Március 1: Binkimanó update és egyebek

Több mint 3 hete érkezett meg hozzánk a Binkimanó, gondoltam beszámolok hogy állunk. Úgy tűnik teljes a siker. Az első héten még voltak végigvinnyogott délutánok, de igazából csak akkor amikor unatkoztak. Mostanra már ők maguk mondják hogy rakjuk el a dobozba a cumit, és nem is keresik sötétedésig.  Ami jó, mert egyre később sötétedik. 2 hete már azért necces volt, hogy 5-kor már sötét volt és mentek is nézni visszakapták-e a cumit. Most már én mondom hogy akkor fürdés, és akkor mindent eldobnak ami a kezükben van legyen az villa, vagy kisautó, és rohannak fel ellenőrizni a dobozukat. Amióta ez a rendszer van, sokkal hamarabb és könnyebben alszanak el este, kevesebb lett a lemászkálás. Szóval nekünk nagyon megérte. A beszédük azóta állítólag sokkal érthetőbb, és esküszöm ha ez lehetséges még többet beszélnek mint eddig (helló "miért" korszak), szóval ilyen szempontból is jól jöttünk ki a dologból.

A másik nagy fejleményünk WC ügyben történt. Aki követi a történetünkat az talán emlékszik, hogy tavaly elég komoly gondjaink voltak a kakivisszatartással. Ez aztán rendeződött úgy-ahogy, de közel sem volt normálisanak mondható. Viszont beálltunk egy tartható rendszerre, ami úgy nézett ki, hogy ugyan teljesen szobatiszták voltak, a nagydolgot csak és kizárólag pelenkába voltak hajlandóak rakni, és így is csak nagyon ritkán. Olvastam erről, ez még belefér a szobatisztaság fogalmába, mivel nem volt egy balesetük sem, pontosan tudták mit csinálnak. Próbáltuk nem erőltetni a dolgot, de azért időnként mondtuk hogy ennek mi lenne a megfelelő módja. Ezen felül beígértünk egy kindertojást ha sikerül (top ajándékok egyike). 2 hete gyakorlatilag egyik napról a másikra az egyikük elkezdte a WC-t használni erre is, és ez azóta is így megy. Nem tudjuk konkrétan mitől, mi változott, csak tippelgetünk. Azóta áttértünk a matricagyűjtős jutalmazásra, mert anyagilag nem lehetne bírni, a gyerek továbbra is lelkes, mi meg örülünk, hogy ez a probléma is megoldódni látszik magától. A tesója meg majd követi a példáját amint nála is átkattan az aminek kell, szóval most már végképp nem aggódunk.

További fontos hír, hogy nekiálltam vezetés órákat venni. Barátaink ajánlottak egy oktatót, aki ugyan nem a nagy autós iskoláknak dolgozik, de nagyon jól tanít. Eddig két órám volt, de már most sokkal kevésbé félek ettől az egésztől. A cél hogy az ovi vége előtt megszerezzem a jogsit, mert ha nem járnak a gyerekek oviba, sokkal nehezebb lesz megszervezni, hogy eljussak vezetni. Az oktató szerint nem lesz gond, amint megbarátkozom a manuális váltóval annyira hogy már nem kell gondolkodnom mikor mit kell csinálni, onnantól már nem kell sok a jogsihoz, mivel már vezettem forgalomban eleget. Én azért ezt fenntartással kezelem, viszont észrevettem már, hogy teljesen ráállt a szemem az itteni közlekedésre, már ezt tekinti az agyam normálisnak. Az autó szélét viszont egyáltalán nem érzem még, de ezen segíteni fog a gyakorlás

A hétvégén meg szülinapozni voltunk, barátaink kisfia lett 2 éves, őt ünnepeltük. Az ikrek azóta teljesen be vannak sózva, mert azt tudják hogy közeleg az ő szülinapjuk is, csak persze az időt nem értik még rendesen. Ezért minden nap elmondják hogy ők milyen lufit szeretnének (versenyautósat és Sofia hercegnőset, pont mint tavaly), milyen tortát (csokisat, mi mást?), és milyen ajándékot (nagy tűzoltóautót és sok kicsi botot :D ) Az oviban ünnepelték az egyik kislányt, úgyhogy most már azt is tudják hogy "hepi bőőőpéj", és állítólag megpróbálták meggyőzni az óvónéniket, hogy márpedig az "máj bőőpéj" nem a kislányé.

A belfasti verzió

A spanyol verzió

A hét másik nagy eseménye, hogy végre sikerült valami nagyon hasonlót alkotnom, mint a spanyol paradicsomos húsgombócom, amit ott találtam fel. A gyerekek olyan szinten imádták, hogy gyakorlatilag minden héten főznöm kellett, és nem untuk meg. Amióta eljöttünk, azóta emlegetik, én pedig miután elfogyott a magunkkal hozott spanyol pariszószom próbáltam kitalálni hogyan is lehetne az itteniekből legalább valami hasonlót előállítani. Egészen mostanáig csak gyenge próbálkozások voltak. A gyerekek megették, de valahogy nem volt olyan egyik sem, amire azt mondtam volna, ez jó lesz. Végül egyik nap úgy alakult, hogy nem főztem előző este, és addig kellett valamit csinálnom amíg a gyerekek oviban vannak. Ez azt jelenti hogy kevesebb mint egy órám van itthon, úgyhogy beszaladtam a boltba és levettem egy random szószt a polcról, meg egy csomag húsgombócot, és megcsináltam. Végre azt mondtuk mind, hogy ez már majdnem OLYAN. Most már csak a spanyol narancslevet és lazacpástétomot kell valahogy leutánoznom. :)

Konyhaablak

A pókos láda

Kevésbé fontos, de nagyon jó dolog az, hogy itt van a tavasz, és az előző lakó által ittfelejtett virágládákból kibújt egy csomó nárcisz meg jácint. Még szerencse hogy lusta voltam kidobni tavaly. Az egyikből amiről azt hittük csak véletlenül van az olajtartály tetején, és csak pókos ládának hivjuk, minden nap kibújik egy új virág. Úgyhogy most virágzik a konyhaablakom és az amúgy csúnya belső udvar, és ennek nagyon örülünk. A parkban meg hamarosan kaszálni lehet majd a nárciszokat, nem túlzok, egész domboldalakat borítanak a nárciszlevelek, csak napok kérdése hogy a virágok is kinyíljanak. Szóval annak ellenére, hogy még időnént csípősek az északák, és néha zuhog az eső, én úgy döntöttem tavasz van, csak kicsit szeszélyes.