December 20: Télapódömping

Hatalmas divat mostanában ez a Télapóval fényképezkedés. Amerikában erre már külön készülnek a  fotósok, mert rájöttek, hogy a kisgyerekek egy jelentős része frászt kap az ötlettől is, és a fényképek úgy néznek ki, hogy ott ül az öreg, ölében minimum 1 vörös fejjel üvöltő gyerekkel. Úgyhogy beöltöztetik apukát télapónak, és ügyesen fényképeznek. A gyerekek boldogok, a szülők boldogok mert megvan az éves karácsonyi képeslapra való. Na mi ilyet soha nem csináltunk, mindig megoldottuk enélkül az üdvözlőlapokat, de azért hiányzott a repertoárból a Télapós fotó. Idén behoztuk a lemaradást. 

Volt ugye először az itteni magyar klubban a télapó ünnepség, amit nagyon élveztek a gyerekek. Itt viszont nem állt meg a dolog. Az ikrek úgy gondolták, hogy akkor a Télapó az innentől kezdve bármikor elérhető személy. Egyik este pl. Dani felhívta "telefonon": "Halló, Télapó? Hol van a rénszarvas??.... Oké...szia!" A dolgot pedig megtámogatta az is, hogy azóta még háromszor találkoztak vele úgy, hogy egy pillanatra nem kellett megerőltetnem magam a szervezéssel. 

Kedden például oviszünet volt, és mit sem sejtve elvittem őket abba a templomi játszócsoportba, ahol már voltunk kétszer, még ovi előtt. Ott kérdés nélkül megvendégeltek minket. Dani megette az összes gyereknek szánt kolbászka felét. Többet nem kapott, mert aki osztogatta, félt hogy rosszul lesz a gyerek - nem látta még az én fiamat olyat enni, ami ízlik neki. :) Ezen felül ott is jött a Télapó, és név szerint szólította a gyerekeket. Danit és Lilit egyszerre híva, ők meg majd felrobbantak a boldogságtól, és még ajándékot is kaptak. Kicsit rossz is volt a lelkiismeretem, mert csak úgy beestünk az utcáról, de egyáltalán nem éreztették velünk hogy nem ott a helyünk, szóval jó kör volt. 

Télapó 2. 

2 nappal később meg Gombinak volt intézeti karácsonyi ünnepség. Ott mintegy mellékesen, szintén besétált a Télapó. Itt már kezdtem aggódni, hogy megunják, de nem. Ugyanúgy szaladtak oda hozzá, és vették át az ajándékot mint az első két alkalommal. A buli egyébként nagyon jó volt. Gombi megyerte a "hülye karácsonyi sapkák" versenyt még oklevelet is kapott róla. Volt tojásdobáló verseny, ahol a csapatoknak pár előre meghatározott tárgyból (pipetta, gumikesztyű, nejlonszatyor, stb..) kellett egy olyan szerkezetet építeniük, ami megvéd egy tojást amikor ledobják az első, második, majd harmadik emeletről. 

Ajándékbontás

A kalap és a tojásvédő szerkezet

Télapó 3.

Végül a hab a tortán az ovis karácsonyi ünnepség volt. Ez a gyerekek műsorával kezdődött. Vagyis a mieink bőgve kapaszkodtak a nyakunkba, a többiek meg énekeltek pár dalocskát. Az óvónénik szerint a próbákon semmi gond nem volt velük, csinálták amit a többiek, énekelték a dalokat (majd' lefordultunk itthon a székről, mikor egyszer csak rákezdtek a jingle bells-re"), de amint megláttak minket, nem voltak hajlandóak részt venni a dologban. Bezzeg amint megérkezett a megeleptés Télapó, hozzá már boldogan szaladtak! Dani szivbaj nélkül elmagyarázta neki magyarul, hogy "látod Télapó, nincs nálam a binky (cumi)!" Az igaz hogy két perccel előtte még volt, és 2 percel utána is, de AKKOR nem, és AZ számít. Természetesen itt is kaptak ajándékot. 

Télapó 4.

Nincs nálam binky!

Szóval szerintem a télapózások számát tekintve nem hogy behoztuk a lemaradást, de kicsit előre is dolgoztunk, úgyhogy ha jövőre éppen megint félnének az öregtől, akkor sincs vilávége.