Ma voltak utoljára a gyerekek az oviban, és ma volt az ovis évzáró ünnepség, amire a szülők is hivatalosak voltak. Kicsit féltem hogy majd bőgni fogok mint egy ovis, de végül úgy esett, hogy a könnyeim ugyan csorogtak, de nem a sírástól, hanem a visszafolytott röhögéstől. :D De kezdem az elején.
Úgy készültem, a karácsonyi ünnepségből tanulva, hogy ha mi megjelenünk Gombival, akkor a gyerekek vinnyogva vetik majd ránk magukat, és nem lesznek hajlandóak részt venni a műsorban. Nem baj, azért elmentünk, beültünk a helyünkre. Dani és Lili viszont nem hogy az ölünkbe nem ültek, hanem gyakorlatilag önálló műsort rendeztek már a hivatalos program megkezdése előtt. Dani énekelgetett, elfeküdt, Lili nyújtózkodott, majd mindenkit helyre rakott aki nem maradt csendben. Én már ezen a ponton nagyon vigyorogtam, aztán elkezdődött a kis műsor, amivel nekünk, a szülőknek készültek.
Legnagyobb meglepetésemre, majdhogynem az én kis félős gyerekeim énekeltek a leghangosabban. A szövegek nagy részét kívülről tudták, tökéletes angollal adták elő. És ha ez nem lett volna elég, nagyjából a dalok felénél jártunk, amikor Lili úgy belejött, hogy nekiállta rockosítani az előadást, és rázta fejét, szinte táncolt éneklés közben. Na ezen a ponton kezdek el potyogni a könnyeim, mert hangosan mégse vinnyoghattam az első sorban :D Nagyon cuki volt amúgy minden gyerek, öröm volt nézni őket így együtt.
Kapott mindenki egy kis ajándékcsomagot, ceruzákkal, radírral, kis notesszel. A szülőknek pedig az óvónők készítettek egy válogatást az év közben készült gyerekrajzokból fényképekből. Jó lesz ezeket majd visszanézni pár év múlva.
A buli után megkapták az óvónénik a közös ajándékokat, meg azt is amit a gyerekek vittek egyénileg. Mi kézzel készítettünk nekik képeslapot, a gyerekek rajzaival, nagyon örültek neki. Rágcsálnivalónak volt kirakva eper, kis tálkákba. Na arra a mi gyerekeink úgy vetették rá magukat mint akik nem kapnak itthon enni. Szerintem a csoport feléét ők ették meg :D A másik felét csak azért nem, mert lassan elbúcsúztunk, és eljöttünk haza. A gyerekeknek hiába mondtuk, még nem értik, hogy mit jelentett ez a búcsú. Az viszont biztos, hogy sok jó emlékük lesz az oviról, és ezért nem fogjuk tudni eléggé megköszönni az ott dolgozóknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése