A hétvégén múzeumban jártunk. Terveztünk már menni amióta itt vagyunk, de valamiért mindig csak halasztódott. Most viszont a művészeti fesztivál keretében külön hangszersimogatást hirdettek, és úgy gondoltuk - a múltkori dobolós-ovis élményre alapozva- ez a gyerekeknek nagyon tetszene. Majdnem véletlenül sikerült egy próbamenetet is lezavarnunk: pénteken úgy gondoltam kicsit sétálunk a parkban, de ők határozottan a botanikus kertben lévő játszótérre akartak menni, az meg zárva volt, és ha már ott jártunk, akkor elsétáltunk a múzeumig, és bementünk. 5-ig volt nyitva, mi megy 3/4 5-kor értünk oda, így tényleg csak bekukantottunk, de ez elég volt ahhoz, hogy izgalomba jöjjenek, és nagyon várják a vasárnapot, amikor családilag mentünk múzeumozni.
Dani teljesen odavolt hogy dinoszaoruszokat nézegethet. Lili közölte, hogy azok félelmetesek, ő nem akar menni. Mondtuk hogy jó, akkor majd ő eljön velem valahova máshova, amíg a fiúk dínókat néznek. Nem sokkal később már ő is jönni akart. Kérdeztem hogy nem úgy volt-e hogy ő fél. Erre ő: Nem baj Mama, azért csak menjünk. Így is lett.
Kifogtunk egy szuper napos időt, így simán odasétáltunk megint a múzeumhoz. Sajnos rengetegen voltak, de a gyerekeket ez annyira nem zavarta (mint minket). Rohangáltak egyik kiállítástól a másikig. Értelem szerűen a legjobban az állatok tetszettek nekik. Mondjuk azért dobtunk egy hátast hogy az első tárolóban azonnal beazonosították az orrszarvú bogarat , amit eddig csak könyvben láttak. Az, hogy a pézsmatulkot lebölényezték szerintem elnézhető nekik ennyi idősen. Ami meg egyértelműen a múzeum hibája, hogy a patkány méretű lemmingeket a pézsmatulkok alatt prezentálták, és így a gyerekek szerint azok minden kétséget kizáróan "pici bébibölények" voltak :D
 |
| Búgócsigaimádat |
Ahogy várható volt, Dani teljesen odáig volt a dínócsontvázaktól. Lili tartott tőlük, de hősiesen jött mindenhova. Dani meg is magyrázta neki:" Lili, ez csak csont, nem mozog, nem él. Olyan mint amikor gyurmázol, mint egy szobor." Később az elméletet tovább fejlesztették: " A pillangókat és a dinoszaoruszokat elüti az autó, és így kerülnek a múzeumba". Világos, nem? :D
A hangszereknek természetesen nagy sikerük volt, bár jobb lett volna ha nincs akkora tolongás. Így is kipróbáltak pár dolgot, és még maradtak volna, ha nem lett volna minden hangszerhez sor.
Ezután már kezdett fogyni a türelmük, és az az igazság nekünk is, úgyhogy be is fejeztük a múzeumozást, inkább hazafele menet beugrottunk még a játszótérre kiengedni a gőzt.
Oda-vissza összesen 8 km-t gyalogoltunk a gyerekekkel. Mi mire hazaértünk kipurcantunk. Lili meg nekiállt a lakásban rollerezni. Azt hiszem gyúrhatunk az első 10 km-es túrára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése