyakorolni. Az oviszünet utáni héten lesz is rá lehetőségem.
A keddi jóság is még igazából hétfőn kezdődött. Van egy Freecycle nevű oldal, ahova fel lehet rakni ingyen elvihető dolgokat amiket nem tudnak az emberek hova rakni, és/vagy nem tudnak/akarnak az eladással szórakozni. Van ott minden, hűtőtől a pelenkáig. Többek között mi ott hirdettük meg a költözésből megmaradt dobozainkat is. Gombi szokta nézegetni, olyan ez mint valami online kukázás. Na és ahogy nézi vasárnap későn este, egyszer csak meglát egy olyan ikeás könyvespolcot mint amink van, csak a kisebb verziót. 2 órája adták fel a hirdetést, még van rá esély hogy megvan. Írt nekik, tényleg megvan, és nincsenek is vészesen messze. Már éppen készült volna hogy valahogy hazahozza, amikor jött az üzenet: holnap délelőtt úgyis erre járnak, elhozzák nekünk. Így is lett. Szereztünk egy hibátlan állapotban lévő könyvespolcot, pont akkorát ami még hiányzott, pont olyat ami illik a már meglévőkhöz, mindezt teljesen ingyen, házhoz szállítással.
Aztán kedden volt még a megbeszélés az óvónénivel. Amolyan személyre szabott szülői értekezlet. Elmondta, hogy a gyerekek nagyon jól érzik magukat az oviban, szeretnek ott lenni, szeretik őket. Ügyesen játszanak külön-külön és együtt is. Daninak már van egy kis barátja, aki Lilivel is haverkodna, de Lili egyelőre nem szeretné. El vannak ájulva attól mennyire vigyáznak egymásra, nem veszekednek (azt itthonra tartogatják), foglalnak egymásnak helyet. Lili az ollóval kenterbe veri az egész csoportot. Egyébként a rajzai is szépek, de miután befejezi őket, mindig fogja az ollót és miszlikbe vágja őket. :D Mindenben amit "mérni" lehet abból a megfelelő szinten vannak. Az angolt kiválóan értik, és már nagyon sok mindent mondanak angolul, bár az óvónénik úgy vették észre hogy sokszor még spanyolul beszélnek egymással (vagy magyarul, csak azt nem ismerik fel). Összességében ügyesek, okosak, aranyosak. Ki ne szeretne ilyet hallani a gyerekeiről? :)
Szerdán meg voltunk a barátnőmékkel lent a tengerparton egy szuper játszótéren, mert mostanság egyre korábban zár a park, és a délutáni alvás után már egyre kevesebbet tudunk kint lenni. Így meg addig maradtunk ameddig el nem kezdtünk fázni. A gyerekek azt se tudták melyik játékra másszanak fel, annyira tetszett nekik. Végül persze a legmagasabb, abszolút nem nekik valót választották. Hazafelé volt egy cuki gyerekszájunk is. Barátnőm kisfia nekiállt a hátsó ülésen méltatlankodni. Dani ült mellette és vigasztalta: "Dominic no sír, sajnos muszáj. Dani is éhes, szomjas, pisilni kell, fáradt, de muszáj" :D
Csütörtökön meg dörmbölt a postás és hozta az útlevelemet. Úgy látszik tényleg feleslegesen aggódtam ezen.
A mai jóságom meg ez itt :)
Jó kis hét volt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése