Tegnap Gombi elutazott Belfastba. Egész hétvégén neki pakoltunk, készült az útra. Azért szerencsére ez a 3 óra már szinte semminek tűnik a múltkori nagy költözéshez képest. A reptéren a leendő főnöke várta, aki elhozta a kulcsot az ingatlairodából. Segített neki beindítani a fűtést, bár azt mondja olyan kellemes volt a lakás hőmérsékelete, hogy nem is kellett extra meleg. Ma már elindította az ottani ügyintézést, lejárta alábát a városban, körülnézett, elkezdte feltérképezni a helyet.
Én közben pakolok rendületlenül. A költöztető cég továbbra is hallgat arról hogy melyik nap jönnek a cuccainkért. Abban azért megegyeztünk hogy szombatra megvehetjük a repülőjegyet, mert előtte jönnek. Hatalmas segítség, mondhatom :D Minden esetre a jegyek megvannak, szombaton mi is megyünk.
 |
| Így állok |
A gyerekek most kezdték igazán rosszul viselni ezt az egészet. Ahányszor hazajövünk keresik Gombit, hiába mondom hol van, látom hogy igazából nem értik. Nézegetünk képeket Belfastról, mesélek a költözésről mint olyanról, de látom hogy igazából még nem megy át a dolog. Rosszul alszanak, hamar kiborulnak. Legszívesebben csak mesét néznének egész nap, amit nyilván nem lehet. Bölcsibe még mennek a héten az utolsó napig, de délután muszáj kimennem velük, el a káoszból, hogy kicsit kikapcsolódjanak, játsszanak. Számoljuk a napokat szombatig.
Ma mindjart mentek, kitartas!
VálaszTörlés