Írtam már arról korábban is, hogy szerintünk a kisnyulaknak már nagyon hiányzik a társaság, ahol több gyerek van, ahol folyamatosan foglalkoztatják őket, ami más mint itthon velem, velünk. Sajnos kint nem fért bele a fitnessterem megőrzőjén és Huanitán kívül egy komolyabb bölcsi. Itt viszont amint levegőhöz jutottunk, nekiálltunk nézelődni. A netes keresés több irányból megközelítve mindig ugyanahhoz az intézményhez irányított minket, így felvettük velük a kapcsolatot.
A kommunikáció nem jöhetett volna létre ha nincs a google fordító oldala, ott fordítottuk a leveleket spanyolra és spanyolról. Szerencsére a vezetőség jó fej volt, és a második e-mail után írták hogy menjünk be, nézzünk körül. Ott szembesültek vele, hogy kevesebbet beszélünk spanyolul mint ahogy gondolják, de nem voltak szívbajosak, kézzel lábbal elmutogattak mindent, és megbeszéltük hogy majd e-mailben megbeszéljük mit szeretnénk. Ez volt egyik héten, a következőn kezdhettek is a gyerekek.
Az első nap totális katasztrófa volt. Bementünk, leültették a gyerekeket a többiek közé, nekiálltak játszani. Mi felmentnk a lépcső tetejére a vezetővel beszélni, ettől a gyerekek teljesen kiborultak . Dani sikított, Lili sírt, így jobbnak láttam ha ott maradok. Végig rajtam lógtak, mindenért vinnyogtak. Ha más gyerek a közelünkbe jött akkor csapkodtak feléjük. Ha bárki más nekiállt bármivel játszani, akkor megint csak hiszti. Án fél óra után úgy éreztem beadom a felmondásomat, de a gondozónők nagyon aranyosak voltak, szemük se rebbent a műsorra, így még maradtunk. A nagyobbak "tanultak", az persze érdekelte őket, csak én ne menjek sehova, és lehetőleg a nadrágomat se kelljen elengedni.
A tízórai is vegyesre sikerült. Az általam csomagolt gyümölcsöt gyakorlatilag Lili ette meg, Daninak nem kellett. Mellette ült egy kisfiú, aki nekiállta piszkálni, szegény ő meg nem tudta hogy akkor erre most mit kell reagálni. A hátralévő idő úgy telt hogy Dani ki akart menni játszani az udvarra, de nem lehetett, ezért megállás nélkül vinnyogott valamin, Lili meg azon bukott ki hogy nem az övé az összes játék. Szóval eljöttünk előbb. Nagyon rendes volt a vezető csaj, mondta hogy menjünk másnap is, ugyan mi csak 2 napra fizetünk be, de most kicsit feküdjünk rá erre a beszoktatásra.
A második nap nagyságrendekkel jobban sikerült. Amikor bementünk Dani kapaszkodott a nyakamba, mama, mama, de amikor megnyugtattam hogy ezúttal tutira maradok, akkor megnyugodott és utána rendben volt. Időnként teljesen random elsírta magát, odajött, megölelgettem, aztán ment visszajátszani. Lili is sokkal joban viselkedett. Uygan még mindig zavarta hogy mások is játszani akarnak, de már nem csapkodott, sőt mikor mondtam neki hogy inkább simogassa meg a kisebbeket akkor azt csinálta.
Tízóraira mind kaptak gyümölcsöt, de mint megtudtam, a helyi kisgyerekek nem nagyon szeretik. Megnyugtattam őket, hogy amíg Lili itt van nem fog rájuk rohadni, nagyjából megette az egész csoport adagját, és onnantól még jobb kedve lett. Utána aztán annyira elmerültek a játékban, hoyg mondták a gondozónők hogy menjek el kicsit sétálni, nézzük mi lesz. Kicsit vonatkodva mentem egy kört, elvoltam vagy tíz percet. Mikor visszaértem mondták hogy picit sírtak de már játszanak úgyhogy ha akarom menjek csak el még egy kicsit. Így is tettem, és mikor visszamentem értük akkor tényleg bldogan játszottak és nagyon örültek hogy jövök.
A következő nap ugyanígy zajlott, csak kicsit korábban jöttem el, élveztem hogy egyedül sétálgatok, ügyintéztem, bevásároltam. Nélkülem voltak ott majdnem 2 órát. Akkor megbeszéltük hogy a következő héttől már csináljuk úgy ahogy mindig lesz, hogy leadom őket, és megyek értük. Igazából ezt már én kezdeményeztem, mert azt láttam, hogy amíg ott vagyok addig mindennel hozzám jönnek, nem szállnak úgy be a játékba. Sírás mindenképpen lesz az elváláskor, akkor inkább alakítsuk ki a rutint, hogy azt szokják meg.
Szóval ettől a héttől kezdve elvben reggel 9-től du 1-ig, a gyakorlatban fél 10-től fél1-ig vannak bölcsiben a gyerekek. Egyelőre heti két alkalommal, aztán majd meglátjuk. Van még sírás reggel, de aztán nincs velük gond. Mikor megyük értük vidámak. Ma Dani puszit dobált búcsúzáskor a "néni"-nek, ahogy ő hívja a gondozókat. Azért itthon még leverik rajtam a dolgot, ha lehet még anyásabbak lettek. Dani egyik éjjel úgy aludt hogy végig engem ölelt. De talán majd lecseng ez is ha beáll a rutin, hosszútávon szerintem megéri beszoktatni őket.
Amúgy én élveztem a bölcsiben ücsörgést, szerintem be kéne nekem is iratkoznom. Rengeteget tanultam spanyolul. Mindenki egyszerűen fogalmaz, tagoltan beszél, és mindent megismételnek százszor. Jobb mint egy nyelvtanfolyam. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése