Március 12: A sikeres ügyintézés kellékei

Az az igazság, hogy jól ránk ijesztettek ezzel a spanyol ügyintézéssel az elején. Mert nem beszélnek angolul, mert nehézkes, mert körülményes. Tényleg az. Gombinak sikerült pikk-pakk megszereznie a szükséges azonosítót, aztán lebetegedtünk családilag, és emiatt kb egy hónapot csúszott az egész papírmunka (nyilván nem rohangálok tüdőgyulladásos gyerekkel a városban). Közben próbáltuk kideríteni mi fog kelleni ahhoz hogy mi is megkaphassuk a megfelelő papírokat (mi ilyen előre készülősek vagyunk), de ekkor futottunk bele abba, hogy ugyan a legnagyobb jóindulattal, de mindenki mást mond. Abban nagyjából mindenki egyetértett, hogy annak van igaza az ilyen ügyintézéseknél aki hangsabban beszél. 

A helyzetünk sokszorosan nehezítva volt azzal, hogy nem csak simán az EU-ból jöttünk, a gyerekek még nem EU-s állampolgárok, így rájuk teljesen más szabályok vonatkoznak mint két simán magyar gyerekre. Más formanyomtatványok, eleve mást lehet nekik igényelni. Kaptunk tanácsokat profiktól, akik részben abból élnek, hogy ezeket a papírokat intézik külföldieknek. Ők teljesen egyértelműan azt mondták hogy mindent le kell fordítattani spanyolra, semmiből sem jó az eredeti nyelvű változat, sőt, az eredetiek nem lehetnek 3 vagy 6 hónapnál régebbiek. Ezen a ponton szentségeltünk egyet, mert ugyan mi változhat egy születési anyakönyvi kivonatban ami miatt nem jó a 2 éves? Elkezdtünk ajánlatokat kérni fordításra, de nagyon nem tetszettek az összegek amiket kértek. Végül Gombi lefordította a papírokat a google segítségével, a munkatársai meg átnézték, és ez lett a mi fordításunk.

Ezzel párhuzamosan meg akartuk csináltatni az igazolványképeket is, de csúfos kudarcot vallottunk a fotósnál. A gyerekek olyan sikítós hisztit vágtak le, hogy teljesen lehetetlen volt képet készíteni róluk, pedig a fotós csajszi nagyon aranyos volt, kedveskedett nekik, várt hogy lenyugodjanak, de így sem jött össze a dolog. Viszont megsúgta, hogy ha ha én itthon készítek róluk képet, és azt beviszem, akkor abból csinál nekünk igazolványképet. Na az is egy szép történet volt, mert sehogy nem akartak megmaradni fehér háttér előtt, de azért végül sikerült őket elkapnom egy jó pillanatban. Utána már csak kedvenc grafikus barátom segítségét kellett kérnem hogy tüntesse el a sárga hátteret, és már készen is álltak a fotók a nyomtatásra. Szerintem a családban évtizedek óta nem születtek ilyen jó igazolványképek. (Igen, ennyire szörnyű képek készülnek rólunk :D )

Szóval meglettek a fotók, én meg közben konzultáltam barátnőmmel a Spanyol Kapcsolattal (továbbiakban SK). SK azt mondta ne szórakozzunk itt a fordíttatásokkal, menjünk egyszerűen csak oda, vigyük amink van, aztán majd megmondják ha kell még valami. Kértünk hát időpontot, és lesz ami lesz alapon felkerekedtünk a nagy útra a Városba. Nekem egyébként az volt a titkos tervem, hogy a gyerekeket a létező legcukibb ruháikba öltöztetem, Lili haját felkötöm 2 copfba, amitől még a kőszobrok is olvadoznak, pont a gyerekimádó spanyoloknak ne jönne be? Tudom aljas húzás volt tőlem, de elszánt voltam, nem akartam többször ki-be utazgatni a Városba emiatt, ha nem muszáj. Hogy ne legyen izgalommentes a dolog, előző este kiderült hogy nem találjuk az én igazolványképeimet, így reggel annyial korábban kellett indulnunk, hogy még azt is pótolni tudjuk. Szerencsére belefutottunk egy automatába, így gyakorlatilag időveszteség nélkül értünk oda a rendőrségre. 

Amire számítottunk Gombi múltkori látogatása alapján: tömeg, mogorvaság. Amit találtunk: üres váróterem, kedves ügyintézők. Ok, nem amerikaiasan kedvesek, de teljesen normálisak és segítőkészek voltak. Kb tíz perc alatt átnézték a papírjainkat, mondták hogy oké, és mehettünk a bankba befizetni az illetéket. Az ügyintézőnk egyébként beszélt egy kicsit angolul. Ezen a ponton megállapítottuk Gombival, hogy  igazából az van, hogy azt mondják nem beszélnek angolul, de ha látják, hogy te rosszabbul beszélsz spanyolul, mint amennyire ők angolul, akkor megszólalnak, és onnantól máris lehet velük kommunikálni. Ehhez viszont az kell hogy az ember tényleg próbálja spanyolul elmondani amit akar. Gombi már tökélyre fejlesztette az angol szavak spanyolosítását, közéjük rak pár kötőszót, és elhiszik neki hogy ő majdnem beszél spanyolul :D 

A bank után még egy jó kis játszóterezés is belefért, aztán visszavittük a befizetési bizonylatot, kb 2 perc alatt leadtuk, és mondták hogy akkor 2 óra múlva lehet menni a kész papírokért. Innentől kezdve már könnyebb kell legyen minden más is (mert ezzel azért még nincs vége), most már benne vagyunk a rendszerben. Azért nekem meggyőződésem, hogy a gördülékeny ügyintézéünk titka nem volt más Lili két copfja, Dani pajkos pofija, Gombi menő munkaelyi belépőkártyája(, meg egy jó adag szerencse).