Március 28: Piacok

Eltelt jópár hét mire felfedeztük: itt a Faluban is van piac, nem is egy. Először a kimenőm alkalmával, a városba menet a buszról láttam, hogy a hétközben teljesen üres telek átalakult egy vásári forgataggá. Következő hétvégén mi sem volt természetesebb, mint hogy megnézzük. Amint ráfordultunk a piac utcájára, már csak követni kellett a tömeget. Mivel vasárnap semmi nincs nyitva, akinél banyatank volt, vagy szatyor, az mind a piacra ment, vagy onnan jött. 

Hát... utoljára ekkora tömeggel a utahi Farmers Marketen találkoztunk. Oda aztán nem is jártunk, de nem csak a sok ember, hanem inkább az árak miatt: minden bio, minden saját kézzel készített és sokszorosába kerül a boltokhoz képest. Itt meg pont az ellenkezőjét tapasztaltuk. Olcsó zöldség-gyümölcs mindenhol. A narancsot nagyjából utánad dobják. Sokan szerintem egyszerűen leszedik a házuk kertjében álló narancsfákról a narancsot, bedobálják egy bevásárlókocsiba, és kitolják a piacra eladni, fillérekért. Vettünk is egy jó nagy szatyorral, és mikor a csaj látta hogy gyerekekkel vagyunk, mérés után biztos ami biztos még beledobott kettőt útravalónak. Sok helyen adnak kóstolót, minket pl. pirított-cukrozott mandulával etettek be, hát őrült jó volt. 

De ez a vasárnapi piacnak csak egy nagyon kicsi szeglete. A maradék amolyan józsefvárosi piac- bolhapiac keveréke. Van minden az elemes ugató kiskutyától kezdve az iPad másolatokon át a cipőig. Meg van aki kirakja amit a nagymama padlásán talált, és próbál pár fillért összeszedni az eladásokból. Na ezek azok a standok ahol nincsenek árak, minden annyiba kerül amennyit kiharcolsz magadnak- legalábbis nagyon így tűnt. Összességében jópofa egy élmény, de gyerekekkel nem ideális, még akkor sem ha van ingyen narancs. Nehezen lehet a babakocsival a tömegben haladni, ez amlyan igazi 1 emberes móka.

A másik, szombati piacról a mexikói barátainktól hallottunk. Kész csoda hogy eddig nem futottunk bele, mert ez magában a Faluban van, és több utcát is elfoglal - azokat ahova hétközben is csak véletlenül tévedtünk el a gyerekekkel. Amikor viszont direkt kerestük, nagyon könnyen megtaláltuk. Ennek is van egy kínai piac jellegű része, de én úgy láttam, hogy főleg  a klasszikus piac dominál. Ahhoz hogy az ember igazán élvezni tudja, nagyon le kell lassítani. Ez nem egy szupermarket ahol csak lepakolom a polcról ami kell, és aztán kifizetem a kasszánál. A nép ráérősen vánszorog. ha fennakadás van, akkor azért valaki hátulról elüvölti magát, és akkor megmoccan a tömeg, de alapvetően senki nem siet sehova. 

Ne kérdezd, nem tudom

Az árusoknál mindenki ráérősen válogat, és az eladó sem nagyon szolgál ki addig mást amíg a válogatós nem végzett. Ezt főleg az idősebb néniknél láttam, nem pörögnek, nem pattognak, mutogatják a portékát, megbeszélik hol barnul a banán, és addig áll a sor. A fiatalabbak azért gyorsabbak szerencsére. A boltokhoz képest hatalmas a kínálat, viszont egyelőre az a gond hogy a dolgok feléről azt sem tudom mire való, így most még maradunk a paradicsom-uborka-narancs vonalon. Van külön olivabogyós stand, vannak hentesek, cukorkaárusok, virágosok. Na és azok a színek, meg illatok! Ezzel a tötymörgéssel meg tömeggel együtt is nagyon hangulatos az egész, tényleg csak át kell venni a ritmusát. Ezt egyébként könnyebb mondani mint csinálni, főleg egy olyannak mint én aki az utóbbi 2 évben az esetek nagy százalékában kb futva vásárolt, vagy azért mert gyerekekkel volt, vagy mert nélkülük. És egyébként is utálom a tömeget. Ami elviselhetővé teszi, hogy az emberek nem idegeskednek, nem egy közelhar az egész, hanem majdnem egy élmény. Itt találkoznak az ismerősök, leállnak beszélgetni, társasági életet élni. Mi is összefutottunk a mexikóiakkal, akik ajánlották a piacot. Elcsacsogtunk velük, így máris nem volt olyan szörnyű a sorban állás a banánért. Majdnem mint a helyiek. Bele fogunk jönni ebbe is.