Utahban volt egy mondás, miszerint ha nem tetszik az időjárás, várj 15 percet. A múlt héten megtudtuk, hogy ezt itt is mondják, és minden joggal. Az egy dolog, hogy a szuper hosszú Szent Patrik hétvégét elmosta az eső, mert az előfordul. Itthon voltunk és pihentünk, haladtunk olyan dolgokkal amik mindig elmaradnak, mert ha szép az idő, akkor megyünk levegőre.
A múlt hét elejére viszont úgy lehűlt az idő, hogy újra elő kellett vennünk a télikabátokat, sálakat, sapkákat, kesztyűket. Jeges szél fújt, és hiába sütött mellé a nap, pillanatok alatt átfagytunk. Még a gyerekek is azt mondták, hogy inkább ne menjünk a parkba, túl hideg van. Úgyhogy itthon voltunk, és miután végigjátszották az összes játékukat, kénytelen voltam elővenni a húsvéti dekornak szánt tojásokat, és azokkal szórakoztunk.
Ezzel viszont olyan jól elvoltak egész délután, hogy még én magam is meglepődtem rajta. (Viszont jövő héten vennem kell még tojásokat, hogy festeni is tudjunk a következő esőnapon).
A legdurvább egyébként az volt, amikor a ragyogó napsütésben egyszer csak nekiállt vízszintesen havazni, majd lett jégeső, és tíz perc múlva megint kisütött a nap. Azt se tudta az ember el merjen-e indulni. Szerencsére a legnagyobb eső minket a gyerekekkel nem kapott el, éppen hazaértünk, csak nekem kellett felmenekülnöm egy buszra amíg a városban voltam a hirtelen támadt jégeső elől.
Hétvégén meg beköszöntött a nyár. Már pénteken is olyan meleg volt, hogy konkrétan, szó szerint napszúrást kaptam amíg a gyerekekkel elsétáltuk megint az Ulster Múzeumba. Annyira tetszett nekik a múltkor , hogy vissza kellett mennünk. Ezúttal alig voltak páran, így sokkal élvezetesebb volt az egész. Odafele és a hazafele úton is játszótereztünk, a gyerekek rohangáltak, piknikeztünk, ismerkedtünk, varázspálcának való botot gyűjtöttünk- csak egy szokásos délutáni kirándulás a sok közül.
 |
| Varázspárbaj |
Szombaton aztán felkerekedtünk családilag, és elmentünk a Belvoir Forest Parkba, ami itt van tőlünk nem messze. Csak egy buszra kellett felszállnunk, és ott rakott le a bejáratánál. Bemelegítésnek játszótér, majd bevetettük magunkat az erdőbe. Még nem borult teljesen zöldbe, de már most is nagyon kellemes kis parkerdő.
Van patak, meg folyópart, piknikező helyek, futóútvonalak. A gyerekek egyenesen imádták, boldogan cipelték a kis hátizsákjukat, és rácsodálkoztak mindenre ami szembe jött. Még haza se értünk, már kérték, hogy menjünk megint. Fogunk is, mert igazából nem nehéz megközelíteni, és nagyon jókat lehet ott kirándulni. (És ha a jogsim meglesz, akor meg aztán végképp közel lesz).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése