Március 26: Macska a koszos bádogtetőn

2 éjszakával ezelőtt arra ébredtem hajnalban, hogy a Mandy veszettül nyávog. Morogtam magamban rendesen, mert végre egy éjszaka amikor egyik gyerek sem kelt, erre most a macska. Na de ha már felvert megnéztem mit akar, mert olyan fura volt a hangja. De csak ült a nappaliban a szőnyegen és üvöltözött. Félixet viszont nem láttam sehol, ami elég szokatlan az éjszaka közepén, olyankor általában a nappaliban vagy a mi szobánkban alszik, de mivel minden ablakot zárva találtam és minden szekrénybe benéztem, úgy gondoltam biztos az ágy alatt van. Később aztán Gombi is felkelt a nyávogásra, és akkor már megvolt Félix, így ezzel nem is foglalkoztunk többet.

Tegnap este éppen indultam zuhanyozni, amikor megláttam hogy még elöl van 2 tányér, amiket be akartam rakni a mosogatógépbe. Gondoltam amíg bemelegszik a fürdő, addig gyorsan összekapom a konyhát, így nem veszítek időt. Éjfél magasságában már ezek az 5 percek is számítanak. Ahogy ott pakolásztam, egyszer csak hallom hogy Félix nyávog. Megkavarodtam egy kicsit, mert Mandy éppen evett, és abból az irányból jött a nyaúú, csak valahogy halkabban. Nem tudom miért, de kinéztem az ablakon, és akkor egy pillanat alatt kétezer lett a vérnyomásom. Félix ott toporgott az ablakunk alatt, az alsószomszéd bádogtetőjén, amit a belső udvara fölé rakott, gondolom egy kis privát teraszt alakítottak ki vele. Pont olyan messze volt, hogy nem tudott felugrani, és én sem értem el, ha kihajoltam az ablakon, csak a farka végét. Azt, hogy annál fogva húzzam fel, a végső utáni-utáni-utáni lehetőségnek könyveltem el.

Szóltam Gombinak, aki átélt egy kisebb szívrohamot amíg kiért a konyhába, mert azt csináltam mint a filmekben: Kapitány, ezt mindenképpe látnia kell, jöjjön velem! - mindezt nagyon komolyan, de sosem mondják meg mi van, csak keltik a feszütséget. Ott álltunk a mosókonyha ablakában, hogy akkor most mégis miafrancot csináljunk a kint rekedt, nyávogó macskával. Hiába ciccegtem neki, nem állt két lábra, pedig akkor már fel tudta volna húzni. Helyette hangosan dorombolt, csak úgy rezgett alatta a bádogtető. Gondoltunk arra hogy lerakjuk neki a konyhai fellépőt, hogy azon fel tud jönni, de akkor annak annyi lett volna, nem tudtuk volna visszahúzni. 

Nagyon csábító ez az ablak

Fogtunk egy papírdobozt, és az ágytakarókból kötelet csavarva leengedtük neki, de csak nyávogott, nem ugrott bele. Sőt, igazából kicsit megijedt tőle, így nem erőltettük. A következő prbálkozás hasonló volt, csak az egyik támlás székre kötöttük a takarót, és úgy engedtük le. Ez nagyon necces volt, mert volt rá esély hogy beszakad alatta a tető. Így az egyikünk mindig fogta, nehogy a szék is lezuhanjon. A macska nagyon megörült neki, jól megbökdöste az orrával, és befeküdt alá. Hiába mondtuk neki hogy hopp, cicc, gyereamamához, semmi. (Ha valamelyik szomszéd ezt felvette videóra és fent leszünk a youtubon, szóljatok)

És akkor bevetettem a titkos fegyvert. Megbontottam egy konzerves tonhalat. Annak egyszerűen nem tudnak ellenállni. Meglengettem neki, erről eszébe jutott hogy a székre fel is lehetne ugrani. Na ott már elértem úgy hogy teljesen kihajoltam az ablakon (még jó hogy a hátsóm elég nagy, volt elég ellensúly :D ), megfogtam a grabancát és beemeltem a konyhába. Spurizott be a lakásba, hogy aztán 2 perc múlva elégedetten elterüljön a szőnyegen és jöjjön hízelegni mint ha mi sem történt volna. Azóta csak Dögnek hívom a kis hülyét. 

Mindenkit lát. Mindenről tud.

Utólag összeraktuk mi történhetett. Szellőztettem a gyerekeknél, és ugyan résnyire nyitottam az ablakot, az orrával addig bökdöste amíg ki nem fért, és ott vagánykodott a párkányon. Akkor árulkodhatott Mandy, csak nem értettük mit mond. Következő éjjel aztán megint kiment, mert elfelejtettem becsukni az ablakot, és akkor vagy leesett, vagy leugrott a bádogtetőre. Aztán ott meg rájött, hogy nem tud visszajönni, és akkor jött az ablak alatt nyávogás. Minden esetre most addig nem nyitogatok ablakot amíg ki nem találom hogyan akadályozzam meg, hogy ez még egyszer megtörténjen, mert nem lenne vicces ezt megint eljátszani. Akkor sem ha már megint arról akartam írni nemrég hogy nincs miről írnom. 

A Haramia és az Árulkodós