A cicák köszönik szépen jól vannak. Eszméletlen jól viselték az utat. A repülőn volt 1-2 nyávogás, de semmi vészes, egy hang nélkül tűrték a repterezést, a dobozolást. Csilláéknál azonnal előjöttek, és velünk aludtak, kényelmesen a kettőnk feje között, ahogy azt kell. Másnap már az ajtót kaparták, mentek volna felfedezni a házat. Nem tudom hogy mennyire tudatosult bennük hogy 3 nagy kutya várná őket kint... de kinézem belőlük hogy ennek ellenére mentek volna felfedezni.
A raktérben utazás sem volt nekik nagy dolog. (Bezzeg én 5 évet öregedtem) Mandy már a reptéren szimatolt kifele, ha kiengedem szerintem 2 óra alatt elfoglalja az alicantei repteret és kinevezni új birodalomnak. A mostani szállásunkon első éjjel már a nagynénik fején ugráltak, doromboltak. Mandy ugyanúgy illegeti magát a gyerekeknek mint otthon, Félix ugyanúgy elbújik előlük. Amikor a gyerekek alszanak előjönnek, és ránk vetik magukat, kivártuk a sorunkat, most minket simogass. Általában velem alszanak, vagy a takaró alatt, vagy a lábamnál, vagy a fejemnél.
Tejesen úgy viselkednek, mint ha mi sem történt volna. Fetrengnek, esznek, isznak, játszanak, napoznak, tesómosnak, cukiskodnak. Hiányoztak.
Ez szuper, orulok, nagy stressz lehetett nektek, de az a lenyeg hogy megvannak, es mindenki jol erzi magat az uj helyen:)
VálaszTörlésEz jól hangzik, komolyan, mintha a házégés és a sok ramazuri hatására még jobban a tieitek lennének :)
VálaszTörlés