Július 7: Cicaköltöztetés

Annak idején amikor nézegettük az európai országokat, hogy hova is költöznénk szívesen, az Egyesült Királyság bármennyire is vonzó volt több szempontból is, mindig elvérzett a szigorú állatimportálási szabályokon. De soha ne mondd hogy soha, itt vagyunk pár évvel később, és költözünk Belfastba, mégpedig macskástul. Sejtettük hogy nem lesz egy egyszerű menet, de azért ez már igazán túlzás.

A dolog azzal kezdődik, hogy a közvetlen Alicante-Belfast járatok semmilyen formában nem szállítanak állatot. Sem a csomagtérben, sem a fedélzeten. Az egyik azért mert csak. A másik meg elvben szállít, de ha az ember kattintgat pár órát a különböző honlapokon ahova a légitársaság átirányít, akkor kiderül hogy szállítanak ők, de csak ha nincs túl meleg. Azaz Spanyolországból nyáron SOHA. 

Ok akkor nézzünk körül, nem kell közvetlen járat legyen. Elő is kerül egy másik légitársaság, akikkel csak kétszer kéne átszállni. Ez egyrészt Európán belül röhelyes, másrészt baromi drága. Plusz további több óra böngészés, apróbetűolvasás után kiderült, hogy ja, mégse jó. Pont így, ebben a felállásban ez így nem fog működni. Csak ha eljutnak a macskák valahogy Madridba. Persze akkor sem biztos hogy elérik a csatlakozást Londonban.

Na akkor most mi legyen? Keresőbe beütjük, hogy kisállat transzfer Spanyolországból az Egyesült Királyságba. Hoppá, más is meglátta a piaci rést, erre már külön cégek vannak. Hurrá örülünk, akkor mégsem lehetetlen a dolog, csak sokba fog kerülni. Kérünk árajánlatot 5 cégtől, de az első nap csak 1 válaszol. Elkezdjük velük megbeszélni a részleteket. Adnak egy árajánlatot amitől lefordulunk a székről*, de cserébe korrektek, gyorsan válaszolnak, alaposak. És légkondizott a kocsijuk, ami a spanyol nyárban nem utolsó szempont.

Eldöntjük hogy velük küldjük a cicákat. Elkezdik begyűjteni az adatokat, útlevélszám, oltások. Ott Gombinak feltűnik, hogy a veszettség elleni oltásuk és a mikrochipezés dátuma nem olyan időrendi sorrendbe került be az útlevélbe mint kéne. Újabb agyvérzés (az utóbbi pár hétben a sokadik), hívnak is a cégtől hogy bizony ezzel gond lehet, az angol vámos nem gondolkodik, szabályokat követ. Hiába VAN az állatnak oltása, ha rosssz a dáum akkor rossz a dátum. Na most akkor mi legyen? Megnyugtatnak, semmi baj, elintézik az állatorvosi vizitet a cicáknak, kapnak új papírokat. Persze ez is plusz pénz, de ezen a ponton már megéri azt, hogy nem nekünk kell spanyolul állatorvos után kutatni aki hajlandó a megfelelő papírokat jól kitölteni. 

13-n reggel viszik el a cicákat, elintézik az orvosi papírokat, és 14-n reggel elindulnak Ypszihez. Ja, mert hogy Belfastig nem szállítanak, de London környékére meg igen. Szóval a cicák először nyaralak egyet, aztán onnan már ha minden jó megy jöhetnek repcsivel Belfastba, amikor már mind ott vagyunk és nem kell máson idegeskedni. Egyszerű ugye?

Na, most aki szerint miért nem adjuk őket oda  valakinek, minek bonyolítjuk az életünket velük, az nézze meg ezeket a képeket:

Aki ezután sem érti annak feleslegesen magyaráznám azt hiszem. :)

*Azóta kaptunk még egy árajánlatot. Ennek fényében akikkel mi megyünk tök olcsók :)