Január 22: Nulladik benyomások

Mindenki azt kérdezi hogy vagyunk. Hát most mit mondjak? Nem úgy érezzük hogy nyaralunk. Vannak ilyen pillanatok, például 1 fagyi a parton, vagy egy vacsora valahol, de alapvetően inkább csak rengeteg intéznivalóval, nyűggel megáldott hétköznapok. A gyerekeknek ma volt az első éjszakájuk amire azt mondom hogy végigaludták, és ma délben a szokott időben mentek el aludni, úgyhogy közelítünk az átállás felé. Éppen itt az ideje, mert mind szenvedtünk attól hogy nem tudtak aludni rendesen, illetve nem akkor aludtak amikor a helyi idő szerint kellett volna.

A tengerpart valóban gyönyörű - amíg az ember nem néz le. Sokan nem takarítanak fel a kutyájuk után, nem egy szép látvány a sétányon a pálmafák alatt (mondjuk sehol nem az). Cserébe alig van valaki a parton, ugye most nincs szezon. Szerintem én nyáron meg sem közelítem ha itt tömeg lesz. Sokan dohányoznak. Tudom, forduljak fel hogy van képem ezeket megjegyezni egy ilyen helyen, de nekünk ez akkor is nagy kontraszt Salt Lake Cityhez képest. Nyilván nem tudok nem hasonlítgatni, az ember agya már csak ilyen. 

Senki nem beszél angolul, leszámítva Gombi munkatársait meg egy srácot a Mekiben. Mondjuk erre számítottunk, de más tudni, és más megélni hogy egy tapodtat sem tudsz mozdulni spanyoltudás nélkül. Nem tudom mit csinálnánk ha nem lenne itt Dodó aki beszél spanyolul. A tömegközlekedés gyakorlatilag használhatatlan annak aki nem helyi. A buszok ritkán járnak, és nehéz kitalálni végülis merre mennek. Az ügyintézés rugalmas. Azt mondják menjen az ember reggel 9-re átvenni X papírt, aztán 9-kor közlik hogy ja, inkább menjen du. 1-re. Az idő nekik nem drága.

A gyerekeket viszont tényleg nagyon szeretik, sokan mosolyognak ránk ha kimozdulunk. Egy tök idegen nő a liftben lehajolt és kérdés nélkül megigazította Dani nadrágját, majd összekócolta a haját. Na ilyet Amerikában nem nagyon tapasztal az ember. A boltban sem volt gond hogy ki akartunk bontani valamit nekik, aztán a kasszánál kifizettük. Viszont nagy kalamajkát okoztunk azzal hogy nagy címlettel akartunk fizetni. Végül megoldották, de nem volt egyértelmű. Nincs gigantikus választék, de azért van minden. Sajnos sok finom európai csoki meg fagyi is. :)

Fura még hogy minden kicsi. Az kapun ippeghogy be tudok menni a babakocsival, de a liftbe esélyem sincs beszállni vele kinyitott állapotban. Folyton nekimegyek mindennek, mert valahogy ezt a lakást amiben most átmenetileg lakunk szerintem elfeknek tervezték, akik beférnek bárhova. 

Most próbálunk lakást találni, de nem egyszerű. A rossz közlekedés miatt eleve ki va lőve a város egy jelentős része, különben Gombi naponta több órát utazhatna. Aztán maguk a lakások is érdekesek. Sok szerintünk egyenesen ízléstelen. Nyilván mondjuk ha végtelen pénz állna rendelkezésüjnkre, akkor nem lenne gond találni valami szépet is meg jót is, így meg abból válogatunk ami marad. Na majd meglátjuk. Ma megyünk megnézni az első helyet.