Április 20: Pár szóban a kétévesekről

Annyi mindent akartam mesélni, azt sem tudom hol kezdjem. Írtam ezt a kézfogásos dolgot, hát ez továbbra is őrült cuki. Ha kimegyünk az utcára, és nem ülnek a babakocsiban, akkor már csak így hajlandóak közlekendni. Megfogják egymást hogy ne lépjenek le a járdáról, kézenfogva akarnak felmászni a lépcsőn. Útközben játékokat találnak ki, vagy nagy egyetértésben rohannak, vagy az egyik húzza a másikat, vagy rángatják egymást, de közben rettenetesen jól szórakoznak. Ha meg olyanjuk van akkor nekiállják puszilgatni egymást. Szülőolvasztásban profik. Megint máskor meg üvöltve, sikítozva kergetik egymást a lakásban, mert neki AZ a könyv kell, csakis AZ, NEM a másik, és nem később, hanem MOST. 

Ha csak egy üveg vizünk van, akkor szépen adogatják egymásnak, és felváltva isznak. Néha a kekszet is megosztják a másikkal (ha van elég :D ), megint máskor meg ugyanazon összevesznek. Ha valami nem úgy van ahogy ők elképzelik akkor toporzékolnak és üvöltenek mellé, és ezt nagyon kitartóan tudják csinálni. Ha viszont kérnek valamit és megkapják, akkor nagyon boldogok. Lili rászokott arra hogy a két kezével megfogja az arcomat és magához húzzon, ettől kész vagyok. Bújik, cicáskodik, simogat. Dani meg befészkeli magát az ölembe mint egy baba, és akkor ringatnom kell, bújik belém. 

Már fel sem tudnám pontosan sorolni hány szót tanultak az utóbbi 1 hónapban. Igyekeznek mindent kimondani, több-kevesebb sikerrel. Én úgy érzem hogy kortársaikhoz képest még mindig kevés szót mondanak ki, cserébe 2-3 szavas mondatokban használják őket. Minden alkalmat megragadnak hogy modhassák amit tudnak, ha kell az éjsaka közepén is bejelenti Lili hogy a Buk (=Vuk) , azaz a plüssrókája alszik. Mandyt újabban Nandynek vagy Dandynek hívják. És amúgy minden cica N/Dandy, kivéve Félix, ő Szi.

Olyan dolgokra emlékeznek hogy az agyam eldobom. Nemrég a játszótéren Lili megint gyakorolta azt a rendkívül gusztusos szokását hogy lerágta és kiköpte az alma héját, és odarakta a kezembe. Én meg bedobtam mögénk a fűbe, és elmondtam neki hogy ott a madarak megtalálják és megeszik. Pár nappal később mentünk megint ugyanarra a játszótérre, megint kért almát és nekiállt belőle darabokat harapni és bedobálni a füves részre. Meg is mondta miért: A pipi eszik. De mondok még jobbat. Ugye elvben január közepe óta nem hallottak igazán angol beszédet,pláne senki nem hívta binkynek a cumijukat. És Lili egyik nap kijelentette hogy az ott egy binky. Nem akartam hinni a fülemnek, de tisztán és érthetően kimondta. És azóta is így hívják mindketten a cumijukat. Még mindig használják a régi angol szavaikat, de pl. az alma az már ama is, nem csak apple. 

A bölcsi bizonyos szempontból nagyon jót tesz nekik, bizonyos szempontból meg most átmenetileg rossz. Az egyik legnagyobb eredmény amit elértünk, és aminek mérhetetlenül örülök, hogy már nem toporzékolnak ha más is felmerészkedik a játszótéren arra a játékra amin ők csúsznak/másznak. Ezt a változást az első pár alkalom után is láttam, de igazán szembetűnő most volt hétvégén. Bementünk a Városba és megálltunk egy hatalmas játszótéren ami telis-tele volt hasonló korú gyerekekkel, és gyakorlatilag sorban állás volt a csúszdánál. Nem hogy nem hisztiztek, de kivárták a sorukat, és szépen elvoltak a sok másik gyerekkel együtt. Amúgy látszik hogy nem elveszett gyerekek. Amíg ott voltam velük a bölcsiben, már a 2. nap láttam hogy Lili odament egy rosszalkodó gyerekhez, felemelte a kis mutatóujját és rászólt a 2 évesek legnagyobb komolyságával: "nana baba!". A játszón meg megvédik egymást. Múltkor a Lilivel akart kötekedni egy kicsit nagyobbacska kislány (nem mehetsz át a hídon mert én azt mondtam), Lili nekiállt neki magyarázni babanyelven, Dani meg odaállt mellé, hogy na most kötekedj velünk. Onnantól szabad volt a híd. 

Rossz viszont hogy rettenetesen alszanak. Volt egy hét amikor Dani egyszerűen nem volt hajlandó délben sem aludni, gondolom nem kell részleteznem milyen fáradt volt estére, de akkor sem zuhant be az ágyba, hanem inkább toporzékolva hisztizett. Végül eljutottunk oda hogy velem aludtak, Gombi meg kiszorult a kanapéra, de legalább aludtunk. Most próbáljuk leépíteni ezt a szokást, mert amíg az rendben volt hogy hogy hajnalban átáthozzuk egyiket-másikat, az már nem ok hogy kezdték egyre korábbra tolni az éjszakai átvándorlást, és végül már oda jutottunk hogy este is csak ott voltak hajlandóak elaludni. Amint túlvolt Dani a fogzáson bekeményítettünk, és most mindenki a saját ágyában alszik. Ez most rövid távon nagyon fárasztó, mert nem hagyjuk őket egyedül sírni éjszaka. Bemegyünk, nyugtatunk, odaülünk amíg visszaalszanak, de hosszútávon remélhetőleg megtérül majd. 

Tudjuk hogy ez egy átmeneti állapot, tudtuk hogy ilyen lesz,  így is próbálunk hozzáállni, de attól még nehéz. Anyásabbak mint valaha, csakis a mama, a mama, a mama kell, esetleg a papa, levegőt venni sincs időnk. Mi sem bizonyítja ezt a legjobban mint hogy 3 napja írom ezt a posztot.. :)