Január 17: Január első fele

Általában a január mindig olyan lassan telik el. Vége van az ünnepeknek, hirtelen megint a szürke hétköznapokban találjuk magunkat, vánszorognak a napok, sötét van, meg hideg... És mégis, nekem úgy tűnt, hogy kettőt pislantottam, és már túl is vagyunk a felén, bejegyzés meg egy sem született. Még jó hogy nem fogadtam meg: idén többet írok. 

A gyerekek alig várták hogy visszamenjenek az oviba. A szünet alatt minden áldott este megkérdezték: holnap lesz ovi? Nagyon örültek, amikor végre azt válaszoltam, hogy igen, holnap lesz ovi. Azóta is lelkesen járnak, és néha már mesélnek is a napjukról. 

"-Képzeld Mama, ma sírtam az oviban. 

- Szegénykém, miért sírtál? 

-Elestem és sáros lett a kezem.

Mire a másikuk:

- Képzeld Mama, én KETTŐT sírtam az oviban!

- És te miért sírtál?

- A Natasha odaült a kanapéra. 

- És még?

- Vizes lett a pulcsim"

(Durva egy hely ez az ovi :D )

Valamelyik nap, jött hozzájuk egy zenész a hangszereivel, és a gyerekek kipróbálhattak mindenfélét. Aznap úgy fogadtak az óvónők, hogy ezt nem fogom elhinni, látnom kell, az ikrek úgy dobolnak mint senki más a csoportban. És tényleg. Lazán felültek a kis székre, dobverők a kézbe, és teljes átéléssel doboltak, csak úgy ragyogott a kis arcuk. Azóta is azt emlegetik, hogy milyen jó volt amikor az oviban volt dob. Mi még azért reménykedünk abban, hogy mire a hangszerválasztáshoz érünk, addig beleszeretnek a fuvolába és a hegedűbe. 

Próbálok velük itthon stresszlevezető technikákat tanulni, ami egyelőre úgy néz ki, hogy én magyarázok ők meg nem figyelnek. Vagy legalábbis úgy tűnik. Aztán amikor felhúznak valamivel , és látják hogy pillanatokon belül felrobban az agyam, akkor benyög Lili egy olyat, hogy "Szerintem Mama te mérges vagy. Fújjál lufit". Zseniális a kiscsaj, mert ezek után már tényleg nem mérges vagyok, hanem röhögök, tehát a dolog működik. 

Van még ezeken kívül az is, hogy sikeresen leállítottuk őket a délutáni alvásról. Kicist aggódtam mi lesz, ha visszajön a napi rutin, amiben jól elfáradnak délelőtt, alszanak délután min 2 órát, és aztán este fél 11-kor még úgy kell visszakeretni őket az ágyukba. Lili szemrebbenés nélkül vette az akadályt. Daninak volt pár nap, amikor nemes egyszerűséggel elaludt ahol volt a kanapén, és nem lehetett felébreszteni. Máskor meg felvonult az ágyába, lefeküdt és elaludt mire felértem utána. Olyankor hagytam egy bő fél órát aludni aztán kegyetenül felébresztettem. Mostanra viszont már ő is átállt, és ugyan ásítozik időnként de kibírja estig komolyabb hiszti nélkül. Így mindketten korábban alszanak el, és a reggelek is sokkal gördülékenyebbek. Következő lépés a cumi feladása lesz, már elkezdtünk annak is megágyazni, de az egy sokkal komolyabb dolog lesz, úgyhogy óvatosabban kell bánnunk vele. Majd beszámolok róla, ha túl vagyunk rajta.

Cumisokkal hazafele az oviból

Közben változatlanul munkát keresek. A trükk továbbra is abban rejlik, hogy olyat kell találnom, ami mint minimum fizet annyit, amennyit a gyerekfelvigyázásért fizetnék, akár intézményben, akár a 4 fal között. Plusz el kell jutnom a munkahelyre, tehát ha harminc percre van innen, de csak autóval megközelíthető helyen, akkor lehet az a világ legjobb munkahelye, akkor sem tudom még csak megpályázni sem az állást. Sokszor egyébként nem mondják meg pontosan helyileg hol van a munka, csak azután derült ki, hogy elküldtem a jelenetkezésemet. Na de én rendületlenül pályázgatok minden olyan lehetőségre amiről úgy gondolom hogy tudnám csinálni egy darabig. 

Legújabb tapasztalatom az ügyfélszolgálat szerű munkákkal kapcsolatban a következő. Annak ellenére hogy egy elég kellemes embernek tartanak úgy általában, egyáltalán nem biztos hogy itt bárhova fel fognak venni hasonló pozícióba. Mindegyiknél ki kell tölteni ugyanis egy online kérdőívet, amiben csupa helyzetgyakorlat van. Egyszerű teszt, 3-4-5 lehetséges válasszal, szerintük egy a helyes. Szerintem meg 1. eleve a kérdés hiányos, tehát attól függ...2, a kérdésekre adott válaszok nem vagy-vagy formában helyesek, hanem inkább valamilyen kombinációban, vagy olyan pontatlanul vannak megfogalmazva, hogy lehetetlen megmondani mi van 3, szerintem csak az tudja, aki már ott dolgozik, és megcsinálta az adott cég ügyfélszolgálatos tréningjét (de akkor meg miért mondják hogy nem kell képzettség mert lesz tréning ?).  Nem mondom hogy nem lélekölő a helyzet, mert az, de előbb-utóbb csak sikerül. 

Emellett agyalok 1-2 saját projekten is, amikből vagy lesz valami vagy nem, de ha lesz akkor úgyis mesélek. Na ilyesmikkel ment el a január eleje. 

(Ja meg leadtuk a jelentkezési lapokat a kiszemelt iskolába is, most áprilisig nyugi van, akkor derül majd ki, hova vették fel őket)