Csendes délután volt a játszótéren. Kivételesen le tudtam ülni egy padra, és hátradőlve nézni ahogy a gyerekek önállóan másznak fel a mászókán és csúsznak le a csúszdán. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy valamit nagyon néznek a csúszda aljában. Nem kellett sokat várnom, már kommentálták is: buk, buk, azaz pók, pók (régebben ki tudták modani hogy pók, mostanában buk néven fut). Gondoltam magamban nézzék csak a pókot, a múltkor is láttunk egyet a falon, annak is nagyon örültek. De Lili tovább magyarázta hogy pók, pók, és egyszer csak nekiállt bőgni. Na ezen a ponton megjelent lelki szemeim előtt egy húsz centis tarantula ami a gyerekekre feni a fogát, és mint a villám rohantam oda, hogy szembeszálljak a fenevaddal.
És mit láttam? Egy. Darab. Hangyát. :D
Végülis, a törzset eltalálták. 2 évesen nem is rossz.
eszembe jutott, mikor Lili (két és fél évesen) áhitatosan nézett egy muslicát a lakásban: méhecske! suttogta.
VálaszTörlés:D de miért sírt a te Lilid? megcsípte a hangya?
méhecske, de cuki :D
VálaszTörlésSzerintem csak megijedt tőle. :) Azóta viszont nagy rajongó lett mindkettő, beköltöztek a konyhánkba a hangyák, és lelkesen mtogatják őket, és megtanulták mondani is hogy hangya. :)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésBoldog szuletesnapot a kis lurkoknak! :)
VálaszTörlésNagyítóval, műanyagból készültel jo sokáig el tudnak nézelődni a szabadban. Fűszálat, hangyát, akármit jól megcsodalnak. Csigabiga a sztár, arról napokig mesélnek ....
VálaszTörlés