Ma van pont egy éve hogy megérkeztünk Befastba a gyerekekkel. Ha nem emékeztet a facebook valószínűleg eszembe sem jut, valahogy annyira természetes volt az első naptól kezdve az hogy itt élünk, hogy mindig bele kell gondolnom, és újra kiszámolni, mert egyszerűen nem tartom számon. Spanyolország olyan rettentően távolinak tűnik, mint egy másik élet, amiről csak olvastam valahol. Most így az évforduló ürügyén elgondokodtam, hogy hiányzik-e nekem, de igazából egy kezemen meg tudom számolni azokat az embereket (Írbarátnő) és dolgokat (szombati piac, kebab a főutcán, lazackrém) akikre/amikre nosztalgiával gondolok vissza.
Az első évre nem tűztem ki magam elé sok célt. Szerettem volna megszerezni az itteni jogsit és munkát találni. Nemsokára megyek megint vizsgázni vezetésből, és hamarosan lesz egy állásinterjúm is. Mindkettő kétesélyes, de azt gondolom, olyan közel jutottam a kitűzött célhoz, amennyire csak emberileg lehetséges volt, úgyhogy részemről "határeset, elfogadom".
Érdekes visszanézni a tavalyi képeket. A gyerekek egész augusztusban hosszúnadrágban voltak, és ha kimentünk mindig adtam rájuk pulcsit. Most már főleg pólózunk a nyári szünetben, és egyre többször kérnek rövidnadrágot. Októberben, ha éppen délben döntött úgy hogy leszakad az ég, akkor hívtam egy taxit az ovihoz, hogy ne kelljen szakadó esőben hazajönnünk. Az év második felében inkább beálltunk valahova amíg kizuhogta magát, aztán ha már csak úgy simán szitált vagy szemerkélt akkor elmentünk a buszmegállóig, leszállás után meg már tényleg csak pár perc hazáig, már nem érdekelt ha megázunk. Az összehajtható esőkabát ugyanúgy a kimenős csomag része lett mint az üveg víz meg a nedves törlőkendő.
A közlekedésre már rég ráállt a szemem. Ezt onnan vettem észre, hogy egyszer csak elkezdett fura lenni hogy az amerikai filmekben a másik oldalon van a kormány, és az út másik oldalán vezetnek. Most már az úton is át tudok úgy menni, hogy nem kell kapkodnom a fejemet jobbra-balra :D
És ami a legfontosabb: az első héttől kezdve vannak itt barátaink. Most már itt is itthon vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése