Július 19: 27. hónap - Nyugalom

Egy rövid kis történettel kezdem. Állunk a bölcsi előtt, várom hogy beszálljanak a babakocsiba, de persze még el kell mutogatni az összes színt a bölcsi falánra rajzolt színesceruzákon. Jön egy idős néni, kezében két teli bevásárlószatyorral. Meglátja őket, azonal nekiáll nekik üngyülibüngyülizni, jaj de aranyosak, ésatöbbi- legalábbis azt gondolom hogy ezt mondja a hangsúlyból. A gyerekek meg ahelyett hogy a szoknyám mögé bújnának mint régen, odaállnak elé, és valamit csicseregnek neki, amitől még jobban olvadozik. Aztán Lili komolyra vált és határozottan rámutat a néni szatyrából kilógó bagettre, és közli vele így magyarul, hogy : EBÉD. A néni meg azonnal kérdezi adhat-e neki, mondom ááá, nem kell, de nem tudok eléggé tiltakozni spanyolul, és Lili még határozottabban megismétli: EBÉD. Úgyhogy a néni letör neki egy jó maroknyi darabot a bagettből, és a kezébe nyomja. Én meg csak pislogok mint hal a szatyorban, és azon morfondírozok, hogy minek is töröm magam a főzéssel, mikor a gyerek profin koldul magának ebédet.

Szóval sokat változtak a gyerekek az utóbbi hónapban, előnyükre. Mi úgy gondoljuk, hogy ennek a fő oka az, hogy most már heti 4 délelőtt mennek a bölcsibe. Így sokkal kiszámíthatóbbak, állandóbbak a napok, és ezt nagyon szeretik. Eleve, nagyon szeretnek bölcsibe járni, és most hogy nagyjából a hétfő meg a hétvégék kivételével minden nap ugyanúgy zajlik, megnyugtatja őket. Ezen felül sokkal nyitottabbak lettek, nem bújnak mindig mögém. A játszótéren is elszaladgálnak mellőlem, önállóan másznak fel a mászókán, csúsznak a csúszdán (már amikor a túlbuzgó helyi anyukák hagyják). 

Nagy szerencsénkre éppen most kezdett el délelőtt járni az Ír Kapcsolat kisfia is ugyanabba a bölcsibe, és nagyon jól összebarátkoztak. Meglátják és kiabálnak neki hogy Nonééé, a játszótéren meg szabályosan bandáznak. Néha van ott más is a bölcsiből ugyanakkor, na az az igazi, hárman négyen rohangálnak a téren, pacsálnak a vízben, bohóckodnak, kitalálnak maguknak játékokat, öröm nézni őket. Volt hogy Gombi lent az utcán hallotta ahogy Dani hangosan kacag, amikor játszani voltunk Nonééknál. Sokszor sírás van abból ha valakinek haza kell menni, de az élet kegyetlen, este fél tízkor már otthon a helye a kétéveseknek. 

Itthon is sokkal nyugisabbak. Gyanítjuk hogy annak is szerepe van ebben, hogy családilag beköltöztünk a nappaliba aludni, mert a hálószobák túl melegek, és csak ott van légkondi, és ott hűl le valamennyire a levegő hajnalra. Így most nem kell drámázni este, ezerszer bemennem még egy ölelésre, és ha éjjel megébrednek akkor is csak elég félálomban elmormolni egy shhhh-t és már alszanak is tovább. Amióta ez a felállás van, végre mind alszunk, mondanom sem kell, ránk fért. 

Nekem meg olyan az egész mintha nyaralnék. Pofátlanul pihenek. Reggel összekészítem a gyerekeket, de Gombi viszi őket a bölcsibe, így nekem nem kell kapkodnom. Amíg ők okosodnak meg játszanak addig én vagy elmegyek edzeni, vagy nem csinálok SEMMIT, és az az igazság hogy még csak rosszul sem érzem magam miatta. Fél egykor elhozom őket, esznek ebédet (vagy nem), és alszanak általában 4-ig. Utána itthon játszanak , uzsonnáznak/vacsoráznak (nagyjból egyfolytában esznek) fél7-7-ig, akkor már van olyan hőmérséklet kint hogy ki tudunk merészkedni. Lemegyünk a legújabb játszótérre, amit a napokan adtak át, és ahol még minden újdonság. A pancsolós szökőkút zseniális, a mászóka-csúszda éppen megfelelő kihívási szint, és akkora téren van az egész, hogy nyugodtan rohangálhatnak ott a kis barátokkal, amíg én üldögélek. Hogy én mióta vártam erre...9 körül hazamegyünk, ha még éhesek ehetnek, aztán fürdés-alvás. Az az érdekes, hogy ha fejre állok se alszanak el fél 11 előtt, ebbe már beletörődtem. Viszont így hétvégére lefáradnak úgy, hogy most szombaton Lili 11-ig aludt, délután is lehúzott egy laza másfél órát, és minden gond nélkül ugyanakkor aludt el este. 

A nyelvi fejlődésük továbbra is megállíthatatlan, és továbbra is fura. Még mindig előfordul az, hogy valamit angolul tanulnak meg, pedig azért a nap nagy részében a magyart hallják. Egyszerűen azt a verziót tanulják meg, amit nekik könnyebb kimondani. Így a buborák az bubble, a zöld az meg gíín (green), és rászólnak egymásra, hogy Jiji/Dani stop! Azt hogy spanyolul mit tudnak megbecsülni sem tudom, az hola-n kívül semmi számomra felismerhetőt nem mondanak. Viszont szerintem értik amit a bölcsis nénik mondnak nekik. De úgy látom nekik ez az egész nyelvi káosz nem okoz gondot, simán mondanak olyat hogy a kék cat, számukra pont ugyanannyi értelme van mintha azt mondanák hogy kék cica vagy blue cat. Az aktuális szókincsüket már feladtam hogy leírjam, azt hiszem ez jó jel. 

Az egyik legfontosabb dolgot meg majdnem elfelejtettem. Úgy tűnik, hogy megoldódott a kakiprobléma. Nem akarom elkiabálni, de ha csak átmenetileg is, most fellélegezhetünk. Meggyőződésem hogy a Bilikönyv beszerzése sokat dobott a dolgon, rettenetesen érdekelte őket, milliószor elolvastuk, és komolyan mintha láttam volna ahogy egyszer csak átkattan a gyerek fejében valami. Azóta is emleget hogy a Sára mit és hogyan csinált a könyvben, sokszor elolvassa önllóan is. A szobatisztulással emiatt továbbra sem nyomulok, hagyom hogy a saját kis tempójukban barátkozzanak a gondolattal. Lilinél látom hogy ő kezdi érteni miről lenne szó, volt 1-2 abszolút sikeres akció is (szólt, ráült, produkált), de azt érzem hogy neki egyelőre akkor érdekes a dolog ha éppen ráér ezzel foglalkozni. Nem baj, nem hajt a tatár, bőven van időnk.

Szóval mostanában jól vagyunk (a betegségek ellenére is).