Kettőt pislantottam és már el is telt az első hét a nyári szünetből. Valahogy minden napra volt valami program, és mire eljött az este mindig arra jutottam, hogy "majd holnap megírom mi volt". És ezzel villámgyorsan el is érkeztünk a szombathoz.
Hétfőn ki akartuk használni a jó időt, úgyhogy fogtam a gyerekeket és elvittem őket délután kirándulni Helen's bay-be. Kivételesen szerencsések voltunk a közlekedéssel. Odafele sikerült elkapnunk egy buszt, ami kivitt a pályaudvarra, így a fél óra gyors sétát lecseréltük egy 5 percesre. A vonatunk 2 percet késett, és így még pont elkaptunk egy, a tervezetthez képest fél órábban korábban indulót. Ott Helen's bayben aztán kavarogtunk egy kicsit, mert a GPS nem annyira pontos az erdei ösvényeken, de végülis így is ügyesen eljutottunk a Crawfordsburn Country Parkba.
Ez egy nagyon kellemes kis erdős rész a tengerparton. Van patak, több híd, állítólag még vízesés is, bár ez utóbbit nem találtuk meg, mert a gyerekek egyenesen a tengerpartra akartak menni. Így is sikerült egy rövidet piknikeznünk az erdőben a patak partján. Belefutottunk egy szuper játszótérbe is, ahova meg kellett ígérjem hogy még visszajövünk, mert annyira tetszett az ikreknek (és én se utáltam nagyon).
A tengerpartra kiérve aztán kicsit gyönyörködtünk a kilátásban, meg kerestünk kagylókat, dobáltunk kavicsokat a vízbe, szóval lenyomtuk a szokásos kisgyerekes programot. Nehezen indultunk el hazafelé, de muszáj volt, mert én már láttam, hogy kezdenek a gyerekek elemei lemerülni. A vonatot megint sikerült úgy elkapni, hogy 1 percet sem vártnk rá. Általában simán hazasétálunk a vonatállomásról, de ezúttal jobbnak láttam felszállni egy buszra. Dani és Lili már a vonaton is elfeküdtek, de ennek ellenére hősiesen hazasétáltak még a buszmegállóból. Aznap több mint 9 km-t gyalogoltak le velem úgy, hogy csak a végén panaszkodtak fáradtságra (amikor már nekem is kedvem lett volna).
Kedden egész nap zuhogott az eső, úgyhogy itthon pihentünk. Kipróbáltunk egy olyan játékot amit a szülinapjukra kaptak, és eddig nem vettük elő.
A szerda nagyon lassan indult, így csak 11 előtt nem sokkal mentünk ki a parkba. Gondoltam hadd játszózzanak egy kicsit ebéd előtt. Amint kiértünk láttuk, hogy készül valami. Több ugrálóvár állt az egyik réten, és emberkék egyenpólókban pakolásztak. Odamentünk megkérdezni mi ez, mert persze a gyerekek azonnal ugrálóvárazni akartak. Kiderült, hogy ez egy amolyan ingyenes családi nap, az ugrálóvár azért van hogy a gyerekek tomboljanak. Nem kellett nekik kétszer mondani, már rohantak is kipróbálni a legnagyobbat. Nagyon nagy szerencsénk volt, mert gyakorlatilag mi voltunk ott elsőnek, így mindent ki tudtak próbálni úgy, hogy nem kellett sorba állniuk.
Másztak, ugráltak több mint egy órát. Volt ezen kívül még egy kisvonat is, amive körbevitték őket a parkban. Arra is legalább háromszor felültek, sőt, igazából ki sem szálltak. Amikor nekiálltak ingyen csipszet meg lónyálat osztogatni a gyerekeknek akkor hazajöttünk ebédelni és zoknit cserélni (kicsit vizes lett a zoknijuk a füvön rohangálástól). Ebéd után kimentünk még egy körre, de akkor már jóval többen voltak. Azért így is sikerült még egy kört menniük a vonattal, és találtak maguknak olyan ugrálóvárat ahol nem kellett lökdösődni, vagy sorban állni.
3-ig tartott a buli, de nem jöttünk haza azonnal, hanem még elmentünk egy távolabbi játszótérre is. Aznap este se kellett ringatni őket.
Csütörtökön aztán reggel elmentem és gyorsan megbuktam az első vezetés vizsgámon. Szörnyen ideges voltam, én is megbuktattam volna magam, szóval ilyen szempontból nem zavar a dolog. Inkább csak azért idegesít, mert így most majd' egy hónapot kell várnom az újabb időpontra, és egy vagyonba kerül az egész. Na de majd legközelebb talán ügyesebb leszek.
Pénteken meg átmentem rögtönzött babysitterbe. Úgy adódott hogy lett 3 kölcsöngyerekem pluszba, így 5 gyerekkel voltam délutánig. Mindenki a korának megfelelően és tökjól viselkedett, de azért elfáradtam estére én is. Azért vicces volt mikor megállitottak az utcán, hogy milyen szép családom van :D
Ma meg a sűrű hét után kivettem pár óra szabadságot, és elmentem kicsit a városba és végigjártam az összes kedvenc adományboltomat. Lili megkapta élete első adag énkicsipóniját, és elmondhatatlanul boldog tőle. Egész este azokat fésülgette, elaludni is alig bírt az örömtől. Felhívott megmutatni, milyen szépen megfésülte és lefektette őket, még takarót is kaptak. :) A hab a tortán viszont az volt amikor kérte hogy segítsek felvenni a pizsifelsőjét, és mikor megtettem akkor átölelt és azt mondta: Mama, te egy szuperhős vagy! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése