Július 28: Az első napokról

Miután megérkeztünk, nagyjából 2-3 napig csak kamilláztunk, én is és a gyerekek is. 9-ig aludtunk reggel, ők egész délelőtt dőltek jobbra-balra, semmit sem lehetett velük kezdeni, aztán délben miután ettek 3 falat ebédet fogták a plédjüket meg a macit, hogy akkor ők mennek aludni. És lőn, pár perccel később már aludtak, délután 3-4-ig. Most jutottam el oda, hogy tudok egy picit mesélni.

A lakás:

Röviden: nem tökéletes, de nagyon otthonos, jól érezzük itt magunkat, bőven megvan benne a potenciál egy meleg otthonhoz. A fűtés-melegvíz rendszerrel még barátkozunk. Lényeg hogy van, nem kell hidegben és hideg vízben fürödnünk. Amúgy a lakás ha nem fűtünk hűvös, de ha az ember tesz-vesz, letusol meleg vízzel, vagy kimegy sétálni egy órára és hazajön teljesen jó, nem fázunk. (Ha meg mégis, akkor negyed óra alatt finom meleget lehet csinálni a fűtéssel) Azért jó hogy hoztunk takarókat, és kaptunk kölcsön még plusz plédet, mert főleg hajnalban jól esik a takarózás. Ez már most jobb mint a spanyol kezdés, hiszen ott rengeteget fáztunk az elején, nem voltak rendes takaróink, meleg ruháink, fűtésünk, és azonnal betegen indítottunk. 

:D

Fantasztikus érzés úgy aludni hogy nem izzadunk bele az ágyba minden éjjel és nem kell naponta háromszor tusolni csak hogy elviselhető legyen az élet. Negatívumnak csak annyit tudok mondani, amire számítottunk is: a penészre oda kell figyelni a konyhában. Szellőztetünk, lesz párátlanító ésatöbbi, szóval talán nem lesz vészes. Ma volt itt a főbérlő, aki küld egy szakit hogy megcsinálja a fürdőben a kád körül a szigetelést, mert szerintük onnan ázik egy picit a konyha, ha az megszűnik, akkor ki lehet rendesen szárítani, és normális szellőztetés mellett nem lesz gond. 

Aztán vannak még pozitív meglepetések is. Mi úgy vettük ki a lakást, hogy azt hittük nincsen fagyasztónk, és majd vennünk kell. Erre kiderült, hogy kint a sufniban van egy teljesen jól működő fagyasztóláda, és egy szárítógép is. Ezekről még az ingatlanosok sem tudtak. Másik szintén nagyon jó dolog, hogy azt hittük a gyerekek szobájában lévő franciaággyal együtt kell élnünk, a gyerekek majd jobb híján azon alszanak, mert a főbérlő nem tudja elvitetni. Erre ma rákérdeztem, és mondta hogy persze nem probléma, csak szóljunk mikor vigye el és elviteti. Tehát amíg meg nem érkeznek a gyerekek ágyai addig alhatnak rajta, aztán elviszik, és mi meg összerakhatjuk a sajátjaikat. 

Kicsit kihívás most még a főzés, mert összesen 2 serpenyőm van, amit hoztam magammal, plusz a tepsi ami itt volt. De megoldom, eddig elég normális kajákat sikerült összeraknom. 

A gyerekek:

Nem vagyok biztos benne hogy telesen értik mi is folyik itt. Eleinte nyafogtak az eső miatt, de most már csak megjegyzik hogy esik, és örülnek hogy mehetnek pocsolyázni. Alszanak mint a bunda, bár most már úgy tűnik kezdik kipihenni magukat. Naponta legalább egyszer kérik hogy nézhessék a Micimackó és a Zelefántot. Próbálgatják mit szabad és mit nem. Olyan szépen, okosan közlekednek a lépcsőn hogy enyhültek a félelmeim a lépcsőn való lezúgással kapcsolatban. Azért kísérgetem őket WC-re (csak fent van), és egyelőre kérik is, ami nem baj. Érdekes, hogy kb addig viselkedtek tök hülyén, amíg nem kezdtek el rendesen enni. Amint egyszer jóllaktak rendes kajával, elkezdtek visszatérni régi önmagukhoz. Dani már hazatalál, ami nem kis teljesítmény a világ legunalmasabb utcájában :D

Az időjárás:

