Pár hete beindult a szülinapszezon, és annak ellenére, hogy az ikreknek még nincsen kialakult baráti körük, mi kettő ovistárs bulijára is meghívást kaptunk. Először csodálkoztunk, hiszen nem járunk össze a kispajtásokkal az ovin kívül, de megtudtuk, hogy ezt itt nagyon komolyan veszik. Gombi főnöke szerint, ha majd igazán benne leszünk a körforgásban, akkor lesz olyan, hogy hetente kell mennünk a partikra, ahol átlag egy kórházbavivős baleset történik, a szülők öregednek 5 évet, elköltenek egy vagyont, és mégis minden éven végigcsinálják, ahol több gyerek van többször is (éljenek az ikrek! :D ).
Az első bulit a kedvenc farmunkon rendezték. Őszintén szólva csak ezért mondtunk igent a meghívásra, mert így kaptunk egy belépőt a farmra, amit úgy szeretnek a gyerekek. Azon azért meglepődtünk, hogy gyakorlatilag bemondásos alapon engedtek be minket, csak mondtuk hogy kinek a szülinapjára jöttünk, és már mehettünk is. Amennyire szuper hely a farm egy egész napos kikapcsolódásra, annyira nem volt buli ez a szervezett szülinap. Először is végighajtották a kicsiket és a szülőket a farmon, elvben minden állomáson volt valami móka , - tyúketetés, kecskeetetés, báránycumiztatás, kiskutyasimogatás-, de ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy mindenki rohant a szülinapos után, de sehol nem tölthetett el annyi időt, hogy igazán elmerülhessen a nyuszisimogatásban.
Nálunk Dani elég hamar be is dobta a törölközőt, egyszerűen nem volt hajlandó részt venni az egészben. Lili elég hősiesen tűrte, de amikor betereltek minket egy kis terembe, ahol elvileg kaptunk volna kaját, akkor inkább ő is azt mondta menjünk ki és csináljunk valami mást - nem tudtam hibáztatni érte. Megérte kimennünk, mert így viszont megejtettük élete első lovaglását. Emlékszem legutóbb mikor ott voltunk egyszerűen nem mert felülni a lóra, most meg ő kérte, és rettenetesen büszke volt magára. :)
Utána napokig csak erről beszélt. Egyszer annyira rápörgött a témára lámpaoltás után, hogy aludni sem tudott tőle, lejött. Kérdeztem mi a baj, azt mondta nem tud aludni, mert annyira nagyon szeretné hogy a lovacska itt lakjon nálunk. Megbeszéltük hogy a lovacska nálunk nem lenne túl boldog,és azt is hogy ha megnő, akkor ha még mindig szeretne akkor megtanulhat lovagolni. Ez láthatóan megnyugtatta. A hibát én követtem azzal, hogy megkérdeztem milyen lovacskát szeretne, ugyanis gondolkodás nélkül közölte hogy pinket. Kellett nekem kérdezni :D
A másik buli nagyságrendekkel jobb volt. Azt a belvárosban tartották, az anyuka munkahelyén. Ők egy bűvész-bohócot hívtak meg, hogy szórakoztassa a gyerekeket. Sok jóra nem számítottam, de az az igazság, hogy a pasi tényleg nagyon vicces volt, mi felnőttek is dőltünk jobbra-balra a nevetéstől. Mondjuk én főleg azért, mert Dani olyan hangosan, és főleg cukin kacagott, hogy nem lehetett vigyorgás nélkül kibírni. Lili meg teljesen profi szinten élvezte az előadást. Hozatott magának egy csomó kaját: humuszt, mártogatóst, gyümölcsöket, innivalót, és végigfalatozta-nevetgélte az egy órás előadást. Tudom huszadrangú, de én szülőként egyébként azt is értékeltem, hogy viszonylag egészséges rágcsálnivalókat, szendvicseket kaptunk. Volt torta, fagyi, úgyhogy a gyerekek is elégedettek voltak.
A szülinap téma azóta is terítéken van nálunk. Valamiért azt gondoltam, hogy ha letudjuk az övéket, akkor nyugi lesz egy évig, vagy legalábbis fél évig, de nem. Dani azt meséli mindenkinek, hogy az ő szülinapja a tűzoltóállomáson lesz, igazi tűzoltóautókkal. Lili meg csak simán közölte hogy az ő szülinapjára személyesen a Kijájnő fog eljönni. Legalább lesz miért elővenni a porcelán teáskészletet :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése