Március 14: 23. hónap - Nőnek, okosodnak, ilyesmik

Megint eltelt egy hónap úgy, hogy észre sem vettem. Igazából most jutottunk el oda, hogy nagyjából egyformák a napjaink, így bevallom sokszor azt sem tudom milyen nap van, egyszer csak észrevétlenül péntek lesz. A kialakult rutin viszont jó. A gyerekek kezdenek lenyugodni, mérséklődtek a hisztik, ha van is valami kiborulás, annak egyszerű oka van, ami valahol az éhes-szomjas-álmos háromszögben található.

A hónap egyik nagy felfedezése, hogy rájöttem, meg tudják különböztetni a színeket. Simán szétválogatják az építőkockákat szín szerint  ha olyat játszunk. Azt, hogy melyiket hogy hívják még nem tudják, ha kérdezem akkor csak tippelnek, de próbálják mondani hogy sárga, és mondják hogy kék. Ha megyünk az utcán akkor meg végig kell mondani hogy melyik autó milyen színű. Nem mondom hogy nem fárasztó, mert amerre járunk végig parkolnak az út mellett, így nagyjából levegőt venni sincs időm. Sebaj, nemsokára majd megfordul a dolog, és én kérdezem hogy melyik a piros autó, meg melyik a fehér, és könnyebb lesz. Vagy nem. :)

Volt egy-két megmozdulásuk szobatisztaság ügyben is. Teljesen rákattantak a témára. Pl. Lili közölte velem hogy pisi, és beinvitált a fürdőbe. Felült pelenka nélkül a WC-re, aztán pár másodperc után jelezte hogy neki ennyi volt.(Szerintem csak engem utánozott) Ezen felbuzdulva vettünk nekik biliket, amit azóta lelkesen hurcolnak körbe a lakásban. Ráültetik a plüssöket, mondják hogy pisil, pssssss. Egyszer ahhoz is ragaszkodtak hogy bugyit adjak rájuk. Én már eleve azon csodálkoztam, hogy emlékeztek hogy hol tartjuk a bugyikat, de hogy összekötötték a fejükben azzal, hogy bilizés, számomra teljes döbbenet. A lelkesedés amúgy nem tartott sokáig, volt egy bugyiban ráülés és úgy pisilés, aztán ezzel el is múlt most egy időre. A plüssök azóta is lelkesen biliznek, de őket most megint nem érdekli, én meg hagyom még, majd ráéreznek amikor ráéreznek. 

Rengeteget dumálnak, kezdenek ráérezni az ízére, Ha tanulnak egy új szót, akkor onnantól azt minden létező szituációban el kell mondani többször is, tesztelni hogy odavaló-e. Pl. a néni az olyan, hogy megyünk az utcán és mindenkire rámutatnak, mondják hogy néni, nekem meg mondanom kell hogy tényleg néni-e vagy bácsi. Vagy a mesekönyvben minden oldalon meg kell mutatni a Holdat. Az a jó, hogy élőben is felismerik, teljesen le vannak tőle nyűgözve. Nemrég volt telihold, hát azt a döbbenetet, örömet az arcukon amikor azt meglátták...:) 

Nagyjából majdnem minden napra jut valami újdonság, mondanak valamit amit előtte nem. Például most már nem csak apple az alma, hanem próbálják azt is kimondani hogy alma, többb-kevesebb sikerrel. Aztán van még az hogy pók, bogyó, babó(ca), ebéd, Dani ma kétszer kimondta hogy Mandy. Lili szerint a napocska meg apicsa, amin próbálunk nem nagyon röhögni. Sokszor van az, hogy nagyon mondani akarják, de valami teljesen mást sikerül kiejteniük, és akkor nekiállnak mindenféle hasonlót mondani, láthatóan próbálgatják hogy tudják ugyanazt kimondani mint én. Előbb-utóbb most már csak megtanulnak beszélni.

Érdekes viszont látni, hogy elkezdtek összekapcsolódni a dolgok a kis fejükben. Most már általánosságban is felismernik a dolgokat. Látnak egy képet egy akármilen családról, akkor azon végigmutogatják hogy mama, baba, papa. Tudnak várni, azt is tudják hogy a mindjárt az mit jelent (és mondják is). Értik azt ha valamit nem szabad, vagy valamit rosszalkodtak, mondják is magukra, hogy nana, ejnye. Igaz néha túl szigorúak magukhoz, olyankor is mondják amikor csak kérek valamit hogy ne csinálják.

Kitalálnak játékokat együtt, és azzal elvannak egy darabig. Megint rákaptak a rajzolásra, sőt Dani egész pofás körszerű dolgokat rajzol. Annyi hogy nem áll meg egy körnél, hanem rögtön többet rajzol egyszerre, de teljesen egyértelműen felismerhető. A gyurma az szerintük még mindig csak arra való hogy csillió darabra szétcincálják aztán pohárból pohárba rakosgassák. Viszont ezzel elvannak akár egy órát is, ami tiszta haszon. Sőt, sikerült megértetnem velük hogy zsírkréta, gurma csak az asztalon, és ha leesik valami akkor szépen fel is veszik.

A lila kör az enyém, a többit Dani rajzolta

A játszóterezést imádják, és megint ügyesebbek lettek, így már gyakorlatilag mindenre fel tudnak mászni. Egy helyen van csak hogy tartanom kell a feneküket, de annyi belefér, mert olyan boldogok attól hogy felutnak, és arról a nagy csúszdáról csúszhatnak le. Ennek megfelelően vannak baleseteink, most az utóbbi egy hétben kétszer folyt a vér, úgy, hogy mindketten ott voltunk Gombival. Szerencsére ez nem fogja őket vissza, a könnyek éppen csak felszáradnak már mennek is vissza és csúsznak, másznak, hintáznak.

Az alvásuk viszont most nagyon változatos. Nappal szépen elalszanak, minden dráma nélkül (amíg bent ülök velük a szobában). Este sincs nagy gond, de Lili sokszor megébred az éjszaka közepén, és nem tud visszaaludni. Ilyenkor aztán az ágyunkban köt ki, mert ott csendben van. Van hogy ott is fent van 1-2 órát, és csak forgolódik. Meg olyan is van hogy csak át akar jönni és odabújni, és amint ez megtörténik, már szuszog is tovább. Így most ebből nem csinálunk problémát, végülis mind alszunk és ez a lényeg. De múlt éjjel meg pl. Dani kéredzkedett közénk, szerintünk rosszat álmodhatott, meg fázott is kicsit. Amint odabújt hozzám és betakartuk aludt is tovább. Én meg ilyenkor mindig jól összeszimatolom őket, és arra gondolok, hogy jaj de kis finomak, és már mindjárt 2 évesek, és ki tudja meddig hagyják hogy szaglásszam őket. :)