Múlt héten vendégünk volt. Csilla barátnőm ugrott át hozzánk pár napra, most hogy ilyen közel (egy kontinenesen) lakunk egymáshoz. Nagyon vártuk őt, és most nagyon hiányzik hogy hazament. Mind a gyerekek, mind a cicák ugyanúgy elfogadták az első pillanattól, mint amikor 2 éve meglátogatott minket Salt Lake Cityben. Éppen ezért, rengeteget pihentem. Vidáman szunyókáltam a kanapén, amíg Csillát nyúzták az ikrek, vonatoztak, olvastak, játszottak. Apropó vonat, Hozott Csilla ikeás vonatszettet, azóta az egész család azzal játszik, szeritem egy zseni volt aki kitalálta. Voltunk még játszótéren, tengerparton, a ügyintézni, piacozni. A gyerekek minden este megbizonyosodtak róla, hogy Csilla még mindig megvan. Amikor elment, Lili sírt. Azóta is keresik minden reggel, amikor felveszem őket a bölcsiből, és csak úgy random, a nap folyamán. És mutatják hogy felszállt a repülőre amivel elment. Ha éjszaka felébrednek akkor is rákérdeznek. Mindannyiunknak nagyon hiányzik. Képriport következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése