Július 24: Dolgok amik hiányoznak Amerikából

Ma impulzusvásároltam. Mentem a gyerekekért a bölcsibe, és elmentem a kedvenc turkálóm előtt. Ahogy szoktam, villámgyorsan átnéztem az aktuális játékfelhozatat a kirakatban. És akkor megláttam a vonatot. Pontosan azt a fajtát amit kint is vettem a gyerekeknek a mormon turkálóban, röhelyesen minimális összegért, és ami akárhogyan is sakkoztam a súlyokkal, térfogatokkal a pakolásnál, nem fért már bele se a konténerbe, se a bőröndökbe. A gyerekek meg éppen rájöttek hogyan érdemes vele játszani, de nem jöhetett velünk. Nyilván ők már elfelejtették, de nekem ez akkor egy volt a sok fájó "ezseférbe" közül. Így aztán gondolkodás nélkül bementem és megvettem ismét a vonatot, szintén röhelyesen olcsón. Ennek kapcsán meg eszembe jutott, hogy írok most már arról, hogy mik azok a dolgok amik hiányoznak Amerikából.

Először is a kínai kaja. Jó, tudom hogy ez hogy hangzik. Amerikából hiányzik a kínai kaja. Leírni is szörnyű. Én mégis nagyon szerettem az ottani ízeket, és ha nem is minden nap, de időnként jól esne a gombás- vagy narancsos csirke, esetleg a pekingi marha. A kint kidolgozott házi kínai csirkés receptem sem az igazi még. Habár minden hozzávalónak megtaláltam a beszerzési helyét, mégsem sikerül ugyanolyanra.

Hiányzik a nagykiszerelésben, megfizethető áron kapható fagyasztott áfonya. A gyerekek meg voltak veszve érte, 1-1 tállal simán betoltak reggelire csak úgy magában, amolyan jolly joker kaja volt. De egyébként úgy általában a megfizethető piros gyümölcsök is hiányoznak, a fagyasztott málnát itt úgy kell vadászni, és csak aranyárban kapható.

Hiányzik a fent említett mormon turkáló, ahonnan fillérekért öltöztettem a gyerekeket, magukat, és lelkiismeretfurdalás nélkül vettem nekik a jobbnál jobb minőségű játékokat ötvencentekért. Ez a helyi turkáló, és az éppen zajló nagy leárazások valamelyest enyhítenek a dolgon, de pótolni nem fogják szeretett DI-omat. Ott úgy elégíthettem ki a bennem élő fogyasztót, hogy közben gyakorlatilag nem költöttem semmit. 

Sokat gondolok az ikres klubra, a facebookon még mindig tag vagyok a kapcsolódó csoportokban, de már érdemben nem tudok hozzászólni a témákhoz. Kapom a meghívókat, de már nem tudok elmenni a redezvényekre. Cserébe mondjuk itt meg bekerültem az angol lányok közé, akikkel ha úgy adódik pénteken beülünk valahova és kibeszéljük a világ dolgait. Na meg itt van nekem az Ír Kapcsolat, aki végtelen információforrás és igazán jó fej. Amúgy az angol csajok között is van egy ikres anyuka, szóval azért határeset ez a klub dolog.

Hiányoznak a hegyek, a tengerpart nekem meg sem közelíti a Sziklás-hegységet. Ott az év minden napján csak kisimulni tudak az idegeim, a nyári tengerpart nekem minden csak nem megnyugtató. Télen, amikor gyakorlatilag üres, na akkor már tudok vele kezdeni valamit. Ehhez kapcsolódik hogy hiányik a vezetés. Az, hogy gyalog járunk bevásárolni nem érdekel, rengeteg előnye van, de a, hogy nem tudunk elmenni körülnézni a környéken, kirándulni, az nem jó. De talán ez majd lesz másképp is a nem túl távoli jövőben. 

Abban biztos vagyok, hogy hiányozni fog az ősz. Az az igazi színes, levélhullatós, jószagú ősz. 

A sort nyilván még folytathatnám, időnként eszembe jutnak apróságok, de összességében azért nem érzem azt hogy belehalok valaminek a hiányába. Igyekszem amit lehet helyettesíteni, pótolni valami helyi dologgal. Ami még fontosabb, és sokat segít hogy szívesen kipróbálok, kipróbálunk újdonságokat, és ami megtetszik, megízlik, azt "megtartjuk", hogy kicsit hiányozhassanak amikor továbbálunk :)