Isteni. Igen, eddig minden nap esett az eső. Az is nyilvánvaló, hogy MÉG nem vagyunk teljesen felszerelve az esős időre ruhaügyileg. De az már csak idő kérdése. Eddig kétszer kapott el minket nagy eső, egyszer egy fa alatt vártuk meg amíg csillapodik, egyszer meg hazajöttünk taxival mert nagyon vizesek lettünk. A sok eső miatt állandó a pocsolyák jelenléte, aminek a legobban a gyerekek örülnek. Alig várják hogy felvehessék a gumicsizmát és gázlómadár stílusban közlekedhessenek. A hétvégén veszünk nekik vízálló nadrágot is és akkor aztán már semmi nem tarthatja őket vissza a pocsolyában ugrálástól. De ennek ellenére nem fázunk, sőt, jópárszor melegünk volt. Minden nap volt jópár olyan óra amikor kimehettünk, és mindez napközben, nem csak este 7-8 után. Ha meg meglesz a teljes esőfelszerelés majd csak aludni jövünk haza.

Zuhogó eső

A park:

Mert hogy tőlünk 5 percnyire van egy hatalmas álomzöld park, legalább 2 szuper játszótérrel. Egyrészt tiszták, másrészt egyikről sem tud kifutni a gyerek az útra, harmadrészt sokféle mászóka-hinta meg minden van rajtuk. És ha ezt megunjuk, akkor biciklizhetünk, rollerezhetünk, labdázhatunk, kereshetünk mókusokat, gyűjthetünk tobozt, falevelet, simogathatunk kutyákat, szedhetünk virágot. Lesétálhatunk a folyópartra, felülhetünk a buszra és bemehetünk a belvárosba. 

A papírmunka:

Na az van rendesen. Gombi elkezdte intézni másnap hogy megérkezett, de bakszámlánk pl. csak ma lett. Viszont beiratkoztunk a könyvtárba, holnap leadjuk a papírokat a háziorvoshoz, megvan az időpont az NI számhoz. Közben elindítottuk a gyerekek útlevéligénylését. Szereztünk olajat a fűtéshez, lebeszéltük az elektromos szolgáltatóval amit kellett. Netünk egyelőre telefonról van, mert minden a NI szám meglétéhez kötött. A lényeg hogy megvan, működik. 

Az ovi:

Még kintről sikerült bejutnunk egybe, ami ugyan nincs túl közel, de legalább van. Sajnos a közeliekben lecsúsztunk a helyekről, így nem válogathatunk. Tegnap voltunk megnézni. 2 perc után kétségeim támadtak azt illetően hogy a gyerekeket hogy fogjuk hazavinni. :) Lili mint aki otthon van azonnal festeni akart, és mikor kapott papírt elvonult alkotni. Dani talált egy nagy sárga markolót, szerintem ezt nem kell részleteznem. Napi 2.5 órát fognak járni, annyi ingyenes. Bevezetésnek pont jó lesz, aztán meglátjuk én hogy kapok munkát, hogy alakulnak a napok. Minden nap kiviszik őket az udvarra nagyjából időjárástól függetlenül. Lesz kis esőkabátjk, csizmájuk. Kint kertészkednek, saraznak, bent meg minden héten sütnek-főznek, és időnként jönnek tűzoltók, rendőrök is látogatóba. Lesz kis egyenruhájuk, pulcsi és póló. Nekünk nagyon tetszett a hely. Sokat mondjuk én nem is várok ezen a szinten. Érezzék jól magukat a gyerekek, ha tanulnak is valamit az tiszta haszon, de főleg játsszanak, legyenek koszosak, barátkozzanak, aktiválák az angoljukat. 

Az allergiám:

Gyakorlatilag teljesen megszűnt. Nem tüsszögök, nem folyik se az orrom, se a szemem. Érzem a virágok illatát. Nem húzom a belem egész nap. Isteni. :)

Összességében azt hiszem elmondhatjuk, hogy nagyon jól érezzük magunkat. :) Persze ez még bőven a nászutas fázis kezdete. Most még minden szép és jó, aztán ez majd alakul, lesz itt is olyan amitől ledobja a láncot az agyam, amit nem fogok szeretni. De úgy vagyok vele, hogy ennek az érzelmi állapotnak is van létjogosultsága, sőt, haszna. Ebben a rózsaszín küdben az ember sokkal könnyebben veszi  kezdeti nehézségeket. Azt hiszem ez az ami teljesen kimaradt Spanyolországból, és ha meglett volna, akkor könnyebb lett volna az eleje. De ezen már kár filozofálni. Ami viszont van azt ki kell élvezni, meg kell lovagolni a rózsaszín hullámokat mert azok is csak előre visznek, nem hátra. 

Hello az esernyő alól! :)